Cecília

Leszbikus vámpírtörténet előzte meg Drakulát

2016.10.23. 07:58

Programkereső

Ha a vámpírirodalom eredetét kutatjuk, gyakran megállunk Bram Stoker több mint százéves Drakulájánál. Talán kevesen tudják, hogy Joseph Sheridan Le Fanu, akit gyakran az ír Poe-ként is emlegetnek, egy Carmilla című vámpírsztorival beelőzte a nevezetes Drakulát. Carmillát nevezhetjük a modern Európa első vámpírregényének. Az Atlas Obscura cikke.

Az 1871-ben írt regény főhőse egyes szám első személyben meséli el a történetet; Laura, egy fiatal angol nő szerelembe esik egy gyönyörű vámpírlánnyal. Laura egy furcsa véletlenről mesél, melynek során Carmilla, a szép idegen az otthonába kerül. Először megijed tőle, mivel pontosan úgy néz ki, mint a kísértet, akit Laura egy gyerekkori rémálmában látott. De a félelem helyére nem sokára valami egészen más érzés költözik, és kibontakozik a szerelem kettejük között. Eközben a városban pánik tör ki egy különös betegség miatt, amitől a szüzek meghalnak. Laura is megbetegszik, és visszatérő rémálmok gyötrik, amelyben egy óriás macska megtámadja éjszakánként.

Egy különös véletlennek köszönhetően egy tábornok érkezik Laura apjához látogatóba. A férfi unokahúga is meghalt, amiért a vámpírokat okolja, és épp Millarcára – ahogy ő Carmillát ismeri -, a vámpírlányra vadászik. Amikor a tábornok és Carmilla találkozik Laura otthonában, összecsapnak, majd Carmilla elmenekül. Az eset után Laurát védelmébe veszi pár ember. Közben Laura apja, a tábornok és egy vámpírvadász megtalálja Carmilla eldugott sírját, karót szúrnak a vámpírlány szívébe, lefejezik és elégetik. Laura közben felépül, de továbbra is kísérti őt Carmilla emléke.

A legtöbb tudós egyetért abban, hogy Carmilla története nagyban hatott a Drakulára. A vámpírnő például mindkét történetben hasonlóképpen néznek ki; rózsás arc, nagy szemek, vastag száj és ellenállhatatlan érzékiség. A vámpírvadász ábrázolása is hasonló a két sztoriban, és az elbeszélés módja is egyezéseket mutat a két könyvben; az áldozat egyes szám első személyben meséli el történetét.

De ami a Carmillában a legjobb, az a többi műtől és a műfajtól való különbözőségében rejlik. A legfontosabb jellemzője, ami miatt kitűnik a kor irodalmából és a vámpírnovellák zsáneréből, az az, hogy a középpontban két nő áll, akik között bonyolult kapcsolat bontakozik ki némi leszbikus felhanggal. A novellát a viktoriánus korban írták, e korszakot pedig köztudottan szigorú erkölcsi szabályok, és a szexualitás elnyomása jellemezték. Nem csoda, ha a vámpírnovellák nagy népszerűségnek örvendtek.

1200px-Carmilla

Az ilyen típusú regényekben az az alapfeltevés, hogy még a legtisztább szív sem tud ellenállni a természetfeletti csábításának. Ez a gondolat különösen vonzotta a viktoriánus kor felsőbb osztályainak asszonyait, akik igencsak korlátozva voltak vágyaikban. Majdnem minden vámpírtörténetben a nőket előbb-utóbb utoléri a halál, hacsak nem menti meg őket egy férfi. A vámpírok viszont kitörnek a szexuális elnyomásból, és szabadon engedik érzéseiket.

Ebben az értelemben Laura a vámpírirodalom tökéletes áldozata. Vonzódik Carmillához, a vámpírhoz, aki ugyanakkor visszautasítja őt. Laura ellen akar állni érzéseinek, amit még az is tetéz, hogy a vámpír ebben az esetben egy ellenállhatatlan és érzéki nő. Ez egyszerűen túl zavarba ejtő Laura számára.

Megtapasztaltam egy fura, viharos és szenvedélyes érzést, amit jobban élveztem, mint bármit valaha, de vegyült bele valami homályos félelem és undor. Tudtam, hogy a szerelem imádattá válik, de azt is, hogy utálattá is.

Miközben tudjuk, hogy Carmilla számára egyáltalán nem fontosak az áldozatai, azért – úgy tűnik - Laurába mégis beleszeret.

Kárörvendő szemeivel rám nézett, és forró ajkainak csókjaival végigszántotta arcomat; suttogott, aztán szinte zokogott; enyém vagy, az enyém leszel, te és én örökre egyek leszünk.

A féktelen mámor pillanatában Carmilla azt sugallja, hogy Laurának meg kell halnia. Ahogy megitta vérét, úgy váltak eggyé örökre. Carmilla a férfiközpontú és heteroszexuális világ antitézise lett. A történet saját korában nem aratott osztatlan sikert, nem figyeltek fel rá különösképpen. Épp itt az ideje, hogy Carmilla újra feltámadjon!