Gellért, Mercédesz

Agatha Christie-apokrif

2016.10.31. 11:51

Programkereső

Az ortodox Christie-olvasók felháborodásától övezve Matthew Pritchard, az írónő unokája és hagyatékának kezelője 2013-ban felkérte a pszichokrimi szerző Sophie Hannah-t egy új Hercules Poirot-regény megírására. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy már a második esetet göngyölíti fel a belga detektív új írónője tollából.

Meg is ijedhetett volna, de Sophie Hannah kifejezetten örült a kétkedőknek. "Ha mindenki lelkesedne az ötletért, az túl nagy nyomást helyezett volna rám" – mondja, és hozzáteszi, hogy a regény megjelenése óta érkező napi 10-15 rajongói e-mailt így győzelemnek könyveli el.

Poirot folytatásához nincs elvarratlan szál, amelyben fogódzót lehetett volna találni. Ő az egyetlen fiktív személy, akiről a The New York Times valaha nekrológot közölt. Az utolsó regény megjelenésekor írták róla. Megalkotója, Agatha Christie éppen olyan előrelátónak bizonyult, mint krimijei cselekménybonyolításában. A negyvenes években – három évtizeddel a publikálás előtt – megírta Miss Marple és Poirot utolsó esetét is. A kéziratokat egy bank széfjében helyezte el, az előbbi jogait férjére, Max Mallowanre, a bajszos belgáét pedig lányára, Rosalindra íratta. Ezzel el is vágta a lehetőségét minden további folytatásnak.

Legalábbis ő azt hitte.

Valójában az új regények – a Monogramos gyilkosságok és a Zárt koporsó – hazánkba is ellátogató szerzője elárulta, hogy szinte csak kívánnia kellett és megkapta a lehetőséget. "Az ügynököm éppen akkor vetette fel a Harper Collinsnak, hogy csináljanak velem egy Christie-folytatást, amikor az örökösök jelezték a kiadónak, hogy gondolkoznak ezen a lehetőségen.

Nagy szerencsém volt. Nem kellett versenyeznem senkivel."

Poirot a Monogramos gyilkosságokban szabadságra megy, látótávolságon belülre költözve a Whiteheaven Mansions-től, hogy pihentesse a kis szürke sejtjeit. A munkamániás exrendőr vakációi azonban Christie-nél sem szoktak hosszú életűek lenni. Előbb egy kétségbeesett hölgybe botlik, majd új szomszédja, Edward Catchpool nyomozó aktuális ügyébe segít be. Párosuk sikeresnek bizonyul. A Zárt koporsóban az életéért és vagyonáért aggódó gyermekkrimi-szerző kéri fel a kettőst, hogy segítsenek egy rejtély megoldásában. A végrendelet megváltoztatásával kezdődő estét azonban nem mindenki éli túl. A krimik királynőjének szikár elbeszélésmódja után Sophie Hannah fecsegő stílusa félrevezetheti az olvasót, az apró momentumok azonban nyomokként köszönnek vissza.

Arra, hogy az új történet mikor játszódjék, maga a Christie-életmű adta meg a választ.

"Feltámasztani nem szerettük volna, ahogy azt se, ha a cselekmény az első könyv, A titokzatos styles-i eset elé kerül" – magyarázza az új szerző. "Agatha azonban négy évig, 1928–1932 között nem írt Poirot-történetet. A detektív később sem számol be arról, mit csinált ekkor. Elméletileg bárhol lehetett, ezért úgy döntöttünk, itt volt. Ez apokrifszerű kerettörténetet ad a sztorinak."

Mázlista unoka

A Christie-hagyatékot jelenleg kezelő Matthew Pritchard, az írónő unokája kilencedik születésnapjára megkapta az Egérfogó című színdarab szerzői jogait. A darabot 1952. november 25. óta játsszák a londoni West Enden, ez a leghosszabb ideje műsoron lévő mű. “Természetesen mindig is Mathew, volt a család legszerencsésebb tagja. Nem is ő lenne, ha nem derült volna ki az ajándékáról, hogy egy főnyeremény”- nyilatkozta Agatha Christie. A kisfiú egyébként egy biciklit kért a nagymamától.

"Na de, hol van eközben Hastings kapitány?" – kérdezzük. "Úgy döntöttem, ő nem lesz benne a könyvemben" – jön a válasz. "Minden regényben, ahol szerepel, egyben ő a narrátor is, a történetet az ő szemén keresztül látjuk. Nem akartam, Hastings írástechnikáját rosszul megfogni. Belátva, hogy az én stílusom különbözik Christie-jétől, ésszerű volt beépíteni a történetbe egy indokot, amivel ez a különbség magyarázható. Így kitaláltam a nyomozót, Catchpoolt, aki egyben az elbeszélő is lett. A bírálatoknak is elejét veszem azzal, hogy ez Catchpool szemszöge. Ha Poirot másnak látszik, az azért van, mert ez az új narrátor látja őt ilyennek."

Igen, igen, gondolhatjuk, de hát Catchpool mintha kiköpött Hastings volna. Csakhogy Hannah nem így látja. Állítja, egy újságíró éppen azt kifogásolta, hogy nagyon különböznek. "Éppen emiatt kedvelem ezt a figurát, mindenkinek mást lát bele" – mondja nevetve. "Akad, aki szerint okos, érdekes, mások szerint csöpögős, és nem értik, mi a baja. Milyen rendőr, aki nem bírja a holttestek, sőt a róluk készült fotók látványát sem? Megint mások szerint teljesen ostoba, mint Hastings."

Mint tudjuk, Agatha Christie egy idő után nyűgnek érezte a faksznis belgát.

 Naplójában egyenesen kiállhatatlannak nevezte, de Hannah kifejezetten szereti Poirot-t. "Fel sem vetődött, hogy Miss Marple legyen a hősöm" – jelent ki. "Jobban ismerem a belga karakterét, az ő egyénisége jobban illett a történethez. Nem hinném, hogy Christie valójában utálta. Nem tervezte, hogy a styles-i esetnek lesz folytatása, de a detektív olyan népszerű lett, hogy tudta, bármit is szeretne ő írni, az olvasói Poirot-t akarják. De nem tudta volna ilyen szerethetőre alkotni, ha utálja."

Sophie Hannah a filmadaptáció elkészültét is majdnem biztosra veszi. Hollywood is érdeklődtek a könyv iránt. Nem lenne meglepődve, ha még írhatna Poirot-regényt, de Miss Marple-történetet nem vállalna. Egyrészt nem szeretné kisajátítani Agatha Christie alkotói világát, másrészt saját könyveire is gondolnia kell.

A folytatás írójának saját élete

Sophie Hannah 1971-ben született Manchesterben. 24 évesen jelent meg első verseskötete, amit további hét követett. Tett egy kitérőt a gyerekkönyvek felé, majd 2006-ban regénnyel jelentkezett. Saját gyártású nyomozója, Simon Waterhouse legalább annyira különc és rigolyás, mint belga elődje. Eddig kilenc kötetben göngyölítette fel a bűntények szálait. Kedvenc Christie regénye: Temetni veszélyes. Magyarul megjelent művei: Bántó távolság (2012), Idegen arcocska (2012), Holtpont (2013) A másik fele él (2013).