Valéria

Bohócpara - Mi a helyzet Magyarországon?

2016.11.16. 08:10

Programkereső

Az utóbbi hónapokban sorban érkeztek a hírek külföldi bohóc-támadásokról és ijesztgető terrorbohócokról. Sokan egyébként is rettegnek a piros orrú jelmezesektől, anélkül is, hogy azok bármi rosszat csinálnának. Körülnéztünk, itthon is érezteti-e hatását a bohócpara.

Coulrofóbia – így nevezik idegen szóval a bohóciszonyt. Nevetni kellene rajtuk, vagy legalábbis jól szórakozni a társaságukban, de sokakat kiver a víz a festett arcú, piros orrú, hatalmas cipőt viselő alakoktól. Történetük több száz évre nyúlik vissza, a vásári bohócoktól kezdve az udvari bolondokig változatos formában bukkantak fel a történelem során. De mégis miért félnek tőlük sokan, miközben épp az lenne a feladatuk, hogy jó kedvre derítsenek minket?

GettyImages-493346284
Fotó: Allison Joyce / Getty Images Hungary

Az ezzel foglalkozó cikkek két dolgot szoktak kiemelni: egyrészt megjelenésük miatt sokan nyugtalanítónak tartják az alakjukat, mivel látjuk, hogy emberek, de maszkjuk és jelmezük miatt mégis valami másra hajaznak. Másrészt állandó vigyorgásuk, vagy legalábbis az ezt imitáló sminkjük hathat még rémisztően. Ez ugyanis teljesen természetellenes, ezért védekezési reflexet kapcsol be egyeseknél.

A tudományos magyarázatok mellett persze nem szabad elmennünk a nem túl hízelgő popkulturális megjelenítésük mellett sem. A bohóc alakja már az olyan rajzfilmekben sem túl pozitív, mint a Garfield vagy a Simpson, de a legnagyobb csapást valószínűleg Stephen King mérte a bohócokra az Az című könyvével. King ráhúzta már a vizes lepedőt a bernáthegyi kutyákra is, azt a megítélésbeli megbillenést viszont a Beethowen című kutyás családi film még helyre tudta hozni. A bohócok érdekvédelmi szervezete (ha van ilyen) nem dolgozott hasonlóan hatékonyan, bár a  német akciófilm sorozathoz  biztos kötődnek szép emlékei egyeseknek.

GettyImages-508926326
Fotó: Dan Kitwood / Getty Images Hungary

Az idén ősszel kitört bohócpara Amerikában kezdődött, majd mint minden, ez is átgyűrűzött Európába. Közel fél tucat horrorbohócról érkezett észlelés Németországban, ahol egy vicces kedvű ijesztgető nem ért vicces véget: egyik áldozata késsel leszúrta.  Majd Ausztria következett, lassan pedig a Nemzetközi Bohócszövetségig gyűrűztek a hírek, akik Stephen Kinghez hasonlóan elhatárolódtak az eseményektől. Bohócplénum ide vagy oda, a McDonald′s már lépéseket is tett: pihenni küldték Ronald McDonald-ot, az egész hisztéria legnagyobb vesztesét. De mi a helyzet az itthoni bohócokkal?

„Nem látok visszaesést a megrendelések tekintetében”

– mondta el nekünk Nokedli bohóc. „Természetesen mindig voltak és lesznek is olyan emberek akik idegenkednek a bohócoktól, szerencsére ezek a szülők is megrendelnek ha a gyermek úgy akarja, hiszen az ő boldogságuk az első”. Hasonlóról számolt be Bukfenc bohóc is, aki szerint főleg olyanok félnek tőlük, akik még nem találkoztak velük – amint ez megtörténik, egy gyerekekhez értő, természetesen teljesen agressziómentes bohóc azonnal elmulasztja a félelmeket. „Ha egy bulin van egy gyerek aki fél a bohócoktól, az a buli végére biztos megbarátkozik velem és Ő lesz a következő, aki szeretne a szülinapjára bohócot” – számolt be róla.

Galagonya bohóc szinte kizárólag óvodás rendezvényeken lép fel, beszámolója szerint olyan márkát épített fel, hogy már inkább rajongók hívják el őt újra és újra – akivel pedig először találkozik, az is pontosan tudja, hogy ki ő és mire számíthat. Bohócoktól idegenkedő emberekkel neki is vannak élményei – ezek hátterében a szakmához nem értő kóklereket sejt, akik valóban félelmetesek lehetnek.

Ám a bohóc nem a jelmeztől bohóc,

mint ahogy az orvos sem attól lesz az, hogy fehérbe öltözik és sztetoszkópot tesz a nyakába” – mondta el nekünk. Sokszor pont azért hívják őt, hogy helyreállítsa a gyerekekben a lerombolt bohócképet – nevezték már emiatt bohóc suttogónak is. A bohócpara viszont nem fél, mint hogy eddig sem érezte annak hatásait. „Azt gondolom, hogyha egy kihalt helyen fenyegetőlég lép fel valaki, akkor tök mindegy, hogy bohócjelmezben van vagy kis nyuszi, megijedtünk és menekülni fogunk” – fejtette ki véleményét.

Galagonya bohóc
Galagonya bohóc
Fotó: www.galagonyabohoc.hu

Greinfenstein János, a Piros Orr Bohócdoktorok művészeti vezetője pontosan tisztában van azzal, hogyan terjedhetett el ez az egész bohócpara és miért is hat annyira rémisztőnek a jelenség. A meglepetés, az ellentétezés erejéről beszélt, ami a horrorfilmek vagy krimik hajtóereje is. „Egy filmben vagy regényben gyakran a bébiszitter rabolja el a gyereket. De szintén ő az, akivel a sablonok szerint a férj megcsalja a feleségét – ő a család barátja, akire rábízzuk az otthonunkat és a gyerekeinket, épp ezért válhat veszélyessé. Ugyanez a helyzet a bohócokkal: a nevetéshez kötődő figura, a jókedvet várjuk tőle, ezért meglepő és borzongató, ha épp ő a gyilkos”.

Bevetésen a Piros Orr Bohócdoktorok
Bevetésen a Piros Orr Bohócdoktorok

Greinfenstein szerint rengeteget számít a smink is, minél inkább e mögé bújik az ember, annál félelmetesebbnek tűnhet. „A legtöbb rémisztgető bohóc úgynevezett whiteface clown, az a típus, aki szinte teljesen elfedi az arcát a festék. Mi bohócdoktorok, és úgy általában az itthoni bohócok kevés sminket használunk, annyit, hogy még felismerhetőek legyünk. Ezért nem félnek tőlünk a gyerekek sem, elképzelni sem tudom például, hogy egy bohócterrorról szóló cikkben mi legyünk az illusztráció”. A Piros Orrnál nem tapasztaltak a bohócok iránt elterjedő iszonyatot az elmúlt hetekben-hónapokban, Greinfenstein ugyanazt mondta el, mint bohóctársai:

eddig is voltak akik tartottak tőlük, ezen a bohócpara nem változtatott.

A bohócdoktorok hagyják, hogy a gyerekek tegyék meg feléjük az első lépések, így általában egy idő után azok is megszeretik őket, akik korábban ódzkodtak tőlük. „Igyekszünk, hogy a bohóchagyományok inkább szentesüljenek, szakrális formában legyenek jelen a kórházakban – azaz valóban jókedvet és nevetést vigyünk mindenkihez.