Katalin

Egy misztikus táj soha nem hallott hangjai

2016.12.03. 10:19

Programkereső

A sarkvidékről a legtöbb embernek a hó és jég mellett már a globális felmelegedés jut eszébe. Ez is benne van Jacob Kirkegaard munkájában, de a dán művész szeretett volna ennél tovább menni, és kitágítani a nézőpontunkat. Vándorló és olvadó gleccserek hangját rögzítette, csütörtökön pedig élő hangkeveréssel mutatta be Isfald – Live című installációját Budapesten.

A mű címe egy sarkvidéken jellemző jégformációt takar, ami a gleccser meredélyes részét jelöli. Jacob egy hetet töltött a grönlandi Ilulissat jégfjordban, hogy olyan hangokat rögzítsen, amelyek egyébként rejtve maradnának az érzékszerveink elől. Ráadásul a sarkvidék mindig is egy misztikus, ismeretlen és távoli hely volt az átlagemberek számára.

A projektet a dániaia Louisiana múzeum felkérésére készítette egy olyan kiállítássorozat számára, amely ezt a vidéket, a történetét és az örökségét mutatta be. Jacob először nekem is Grönland történetéről beszélt – a saját és a dánok szemszögéből bemutatva azt. 

Az ismeretlen világok felfedezése mindig érdekes és misztikus vállalkozás .

Gondoljunk csak az egykori Amerikára vagy Afrikára, vagy akár az Antarktiszra. Először csak kalandorok, felfedezők érkeztek, ilyen vagyok én is. Aztán egyre többen ismerték meg a nemrég még titokzatos helyet, és a lehetőséget kiszagolva nemsokára már cégek és vállalatok jöttek, hogy kolonizálják és kizsákmányolják a területet.”

Valami ilyesmi történt Grönlanddal is. Ma már kínai és egyéb vállalatok igyekszenek odaköltözni hogy kiaknázzák a jég alatti olaj és ásványkincseket. A szigetet a dánok hagyományosan sajátjuknak mondják, mivel az ősi jégrétegek, amelyek odáig elhúzódnak, hozzájuk tartoznak. Az ásványkincsek miatt viszont az oroszok is igényt formáltak a földdarabra, le is szúrták zászlójukat a víz alatt. „Ha földrajzilag nézzük, Dánia eléggé keleten helyezkedik el – Koppenhága a térképen szinte pontosan Berlin felett van. Mégis hagyományosan a nyugathoz tartozik, mégpedig Grönland miatt” – mutat rá Jacob. Dánia kolonizálta Grönlandot, ami elhelyezkedése miatt stratégiai fontosságúnak számított az USA számára. A két ország megegyezett, hogy Amerika rakétapajzsokat telepíthet a területre, cserébe viszont Dánia szövetséget és védelmet kapott a hidegháború idején.

Bár nyilvánvalóan történtek változások Grönlandon, a sziget nagy része még mindig érintetlen.

 Hatalmas jégtakaró, gleccserek és fjordok húzódnak a területén. Jacob egy ilyen helyen, Ilulisset mellett töltött el egy hetet, hogy a múzeum felkérésére felvegye a titokzatos táj természetes hangjait. Egy hidrofónt, vagyis víz alatti mikrofont helyeztek el 20 méterrel a víz alatt. „Tavasszal óriási jégmozgás tapasztalható itt, jéghegyek tömegei úsznak a tengeren. Egy helyi inuit hajós egészen közel vitt minket hozzájuk, szóval közelről is megnézhettük ezt a bámulatos természeti jelenséget” – osztja meg élményeit. „Nem csak testközelből láttam, de hallottam is, amint a legközelebbi, hatalmas jéghegyek óriási csobbanással beleszakadnak a vízbe. A víz alatti mikrofonnal viszont ennél is gazdagabb hanganyagot rögzíthettünk, mert a hang négyszer gyorsabban, és ráadásul messzebbre utazik a vízen át”.

gleccser

Jacob egy másik, speciális mikrofont a jégtakaró belsejében helyezett el – ez a jég magas frekvenciájú, olvadó hangját rögzítette, aminek csak töredéke hallható saját fülünkkel.

Minden rögzített hang az ottani érintetlen táj belsejéből származik, a jégből, vagy a víz alól.

Az eredeti kiállításon egy installáció formájában mutattam be a munkámat. Egy sötét szobában függöny futott végig a falakon, aminek egyes részeit finoman szórt fényű lámpák világították meg. Ezt a megoldást wallwash-nak hívják. Amikor beléptél a szobába nem láttál mást, mint sötétet – aztán ahogy megszokta a szemed a fényviszonyokat, elkezdted látni a részleteket magad körül. Közben a lábad alatt a jégolvadás nyikorgó, szkerccselő hangjai szóltak, majd óriási robajlás, ahogy az hallatszott, amint leszakadnak a jégtömbök. Egy képzeletbeli, mégis létező világot akartam ezzel bemutatni” A magyar előadás az eredetihez hasonló módon zajlott, a hangokat viszont Budapesten Jacob élőben keverte, így sokkal zsigeribb és impulzívabb hatást tudott elérni.

Ha hallgatod a munkámat és arra gondolsz hogy na igen, ez a globális felmelegedés – az teljesen rendben van.

Én egyszerűen nem akartam senkit befolyásolni, nem akartam megmondani, mire gondoljon. A felmelegedés például egy szerintem is létező, szörnyű dolog, de csak a saját egoisztikus gondolkodásmódunk miatt jut ez egyből az eszünkbe. Az üvegházhatást mi okozzuk, az emelkedő tengerszint a mi városainkat mossa majd el. Számunkra ez egy negatív dolog, de lehet hogy a Föld számára nem az. Egy olyan dolgot akartam ábrázolni, ami nagyon valós, ami épp történik körülöttünk. De nem akartam megmondani, hogyan gondolkodj és mit gondolj róla”.

Jacob legutóbbi munkája amivel Magyarországon járt, szintén egy ellentmondásos kortárs jelenséget mutatott be. Az Aion című projektjéhez Csenobilban rögzített hangokat. „Ha a sarkvidékre gondolunk, a globális felmelegedés jut eszünkbe. Ha a nukleáris energiára, akkor Csernobil és a sugárzás veszélyei. Ezeket mind mi csináltuk, nekünk kell együtt élnünk velük. A nukleáris sugárzással alkottunk valamit, aminek bármennyire ellene vagyunk, száz, ezer évig is éreztetni fogja a hatását. A globális felmelegedés szintén egy létező, minket körülvevő, rémisztő jelenség. Ezekről a dolgokról viták szólnak, ellentmondásokat hallunk – de ha az erről szóló munkáimat hallgatod, nincsenek érvek és ellenérvek, csak a hangok, amik azt az erőt és energiát közvetítik, amiket csak nehezen értünk vagy fogadunk el”.

Jacob tehát szerette volna megtisztítani a jelenséget a politikától, a populista gondolatoktól, és azt akarta elérni, hogy saját magunk kezdjünk el gondolkodni rajta.

„Sokan meg akarják mondani neked mi a rossz vagy mi a jó, mitől félj és mit szeress. A hang csak energia, nem próbál befolyásolni téged, nincs szándéka, nem hajlik semmi felé. Hallgatása közben arra gondolhatsz, ami csak eszedbe jut, én nem befolyásollak”.

Ha hollywoodi filmeket nézünk, vagy csak bekapcsoljuk a tévét, folyamatosan érzelmes zenéket hallhatunk. Jacob szerint folyamatosan manipulálnak minket, nem hagynak semmit a képzeletünkre, nem bíznak bennünk, hogy esetleg magunk is átéreznénk a boldogságot vagy a szomorúságot. Jacob hangjai első hallásra semlegesek – aztán szép lassan elkezdenek gondolatokat, érzelmek ébreszteni. Ezek viszont már a sajátjaink, csak rajtunk múlik, merre visznek el bennünket.

Sarkvidéken innen és túl

Jacob Kirkegaard és Isfald – Live című munkája a Dán Nagykövetség Sarkvidéken innen és túl című programsorozatának keretein belül érekezett Budapestre. A november 7 és december 5 közötti esemény az Északi-sarkvidéket, annak hagyományait, kultúráját és történetét mutatja be a látogatók számára. Keretein belül november elején Sarkvidékünk jövője címmel egy pop-up kiállítás is látható volt, a 13. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál pedig külön tematikus blokkot szentelt a témának. December 5-én Martin Breum dán író, újságíró, az Északi-sarkvidék nemzetközileg elismert szakértője látogat a Kino Caféba. Bővebb infromációk a Dán Nagykövetség facebook-oldalán.