Olivér

A Kennedy-gyilkosság felvételének sorsa

2016.12.12. 08:32

Programkereső

Egy szemcsés amatőr videó, amit szinte minden amerikai látott már – de nekünk, magyaroknak sem ismeretlen. 26,6 másodperc, ami megváltoztatta a világot. 486 képkocka, ami még mindig izgalomba tartja a történészeket, és táplálja az összeesküvés-hívek fantáziáját. Ez a Kennedy-gyilkosság felvétele, ami nemcsak egy nemzetet, de a készítő Abraham Zapruder családját is örökre megváltoztatta.

1963 november 22-én Abraham Zapruder, egy dallasi ruhagyáros munkája végeztével a közeli Dealay Plaza-ba ment, hogy ne csak tanúja legyen, de meg is örökítse Kennedy elnök autós felvonulását. Odavolt a filmezésért, ezért is akarta rögzíteni az Amerikai Egyesült Államok elnökének útját – viszont a 8mm-es kameráját otthonfelejtette. Kollégái győzték meg, hogy szaladjon haza a gépért.

A tekercsen, amelyre Kennedyt és kíséretét rögzítette, már voltak képek. Épp aznap vette fel két unokáját játék közben, az esemény előtt pedig próbaképpen filmezett néhány képet a plázában is. Mikor a kocsisor bekanyarodott az Elm utcára (nincs összeesküvés horrorfilmmel: Freddy Krueger rémálmai pont azért játszódnak az Elm utcában, mert ez az egyik legelterjedtebb utcanév az USA-ban – mint nálunk a Petőfi utca), Zapruder épp felült egy majdnem másfél méteres beton támfalra, bekapcsolta a kameráját, és elkezdte rögzíteni az elnöki autót.

Nem is sejtette, hogy ezzel a mozzanattal beírta saját és családja nevét az amerikai történelem egyik sarkalatos pontja alá.

A Kennedy elnök meggyilkolásáról készült képeket azóta is Zapruder filmként emlegetik, a család pedig kénytelen ezzel a kétes, horrorisztikus hagyatékkal a nyakában élni. A felvételeket készítő Abraham lányunokája, Alexandra Zapruder könyvet írt élményeiről '26 másodperc: A Zapruder Film személyes története' (26 Seconds: A Personal History of the Zapruder Film) címmel - erről közölt beszámolót most a Boston Globe.  Súlyos teher – írja a hírhedt filmről.

Komoly és bonyolult felelősség volt. Egy morális dilemma. Eltulajdonította a nevünket és megváltoztatta az életünket

– teszi hozzá könyvében.

A könyv nemcsak a család személyes története, de vizsgálja a film hatását az amerikai kultúrára is. A Zapruder család eddig inkább hallgatott a saját szerepéről az eseményben – nevüket így is gyakran kárhoztatták, így elképzelhetjük, milyen életet élhettek az elmúlt évtizedekben. Alexandra könyvében ebbe is betekintést enged.

Megismerhetjük egy minden tekintetben normális család életét és történetét – még mielőtt a halálos lövések az ő nevüket is tönkretették volna. A '40-es években ukrán származású nagyapja New Yorkból költözött Texasba, hogy fellendítse ruha-bizniszét. Alexandra édesapja, Henry, néhány héttel a filmre vett gyilkosság előtt kezdett el ügyvédként dolgozni az Igazságügyi Minisztériumban.

GettyImages-3309225
Fotó: Keystone / Getty Images Hungary

Nem sokkal a gyilkosság után már riporterek hada jelentkezett, hogy megvegyék a felvételeket. Abraham bármennyire dörzsölt üzletember volt, fia tanácsára nem csinált pénzt a szalagokból, egyedül a titkosszolgálatnak nyújtotta át azokat. Cserébe megtarthatta a kamerát és az eredeti felvételek és a kamerát is.

Ezek döntő bizonyítékként szolgáltak a Warren-bizottságnak, ami a gyilkosság és a későbbi vizsgálatok után nyomozott.

Mindezek ellenére a Zapruder családot az évek során megvesztegethetőnek és megalkuvónak bélyegezték. A könyv ezeket a vádakat is cáfolni próbálja. A család a filmből valóban pénzt csinált – Abraham 150,000 dollárért adta el a felvételeket napokkal a tragédia után a Life magazinnak, abban a hitben, hogy egy megbízható, elismert újság nem fogja szenzációkeltésre felhasználni. A kiadó aztán 1 dollárért adta vissza a jogokat a családnak, miután belefáradtak a felvételek körüli morális és jogi mizériába.

GettyImages-76312243
Fotó: Three Lions / Getty Images Hungary

A felvételek először egy chicagói late-night tévéshowban, a Chuck Collins vezette Underground News-ban voltak láthatóak 1970-ben. Országos adók közül először az ABC vetítette 1975 március 6-án a Good Night America című műsorban. A család rengeteg támadást kapott, amiért nem járult hozzá, hogy a kiadó Time Inc. a filmet az amerikai kormánynak adományozza. 1978-ban viszont a jogokat megtartva a Nemzeti Archívum és Nyilvántartási Igazgatóság rendelkezésére bocsátották a felvételeket védelem és állagmegóvás céljából.

Alexandra minderről azt írja, hogy bár családjának mindig is fontos volt a filmek tulajdonjoga, de soha nem zárkóztak el attól, hogy a kormányzati és civil kezdeményezéseket segítsék azzal, hogy megengedik a képek felhasználását. 1999-ben az amerikai kormány 16 millió dollárért vette meg a filmet az örökösöktől – így kerültek a jogok egy múzeumhoz. Oliver Stone 85 ezer dollárt fizetett, hogy JFK című filmjében felhasználhassa a felvételeket. Stone filmjének óriási hatása volt a nyomozás egyes részleteinek nyilvánosságra hozatalában. A könyvben Alexandra tagadja, hogy a családját egyedül a kapzsiság motiválta volna.

Szerinte a józan ész is azt diktálta, hogy pénzt kérjenek értük.

Nem tagadhatták meg a családtagoktól a felajánlott összegeket.

A könyv sokat foglalkozik olyan kérdésekkel, mint hogy jó döntés volt-e nyilvánosságra hozni a képeket, kit illetnek meg a jogok, vagy hogy morálisan mennyire megkérdőjelezhető egy ilyen filmért pénzt kérni és kapni. És ott van a kérdés, ami az egész könyvön végighullámzik:

a titkosszolgálat, miután tudomást szerzett a filmről, miért nem foglalta le és vette birtokba mindörökre?

Abban az időben az otthoni videózás még egy újszerű dolog volt – a youtube, facebook, és a mindenki mindenhol rögzít-korában nehéz elképzelni, de 1963-ban még kevesen gondolták, hogy egy home videónak ekkora szerep juthat. A történelem viszont máshogy gondolta, így a Zapruder film 9/11 és a Challenger katasztrófa képeivel együtt egy nemzet traumájának ikonikus felvételévé vált. A Boston Globe felhívja a figyelmet arra is, amire Alexandra nem tért ki könyvében: a felvételek számítanak a civilek filmezte erőszakcselekedetek ősének – ma sajnos egyre többször találkozhatunk ilyenekkel, elég ha a feketék elleni rendőri erőszak home videóira gondolunk.