Cecília

„Annyit nevettünk, hogy szerintem ez volt életem legvidámabb karácsonya”

2016.12.24. 12:20

Programkereső

Színészeket, zenészeket, írókat kérdeztünk arról, hogy mi a legkedvesebb, legemlékezetesebb karácsonyi történetük.

A konvenciókkal szakítva nem a gőzölgő halászlé felett összeboruló, békés, vagy a fa alatt egymás haját tépő nem annyira békés történeteket kaptunk. Megtudtuk viszont, hogy egy legótűzoltótól hogyan lehet végignevetni három teljes napot, vagy egy egyszerinek indult jótékonykodásból hogyan lett családi tradíció.

  • Jordán Adél – színész
jordán adél1
Fotó: Katona József Színház

 Azt meséli, hogy sok szép karácsony volt az életében, de természetesen a legcsodálatosabbak azóta vannak, amióta megszületett a kisfia, Andor. „Novemberben született, tehát nagyon kicsi volt még élete első karácsonyán. A férjemmel (Keresztes Tamás színész) úgy döntöttünk, hogy abban az évben nem a városban fogjuk tölteni az ünnepeket, hanem elmegyünk vidékre. Esett a hó, csodálatos volt a táj, csend és béke honolt, és ott volt velünk a kisbabánk. Egészen fantasztikus érzés volt, amit azt hiszem, csak akkor tapasztalhat meg valaki, ha már van gyermeke.”

  • Lackfi János író, költő
lackfi
Fotó: Raffay Zsófia

 Lackfi Jánosnak hat gyermeke van, így egyáltalán nem meglepő, hogy egy olyan történetet mesélt el, ami a családjához kötődik. „A feleségem lengyel származású. Náluk az a szokás, hogy minden karácsonykor ostyát készítenek, amiből a család minden tagja kap egy szeletet. Ezt a szokást mi is átvettük, ugyanis amikor el kell ezt fogyasztani, mellé az is a feladat, hogy mindenkinek el kell mondania, mit bánt meg, kit bántott meg annyira és úgy, amiért akkor is ott elnézést szeretne kérni. Csodálatos és nagyon megható pillanatok szoktak lenni ezek.”

  • Fischer Iván –  karmester, a budapesti fesztiválzenekar zeneigazgatója
fischer iván
Fotó: Budapesti Fesztiválzenekar

Bárkit kérdeztünk a kedvenc karácsonyi emlékéről, mindig kért egy kis időt, hogy végiggondolja, igazából melyik is volt az. Kivéve Fischer Ivánt, aki rögtön tudta, melyik történetet fogja elmesélni. „Egyértelműen az, hogy évek óta ételt osztunk a Blahán a krisnásokkal, akik ezt ragyogóan megszervezik. Eredetileg azért vittem oda a gyerekeimet, hogy megtapasztalják, jobb adni, mint kapni, és hogy a karácsony ne az ajándékokról szóljon. Most már megszoktuk, és hiányozna, ha nem állnánk oda minden évben az elosztópult mögé. Idén is ott leszünk.” 

  • Kemény Zsófi – író, költő, slammer
Kemény-Zsófi
Fotó: Németh Dániel

Zsófi tizenhárom éves volt, amikor nővérével, Lilivel (Kemény Lili – író, költő, rendező) egyik karácsonykor úgy tűnt, nem kaptak semmilyen ajándékot. Emlékeiben még mindig elevenen él az a kép, ahogy állnak a mennyezetig érő fa alatt, és a padló, amit máskor tucatnyi csomag szokott borítani, majdnem teljesen üres. „Szomorúan néztük az egyetlenegy kis dobozt, amíg pattogtak a csillagszórók, és énekeltük a Mennyből az angyalt. „Hogy Betlehembe sietve menve lássátok, lássátok” – és itt megszólalt a doboz. Halk, majd egyre hangosabb nyávogás vette át a szólót a kórusban. Alig bírtunk magunkkal, míg elértünk a „vívén szívükben magukkal”-ig, az örömtől visítva bontottuk fel a dobozt, és néztük, ahogy előmászik egy nagyon kicsi izé... Szörnyecske. Mintha szőrmefoltokból lett volna összetákolva, legalább négyféléből, a farka törött, az orra félig leharapva, a hasa akkorára felfúvódva, hogy a földet súrolta, az egyik hátsó lábán egy hatalmas, fehér tályog” – mondja, majd hozzáteszi, hogy édesanyja már csak ilyet tudott szerezni karácsony előtt két nappal egy csepeli menhelyről, mert addigra jöttek rá, hogy ez az egyetlen dolog, amire tényleg, teljes szívükkel vágynak a gyerekei. „Egészséges, vidám macska lett. Három évig volt velünk, aztán lelépett, és új kalandok után nézett.”

  • Bach Kata színész
bach kata

Alig végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, amikor a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film Tinta Évájaként a film főszereplőjével együtt egy fél ország szerelmes lett belé. Kata azóta szerződést kapott a Vígszínháztól és bemutatót bemutatóra halmoz. Amikor a legkedvesebb karácsonyi emlékéről kérdeztük, egy családi történetet osztott meg velünk. „A családom Bács-Kiskun megyében, Dunapatajon él. Minden évben ott szoktuk ünnepelni a szüleimnél a karácsonyt. A bátyám, aki egyébként már kétgyermekes apuka, édesapánknak egy legót adott ajándékba. Azt hiszem, egy tűzoltóautót lehetett belőle összerakni. Mindketten műszaki beállítottságúak, és a bátyám meghatározó emléke, hogy gyerekkorában apukám nem bírta ki, és mindig összerakta a legószerkezeteket, amiket egyébként ő kapott ajándékba. Apukám persze először megsértődött, aztán órákig legózásra kényszerült. Teljesen beleélte magát a játékba és ezen annyit nevettünk, hogy szerintem ez volt életem legvidámabb karácsonya.”

  • Peller Anna – színész
peller anna

 Azt meséli, nagyon összetartó családja van, így a karácsony különlegesen fontos ünnep számukra, főleg amióta megszületett a kislánya, Annabella. Ennek ellenére mégis egy gyermekkori történetet mesélt el. „A húgommal, Mariannal (Peller Mariann színész, műsorvezető) mi nagyon hittünk a Mikulásban és a Jézuskában. Minden évben hatalmas misztikum övezte a karácsonyt, és már hetekkel korábban számoltuk vissza a napokat, hogy mikor jön el a szenteste, és mikor csomagolhatjuk ki az ajándékokat. Viszont egyik évben egy kis hiba csúszott a gépezetbe, és véletlenül korábban találtuk meg a hőn áhított kempingbiciklit. Akkor egy kicsit összeomlott bennünk a világ. A szüleink alig bírták megmagyarázni a helyzetet.”