Vince, Artúr

A Kaliforniai álom mindent vitt, váratlan győzelmek a sorozatoknál

2017.01.09. 08:12

Programkereső

Pörgős és meglepően rövid volt az idei Golden Globe ceremónia, papírforma-győzelmek mellett pont annyi meglepetéssel, hogy legyen miről cikkezni a gála után. Nem véletlen, hiszen újságírók ítélik oda a kitüntetést.

A Kaliforniai álmot megidéző musical-betéttel indult a show, ami kikacsintásaiban nem csak a Stranger things-et és a Trónok harcát is spoilerezte el, de az egész ceremóniát: ez bizony a Los Angeles-i musical estéje volt. Mind a hét jelölését díjra váltotta: nyert a film, a rendező, két főszereplő, a forgatókönyv, a zene és a dal kategóriában is. Egy-két díjat elvihetett volna más is, az se változtatott volna a tényen: a Kaliforniai álmot mindenki imádja, a nézők, a szakma és az újságírók is. Eddig is a fő esélyes volt az Oscaron, ekkora tarolás pedig két dolgot eredményez majd: még nagyobb publicitást és még több, ehhez hasonló "most már biztos Oscar-díjas" írást, és egy óriási ellenkampányt. 

Az igazi kérdés a filmes drámakategória volt az este, vagyis hogy ki a Kaliforniai álom igazi vetélytársa - melyik filmet állítják majd Damien Chazelle filmje mellé abban a bizonyos ellenkampányban. Némileg meglepő, más részről pedig igen csak kézenfekvő eredményt hozott a kategória: a Holdfény nyert, megelőzve A régi várost. Utóbbi tipikus díjkedvenc indie-film, ami az elmúlt hetekben erősödött meg igazán, ezért talán esélyesebbnek számított. A Holdfény viszont az év legjobb kritikáit és értékeléseit kapó filmje volt, komoly mondanivalóval.

Felállt tehát a két nagyágyú a ringben: a szórakoztató, gyönyörűen nosztalgikus, de könnyed zenés semmiség vs. a megrázó, művészi, de nehéz és megterhelő kisfilm, aminek a tavalyi, feketék mellőzése körül kerekedett botrány is sokat segíthet.

Hasonló címkékkel fogunk találkozni a két film kapcsán a következő hetekben.

Casey Affleck, Emma Stone és Ryan Gosling győzelméből kevesen gazdagodnak meg, olyan alacsony volt rájuk az odds a fogadóirodáknál. A filmes színész-díjak között is akadt azonban egy meglepetés: Isabelle Huppert lett a dráma kategória legjobb női főszereplője Natalie Portman helyett, aki pedig nagyon készül már, hogy a Jackie-ért megnyerje második Oscarját. A Golden Globe-vereség ebben valószínűleg nem akadályozza meg, de Huppert-nek lehet hogy pont erre a győzelemre volt szüksége, hogy bezsákoljon egy Oscar-jelölést nemsokára. A francia színésznőért egyébként odavan a szakma és a kritikusok is, ITT például többen a világ legjobb színésznőjeként beszélnek róla. Díjához persze az is kellett, hogy a filmjét, az Elle-t is szeressék - el is vitte a legjobb idegennyelvű film díját, például a Toni Erdmann elől. Az Elle viszont a bővített Oscar-jelöltlistára nem jutott be, így az a verseny még mindig nyitott.

Az est első díja volt a filmes legjobb férfi mellékszereplő kategória, amit meglepetésre Aaron-Taylor Johnson nyert. Ő annak idején a Ha/ver című remek szuperhős-paródiával robbant be, de igazán komolyan csak akkor veszik a színészembert, ha elvállal legalább egy, testi átalakulással is járó nehéz drámai szerepet. Ő az év egyik legjobb filmjében, az Éjszakai ragadozókban hozta ezt pszichopata redneckként. Saját bevallása szerint kívül-belül gusztustalanná kellett válnia a szerep kedvéért. Nagyot alakít, de tőle is jobb az a Michael Shannon a filmben , akit még csak nem is jelöltek. A kategória abszolút esélyese egyébként az eddig mindent megnyerő Mahershala Ali volt a Holdfényben, aki valószínűleg vállvonással veszi tudomásul, hogy most kimaradt, és holnaptól megint rommá nyeri magát, hogy majd az Oscaron fejezze be a diadalmenetet.

Viola Davis ahogy várható volt, legjobb női mellékszereplő lett a Fences-ért. Denzel Washington filmje nagy reményekkel indult neki a díjszezonnak, de úgy néz ki, Davis maradt az egyetlen esélye a filmnek az elismerésekre. 

A Zootropolis- Állati nagy balhé vitte az animációs filmnek járó díjat, ami a műfaj ilyen kivételesen jó évében tényleg nagy elismerés. 

A sorozat-kategóriában jóval több volt a meglepetés, de ott a merítés is sokkal nagyobb, mint a filmeknél. Ráadásul kevésbé valószínű, hogy az újságírók egy akár 10 órás sorozatévadot végignéznek - ennyi idő alatt viszont akár 5 filmet is letudhatnak. Ezért a tévékategóriákban fokozottan jellemző, hogy alakítások vagy sorozatok helyett sztároknak és hírcsinálóknak ítélik a díjat.

A legjobb drámai sorozatszínész például Billy Bob-Thornton (Goliath) lett, aki a legismertebb a kategóriában, ez pedig felülírta azt, hogy sorozat-berkekben ő keltette a leglangyosabb érdeklődést a jelöltek között. Pedig a felhozatal iszonyat erős volt, a tavalyi győztes Rami Malek (Mr. Robot) mellett ott volt Bob Odenkirk (Better Call Saul), Liev Schrieber (Ray Donovan) és Matthew Rhys is, aki hiába fantasztikus a Foglalkozásuk: amerikaiban, a sorozat egyszerűen rossz csillagzat alatt született, soha nem tud nyerni. A vígjátéki női főszereplő kategóriát Tracee Ellis-Ross nyerte, és remek beszédet mondott. Sarah Jessica Parkert és Julia-Louis Dreyfus elől vitt el a díjat a sokat méltatott Black-ish-ért, borítva a papírformát.

Néhány sorozatról kiderült, hogy jobban szeretik az újságírók, mint arra előzetesen számítani lehetett, így születettek még váratlan döntések. Az Atlanta szinte minden komolyabb listán ott volt a tavalyi év legjobb sorozatai között, a Golden Globe pedig érzékenyen reagál az ilyen hírekre, és nagyon is vevő az üstökösként feltűnő újoncokra. Nemcsak a sorozat nyert, de Donald Glover is vitte a díjat a vígjátéki férfi főszerepért. Először azért írt mindenki a The Crown-ról, mert ez minden idők legdrágább sorozata, aztán pedig azért, mert annyira jól sikerült. Igaz, utóbbi még jó néhány jelöltre elmondható volt, de a The Crown kisebb meglepetésre nem hagyott teret az olyan esélyeseknek, mint a Westworld vagy a Stranger Things.  Elvitte a legjobb dráma és a legjobb drámai színésznő díját is, mindkettő kategóriában ez a három sorozat volt a fő favorit.

Az Éjszakai szolgálat (The Night Manager) volt az este másik olyan sorozata, amit tudni lehetett, hogy sokan szeretnek, de azt nem, hogy ennyire. Három Golden Globe-ot is nyert: Olivia Colman, Tom Hiddleston és Hugh Laurie is győzött, pedig mindegyiküknél volt esélyesebb a kategóriában - például John Travolta vagy Courtney B. Vance az American Crime Story-ért. Az igazi szenzáció az lett volna, ha a The Night Manager győz a limitált szériák/tévéfilmeknél is, de ez nem következett be. Az American Crime Story: The People vs. O.J. Simpson vitte azt a díjat, ahogy az elvárt és megérdemelt is volt. Ugyanez igaz Sarah Paulsonra is, aki a tévéfilm/limitált széria legjobb női főszereplője lett.

Viola Davis adta át az életműdíjat Meryl Streepnek. Előbbi nemcsak szenvedélyesen beszélt korunk legelismertebb színésznőjéről, de viccesen is. Remek Streep-imitációban adta elő, hogy mindegy, mi a specialitásod a konyhában, Meryl Streep valószínűleg azt is jobban tudja nálad. Köszönőbeszédében aztán Streep körülbelül úgy zongorázta végig az érzelmek skáláját, mint a legismertebb alakításait bemutató kisfilmje. Felhívta a figyelmet a média és a színészek felelősségére a mai világban. Úgy szólalt fel Trump és az ellen, amit az újdonsült amerikai elnök képvisel, hogy ki se kellett mondania a nevét.

Hollywood tele van kívülállókkal és külföldiekkel. Ha kirúgjuk őket, nem lesz más néznivaló, mint foci és harcművészetek, amik viszont nem valódi művészetek.

- mondta Streep beszédében.

Mivel tévés és sorozatos kategóriák is vannak, rengeteg díjat adnak oda egy este. Emiatt általában rettentő hosszú egy-egy Golden Globe ceremónia - viszont az se jó, ha egy ilyen showműsor csak nevek felolvasásából és köszönőbeszédekből áll, ezért szokás kisfilmeket, vicces betéteket betenni a díjak közé. Illetve olyan embereket felkérni díjátadónak, akik maguk is szórakoztatóak. Ebből a szempontból felemásan sikerült az idei gála. Meglepően hamar, 3 óra alatt lezavarták az egészet, de ennek az volt az ára, hogy tényleg egyedül aranyszobrocskák átadásából állt az egész. Meryl Streep életműdíján kívül akadt még egy megható pillanat, a nemrég elhunyt anya-lánya páros, Carrie Fisher és Debbie Reynolds tiszteletére lejátszott megemlékező filmecske. Ez azonban olyan rövid és hirtelen volt, hogy mire felfogta az ember mi ez, már véget is ért.

A humort szintén feláldozták a rövid műsoridő oltárán a szervezők. Talán éppen azért kérték fel Jimmy Fallont az est házigazdájának, mert ő az egyik legprofibb Hollywoodban az előre megírt és elpróbált poénok előadásában. Egy ilyen feszesre szabott műsorba pedig pont ez kell, nem pedig Ricky Gervais szabadszájú, zseniális ökörködése. Fallon viszont ahogy megérkezett, szinte rögtön besült, mivel nem működött a súgógépe - akad jópár komikus az imént említett Gervais-szel együtt, akik simán elütötték volna pár poénnal a szituációt, Fallon viszont csak kínosan röhögött. Ő nem az improvizációban jó, ez a fajta kínos nevetés viszont közel áll a karakteréhez, így végül is nem égett be. Nyitómonológja rövid és kissé lapos volt, és később is alig kapott szerepet.

A díjátadók idén nem voltak vicces kedvükben, alig akadtak páran akik mégis készültek valamivel. Amy Schumer Goldie Hawn társaságában érkezett prezentálónak - utóbbi játszotta a rövidlátó szerencsétlent, előbbi pedig a segítőjét, ők ketten tényleg viccesek voltak. Náluk is jobb volt viszont a Kristen Wiig-Steve Carell páros akik a legjobb animációs film díját érkeztek átadni. Felidézték, melyik volt az első animáció amit láttak, a vidám emlékek viszont hamar gyászba fordultak. Carell elmesélte, hogy a Fantáziát látta először, ami bámulatos volt, kár, hogy a moziból kijövet tudta meg, hogy szülei elválnak. Wiig a Bambit idézte fel - aznap kellett elaltatnia a kutyáját. Mind a hármat. És aznap látta utoljára nagypapáját is. Utána 3 évig nem beszélt többet.

Akadtak tehát meglepetések és papírforma-győzelmek is az este. Ezek igazi súlya majd az Oscar-jelölések kihirdetésekor mutatkozik meg. Mivel szakmai szempontból nem nyom túl sokat a latba a Golden Globe, jobban ráfeküdhettek volna idén a szórakoztatásra, mert ez az, amihez tényleg értenek a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók. Talán majd jövőre.