Fülöp, Evelin

A bennünk élő gonosz

Mártírok filmkritika

2017.01.12. 08:46

Programkereső

A Mártírok egyszerre mutatja be, hogyan működik a vallási fanatizmus, és azt, hogy nemcsak az eleve rossz tettek tehetik gonosszá az embert.

Marius von Mayenburg Mártírok című darabját több mint négy éve játssza a Katona a Kamrában. Keresve sem találhatna jobb helyszínt egy darab, amely a végletekig fokozódó kérdéskereséssel és önmagyarázattal foglalkozik - a minőségi Egyel, a mindenek felett állóval, ahogy Karl Jaspers fogalmaz. Mindezt könnyű sima vallásfanatizmusnak bélyegezni, és a témától, főleg filmen, nem áll távol az olcsó botránykeltés sem. Kirill Szerebrennyikov filmje valószínűleg közel sem olyan ütős, mint amilyennek szánták, de az orosz filmrendezőnek nemcsak a próbálkozása érdemel elismerést, hanem a végeredmény is.

Mártírok
Mártírok
Fotó: port.hu

A film főhőse Veniamin egyszer csak úgy jön haza az iskolából, hogy nem hajlandó részt venni az iskolai úszáson. Édesanyja először arra gyanakszik, valami rosszat csinált, drogozik, vagy hasonló.

Kiderül, hogy a fiú vallási fanatikussá vált, ezért nem húz többé fürdőruhát.
Mártírok
Mártírok
Fotó: port.hu

A mama először nem akar tudomást venni a dologról, majd szép lassan behódol fiának, aki pontosan úgy viselkedik, mint egy diktátor, vagy mint egy őrült vallási vezető: kontextusból kiragadott idézeteket olvas az emberek fejére, saját, egyre szűkülő tudatán kívül nem képes látni - és tele van frusztrációval és agresszióval. 

Veniamin követőre lel, és módszeresen töri le a körülötte lévők ellenállását. Lázadást szít az iskolában és szakrális szabályokat vezet be az otthonában. Egyetlen ember mer ellenállni neki, egy fiatal tanárnő - ő a tipikus matekfizika-hitű sablonkarakter, akit olyan lózungokkal, mint hit, Pokol és Paradicsom, nem lehet meggyőzni, mert csak a puszta észre és értelemre hallgat. Ez viszont fénysebességgel veszik bele a Veniamin keltette fekete lyukba.

Mártírok
Mártírok
Fotó: port.hu

Nem nehéz párhuzamot vonni napjaink vallási ideológiák mögé bújó terrorszervezetei, diktatúrái és a Bibliát saját szájízére fordító fiú között. A rendező hatásosan képfeliratokban jelzi a 20 másodpercenként repkedő idézetek helyét a Bibliában, megmutatva, hogy egyik meghökkentőnek tűnő ítélet vagy kinyilatkoztatás sem kitaláció. A főhős figurája Pjotr Szkvorcov alakításában hús-vér, és nagyon impresszív figura, aki beállítódottságtól függetlenül a nézőket is képes elbizonytalanítani egy-egy gyengébb pillanatukban. Főleg azért, mert a vásznon nem igazán láthatunk alternatívát: az iskolavezetés ugyanolyan gyenge és haszonelvű mint a pap, az anyuka pillanatok alatt alkalmazkodik a vallási diktatúrához, a diáktársai vígan asszisztálnak Veniaminnak. A biológia tanárnő a fiú hatására már-már szintén fanatizálódik - ebben a környezetben ő is tehetetlen, ellenállása nevetséges gesztusban fejeződik ki a film végén.

Maró társadalomkritikát ad tehát a Mártírok, ami szikár realizmussal kezdődik, a végén viszont már-már groteszk paródiába hajlik. A főhős múltjáról, hogy milyen ember is volt, mielőtt rongyosra olvasott Bibliával a farmerében kezdett el járkálni, semmit nem tudunk, így a változás drámaisága is elveszik.

A balladisztikus homállyal Veniamin hirtelen, a semmiből feltűnő Gonoszként jelenik meg előttünk.

Emberi vonásokból is csak egyet, az erőszakosságot őrzött meg.

Mártírok
Mártírok
Fotó: port.hu

Az őt körülvevő környezetről szintén semmit nem tudunk, csak azt a görbe tükröt látjuk, amit a rendező elénk tart - de ez előtt a tükör előtt sokszor nem áll senki. Az osztálytársak kicikizik és megverik a testi fogyatékos társukat, az viszont nevetésen kívül semmi feltűnést nem kelt, hogy a főhős minden órából sajátos hittanórát kanyarít, hogy pucérra vetkőzik, vagy majomjelmezt húz hogy érvényesítse akaratát. Ha maradunk annál a realista ábrázolásnál, amit az első néhány jelenetben láthatunk, Veniaminnak az első hittérítő szónoklata után a közeli kukában kellett volna ébrednie, ahova osztálytársai a másik különc fiút préselik be rendszeresen. 

A főhősből tehát hatásos, misztikus figurát kreált a film, ezzel azonban éppen az előtérbe tolt társadalomkritikai él csordult. Ráadásul mivel nem tudjuk, ki is Veniamin, azt se tudjuk, hogyan került bele abba az ördögi körbe, amit ő maga táplál a fejében. Nem találta helyét az osztályban? Családja helyzete keserítette el? Akad apró utalás ezek alátámasztására és cáfolatára is.

Mártírok
Mártírok
Fotó: port.hu
Egy dolgot viszont nem lehet elvenni a Mártíroktól: önvizsgálatra késztet.

Látszik, hogy ez a sztori ezekkel a motívumokkal kamaradrámaként üt igazán, filmként kicsit szétszórt, dramaturgiája kissé laza - így viszont sokkal több gondolatot és értelmezést elbír. Ha akarom, magyarázat a terror és félelem egyre terjeszkedő jelenségére, ha akarom, a bennünk élő gonosz elszabadulásának története, ami épp akkor szabadul el, mikor a legfőbb jót keressük.