Zalán

Festmények alapján akár agybetegségek is diagnosztizálhatóak

2017.02.04. 14:05 Módosítva: 2017-02-04 14:05:21

Programkereső

Egy kutatás szerint az ecsetvonások neurodegeneratív rendellenességek jeleit is kimutathatják, még azelőtt hogy azokat diagnosztizálták volna.

Willem de Kooning expresszionista festőnél a 80-as éveiben állapították meg az Alzheimer-kórt. Alex Forsythe, a Liverpooli Egyetem kutatójának új tanulmánya szerint Kooning kognitív hanyatlásának jóval azelőtt voltak már jelei képein, minthogy az orvosok diagnosztizálták nála a kórt - írja a The Huffington Post.

Forsythe, a tanulmány szerzője azt vizsgálta,

a festő ecsetvonásainak változásaiból kimutatható-e demencia vagy egyéb neurodegeneratív rendellenesség.

Kooning 2092 képét tanulmányozta, valamint Claude Monet, Pablo Picasso, Marc Chagall, Salvador Dalí, Norval Morrisseau és James Brooks festményeit is analizálta. Egy, a kutatók által vitatott módszert, a fraktál analízist használta hogy kiderítse, van-e összefüggés a képeken megjelenő  alakzatok és a művész agyi aktivitása között.

GettyImages-492215916
Fotó: Tristan Fewings / Getty Images Hungary

A fraktálok komplex, ismétlődő geometriai alakzatok - egyesek szerint ha elég közelről megvizsgáljuk a festményeket, akkor a festők ecsetvonásai ilyen geometriai fraktálokra bonthatóak. Ezek annyira egyediek, hogy akár egyfajta ujjlenyomatként is értelmezhetőek. 1999-ben Richard Taylor fizikus például ilyen fraktál-analízis segítségével tudta megkülönböztetni Jason Pollock eredeti képét egy hamisítványtól.

Tanulmányában Forsythe tehát ezeket a fraktálokat analizálta a festményeken - azt kereste, a fraktálok sűrűsége csökken, vagy növekszik-e az idő előrehaladtával. Azt találta, hogy Monet, Picasso és Chagall képein a fraktál komplexitás egyre növekedett - egyiküknek sem volt  neurodegeneratív betegségük. Dalí és Morrisseau munkáin felfedezte, hogy a fraktál komplexitás először növekedett, majd csökkenni kezdett - mindkettőjükről azt tartják, hogy Parkinson-kórban szenvedtek. De Kooning-nál és Brooksnál, akiket Arzheimerrel diagnisztozáltak, a kutatás szerint a fraktál kompexitás óriásit zuhant idősebb korukra - nagyjából a 40-es éveiktől kezdődően. A tanulmány de Kooning esetében változó agyműködés jeleit is kimutatta képein alapján - 40 évvel azelőtt, hogy az orvosok megállapították volna nála a betegséget.

Festményeik egy normál tartományon belül maradnak, de amikor valami történik az agyban, hamar radikális változások következnek be.

- mondta a kutatást végző Forsythe a Guardian-nak. A fraktálokat ezeket a változásokat jelző apró jelekként jellemezte, amelyet az alkotók műveikben hagynak.

GettyImages-153799263
Fotó: Dan Kitwood / Getty Images Hungary

A tanulmányt mindezek ellenére sokan vitathatónak tartják. Forsythe mindössze hét festő képeit vizsgálta meg, ez viszont túl kicsi minta ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni az eredményből. Maga a módszer sem teljesen elfogadott, amit a kutatás során használtak - a fraktál analízisnek heves ellenzői is akadnak.

Az eredmények ettől függetlenül biztatónak tűnnek és valószínűleg további kutatásokat fognak inspirálni. A fraktál analízis tudományos megítélése ellenére pedig azt bizonyítja, hogy a festmények nemcsak a képek tárgyát örökítik meg a vásznon, de alkotójuk saját, belső világát is.