Gedeon, Johanna

Mi zajlik azok fejében, akik nem szeretik a zenét?

2017.03.17. 13:21

Programkereső

Bármilyen hihetetlen, vannak olyan emberek, akiket egyszerűen hidegen hagy a zene. Ezt a betegséget zenei anhedóniának hívják. Több kutatás során lassan fényt derítenek ennek okára is.

Allison Sheridan, a nyugdíjas mérnök például zenei anhedóniában „szenved”.

A szerelmes dalok nem csalnak könnyet a szemébe, az összetett klasszikus zenei kompozíciók nem nyűgözik le, a pattogós dallamok nem ébresztenek benne „táncolhatnékot”.

A zene számára valahol az unalmas és a zavaró kategória között helyezkedik el, annak ellenére, hogy egy zeneszerető családból származik.

Ő a világ népességének abba a 3-5 %-ába tartozik, akik teljes apátiát éreznek a zenével szemben. Ez az anhedóniának, vagyis annak a betegségnek a speciális válfaja, ami az öröm képességének hiányát jelenti, és ami gyakran a depresszió velejárója. Ebből a szempontból tulajdonképpen semmi rossz nincs a zenei anhedóniában;

a zene iránti apátia ugyanis nem függ össze a depresszióval.

Sheridan szerint a jelenség egyetlen negatív velejárója, hogy az emberek kigúnyolják, amiért nem szereti a zenét.

Egy korábbi felmérés kimutatta, hogy a zeneélvezők nagy többségének bőrfelszínén és szívfrekvencában zene hatására elektromos növekedés mutatható ki. A zenei anhedonisták ugyanakkor semmilyen fizikai elváltozást nem produkálnak a zene hallatán. A Proceedings of the National Academy of Sciences újabb kutatása ezeket az eredményeket vette alapul neurológiai vizsgálatához. A kísérletben a Barcelonai Egyetem 45 tanulója vett részt, akik először kitöltöttek egy kérdőívet a zenei érdeklődésükkel kapcsolatban. Válaszaik alapján három csoportra osztották őket: akiket a zene egyáltalán nem érdekel, akiket kicsit megmozgat, és akiknek alapvető lételemük a zene. Ezután zenét hallgattattak velük, miközben egy fMRI gépezettel mérték az agyi aktivitásukat.

A vizsgálatból kiderült, hogy a zeneélvezők agyi hallás- és jutalomközpontja közel helyezkedik el egymáshoz és összekapcsolódik. De a zenei anhedonisták esetében kiderült, hogy az agy e két területe egyáltalán nem lép interakcióba zenehallgatás közben. Hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az apátia az ő esetükben csak a zenére vonatkozik, szerencsejátékot is játszattak velük, és azt észlelték, hogy a pénznyeremény hatására igenis aktiválódott az agy jutalomközpontja.

"Ez a vizsgálat azt mutatta meg, hogy minél erősebb interakció zajlik a két agyi terület között, annál inkább örömet okoz az alany számára a zene”

- mondja Robert Zatorre, a Montreáli McGill Egyetem kognitív neurológus professzora, a tanulmány szerzője. 

„A fejemben állandóan szól a zene és a lenyugodni is zenére tudok” - állítja Paul Silvia, a Karolinai Egyetem pszichológus professzora, aki naponta többször is hidegrázást tapasztal magán, ha zenét hallgat. Ez volt az oka, amiért majdnem egy évtizede elkezdte tanulmányozni a zenére adott mentális reakciókat. 

Az érzés, amikor a zenétől lúdbőrözöl, varázslatos”

- mondja Sylvia, mert szerinte ez a válaszreakció jelenti a különbséget a között, amikor kedvelsz egy rádióból állandóan szóló slágert és az olyan, valódi zene között, ami tényleg mélyen megérint. „Ez a zene valódi lényege, ami szavakkal nem leírható”.

A kutatás részeként észlelték, hogy azok az emberek, akik hajlamosabbak lúdbőrözni a zenétől, azok az új tapasztalatokra is nyitottabbak másoknál. Közöttük nagyobb számban fordulnak elő olyanok, akik hangszeren játszanak, rendszeres koncertlátogatók, szélesebb a zenei érdeklődésük, és gyakrabban hallgatnak szokatlanabb stílusú zenéket. Vagyis többet tudnak hasznosítani maguk számára a zenéből.

Ezek a kutatási eredmények segíthetnek a kutatóknak a jutalomközpont további pályáinak felfedezésében.

Ahogyan léteznek zenei anhedonisták, akik a zenén kívül mindenre reagálnak, úgy vannak olyan emberek is, akik semmi másra nem adnak érzelmi válaszreakciót, csak a zenére”

- állítja Zatorre. „Talán ők megtanulhatják aktiválni saját jutalomközpontjukat a zene által, így több minden jelent majd számukra örömet. És ha ők a különböző területekre át tudják vinni ezt a tapasztalatot, akkor talán kontrollálni tudják majd a jutalomközpontjukat, az érzelmi hangulatukat és a kellemes válaszreakcióikat”- teszi hozzá. Zatorre azt mondja, a zenei anhedonisták hálásak neki, amiért végre tudományos választ adott arra, amiért az emberek eddig érzéketlennek bélyegezték őket.