István, Vajk

A művészettörténet egyik legszebb szivárványa

2017.03.27. 10:56 Módosítva: 2017-03-27 10:57:18

Programkereső

John Constable képein tudomány és művészet találkozik.

A tájképek nem véletlenül a falak leggyakoribb díszei: nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, de általában nyugalmat árasztanak; nem vonják el figyelmünket, mégis jó olykor-olykor rájuk pillantani. Egyes festők viszont nem elégedtek meg pusztán a szépséggel - Claude Monet vagy John Constable a lehető legvalóságosabban akarták ábrázolni a lefestendő tájakat. A The Conversation nemrég utóbbi festő Salisbury székesegyház a mező felől című képének hátteréről és valóságtartalmáról közölt cikket.

John Constable
John Constable
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

A festményt először 1831-ben állították ki a Királyi Művészeti Akadémián, Londonban. A kép legérdekesebb része a felhőkön túlra ívelő szivárvány - az ábrázolt földrajzi és időjárási viszonyokat, a napsugarakat tekintve a természeti képződmény teljesen idegennek, oda nem illőnek tűnik. A művészettörténészek épp ezért sokáig úgy gondolták, a szivárvány csak utólag, még a kiállítás előtt került a képre a reményt, és azt szimbolizálva, hogy az az Anglikán Egyházra leselkedő viharnak hamarosan vége. A szoláris geometriai elemzések azonban mást mutatnak.

A képen látható szivárvány lába John Fisher otthonánál nyugszik - ő Constable barátja volt, és a festő gyakran vendégeskedett a festményen is megörökített házban. Fisher 1832. augusztus 25-én délután hunyt el váratlanul - a tanulmány szerint nagyon is elképzelhető, hogy ekkor egy teljes szivárvány volt látható az égen.

Semmi jel nem mutat arra, hogy első kiállításakor a kép a szivárványt is tartalmazta. Valószínűleg a londoni tárlat után , de még az 1834-es birminghami kiállítása előtt festhette a képre Constable, hogy így adózzon barátja emléke előtt. 

Csodát tettem a Salisbury-képemmel. A birminghami kiállításra készítettem elő, és biztos vagyok benne, hogy sokkal hatásosabbá és erőteljesebbé vált. Nincs kétség, ez az eddigi legjobb képem!

- írta ekkoriban egy barátjának. A korabeli kritika így írt a festményről:

A művész a vihar hatását szerette volna megörökíteni, talán meggondolatlanul kockáztatva, mikor egy halandó ecset számára túl éteri dolgot ábrázolt: egy szivárványt. Mintha kifejezetten oda épült volna, és örökre ott is marad.

A The Birmingham Advertiser 1834-es számában megjelent írásban esik először említés a szivárványról - ez szintén alátámasztja a hipotézist, miszerint az csak később került a képre.

GettyImages-605831756
Fotó: Matt Cardy / Getty Images Hungary

John Constable hite szerint a festészet nem más, mint tudomány, aminek célja, hogy feltárja a természet törvényeit. Szerinte a tájképek egyben a természet filozófiájáról való elmélkedések, nem pusztán esztétikai értékük van. A festő a szivárványokat és fizikájukat is tanulmányozta, ezért is tudta ilyen valósághűen ábrázolni a képződményt még úgy is, hogy a kép eredeti keletkezésekor az nem volt látható.

A művészet és a meteorológia már Constable előtt is találkozott egymással: Luke Howard felhőkről szóló kategorizáló értekezése 1802-ben jelent meg, és nagy hatással volt Goethe költészetére. Goethe pedig a német romantikus festőkre hatott, példáulCarl Gustav Carus-ra. Kurt Badt művészettörténész úgy jellemzi a jelenséget, mint

a modern művészet és a tudomány gyümölcsöző találkozása.

Carus ettől is tovább ment, mikor azt mondta: 

a művészet a tudomány koronája.

Constable esetében is tudományos felkészültség találkozott művészi ambíciókkal. Pontosan tudta, hogyan jönnek létre a szivárványok, és miként kell ábrázolni őket - ezt a tudását pedig arra használta fel, hogy a szivárvány szimbolikájával hajtson fejet legjobb barátja előtt.