Vilmos

Ezek egy összeomlani készülő civilizáció jelei

2017.04.26. 11:59

Programkereső

A maják, a Római Biradalom vagy Angkor - egykori virágzó civilizációk, amelyek összeomlottak és mára eltűntek. De mi a közös bennük?

Fejlett kultúra, gazdag hagyományok, impozáns és szemet gyönyörködtető építészeti és egyéb műremekek - és az elkerülhetetlen pusztulás. Mindegyik ókori nagy civilizációra jellemzőek ezek a majáktól kezdve a Római Birodalmon át az inkákig és az etruszkokig. A kutatókat mai napig foglalkoztatja a kérdés, egy egykor virágzó civilizáció hogyan tűnhet el szinte teljes egészében a föld színéről. Persze minden kultúrával kapcsolatban felállítottak már elméleteket és tudunk tényeket, de a hanyatlással kapcsolatban mindig akadnak rejtélyek is.

A Bloomberg Odd Lots podcast-sorozatában ezúttal egy Arthur Demarest nevű professzorral beszélgettek az újságírók - ő a Vanderbilt Egyetem kutatója, szakterülete pedig a civilizációk hanyatlása. Az interjúban felvázolta, a régmúlt tapasztalatai alapján milyen jelei vannak egy kultúra hanyatlásának.

GettyImages-3360573
Fotó: Three Lions / Getty Images Hungary

A történelem azt mutatja, előbb-utóbb minden civilizáció összeomlik, főleg a komplexebbek - gondoljunk csak a Római Birodalom fél világot magába olvasztó óriási gépezetére. Később ez lett a Birodalom veszte is: túlságosan nagy volt, eltérő népekkel és akaratokkal, mindezek kordában tartása pedig felőrölte a gazdaságot. Demarest szerint ez egy általános jelenség:

egy civilizáció rendszerint amiatt bukik el, ami naggyá tette.

Vagyis az általános jellemzői és karakterisztikái falják fel később a kultúrákat.

A majákról mindenkinek a kísérteties és gyönyörű, dzsungelmélyi elveszett városok jutnak először eszébe: virágzó kultúrát építettek a legmostohább körülmények között. Épp ez volt a vesztük is: a klasszikus elmélet szerint a túlnépesedés és az erdőirtás miatt hanyatlottak le. Demarest szerint ez a trópusi erdőkben jellemző éghajlat és környezeti viszonyok alapvetően nem kedveznek az ott élőknek, épp ezért civilizációknak nem is kellett volna létezniük itt: kevés a megművelésre alkalmas terület és a termőföld is túlzottan vékony itt. Ők mégis sikeresen adaptálták rendszerüket és társadalmukat a környezethez. Sőt, túl sikeresen is, ez okozta a vesztüket.

Egy civilizáció bukása azonban nem olyan látványosan megy végbe, ahogy azt gondolnánk: nem omlanak össze hirtelen az épületek és dől össze minden.

Épp ellenkezőleg: Demarest szerint egy kultúra úgy hanyatlik le, hogy kívülről azt hihetnénk, minden a legnagyobb rendben van. Sőt, akár azt is gondolhatnánk, valójában virágzik egy civilizáció: nagy ünnepségeket tartanak, templomokat, épületeket építenek, fokozzák a kiadásokat.

Ez a civilizációk bukásának másik közös jellemzője. A majáknál például a király minden és mindenki felett uralkodott: nemcsak a népek de az egyház vezetője is volt, ő beszélt az ünnepségeket és ő volt a labdajátékok feje is. Épp ezért ha valami baj történt, rossz volt a termés vagy tornádó pusztított, azért is őt tartották felelősnek. Így volt ez akkor is, amikor a civilizáció elkezdett recsegni-ropogni: a királynak valamit tennie kellett.

Machu Picchu
Machu Picchu
Fotó: Brent Stirton / Getty Images Hungary
Ilyenkor pedig rendszerint az uralkodók fokozzák az addig hozott rendelkezéseiket: még nagyobb kiadások, még nagyobb építtetések.

A maja vagy az angkor birodalomban a vallási szertartások, a rituálék, a hatalmas templomok egyfajta összetartó kapocsként működtek, ezek formálták a kultúrát. Az uralkodók vész esetén tehát szintén ezekhez nyúltak: úgy gondolták, úgy engesztelhetik ki az isteneket és hozhatnak megnyugvást a népnek, ha még több és még nagyobb szertartást rendeznek, még többet áldoznak ezekre az összejövetelekre, még több templomot húznak fel. Ezzel persze tovább gyengítették a gazdaságot, így a birodalmat is, ami végül össze is omlott.

Demarest szerint ez a magatartás ma is jellemző, nemcsak a politikusokra, hanem a cégvezetőkre is.

Baj esetén a rövid távú gondolkodás kerül előtérbe, mert a vezetők ragaszkodnak a hatalmukhoz

Ez viszont kontrapoduktív és csak még mélyebb válságot idéz elő. Nem nehéz párhuzamot vonni az egykori maja uralkodók őrült intézkedései és a mai ész nélküli stadionépítési hullám között sem. De ez a magatartás magyarázza a különböző szektorokban, (mint az ingatlanok, vagy a tech-szféra) létrejövő, kipukkadt, vagy épp kipukkanásra váró buborékokat sem.

Arra, hogy egy hanyatló kultúra mennyire vonzónak is tűnhet kívülről, Demarest a reneszánszot hozza fel példának. Ebben a korban a státuszharc volt az uralkodó: őrült versengés folyt, ki tud szebb és nagyobb templomot, kastélyt építtetni, ki támogat nagyobb és híresebb alkotókat. A művészettörténet legmaradandóbb művei közül nem egy ekkor született, mégis, a saját presztízsét őrült kiadásokkal fenntartani igyekvő uralkodói réteg már egy hanyatló civilizáció jele volt.

Bill Gates nemrégiben úgy fogalmazott: ez a legnagyszerűbb kor a történelmünk során.

Demarest szerint pont az ilyen kijelentések jelezhetik, hogy jelenleg is a szakadék szélén, egy kipukkadni készülő buborékban élünk. A maják, vagy a reneszánsz kor embere is ugyanezt gondolhatták, hiszen a külsőségeket tekintve alig akadt káprázatosabb, mint az ő városaik. A rendszer azonban már omladozott, a bukás pedig akár meglepően hamar bekövetkezhet: a maja kultúra 780-790 körül virágzott, 810-re pedig már le is áldozott.

GettyImages-3322409
Fotó: Edwin Karmiol / Getty Images Hungary

Demarest szerint a megoldás a bukás ellen a hipokoherencia lehet: egyre összefonódóbb társadalom, ami az élet minden területén egymásra épül és egymást segíti. Az internet, a kommunikációs eszközök, a globális piac mind ezt segítheti, és ez a nyugati jóléti államok alapja is.