Hedvig

Monet-ról nevezték el az impresszionizmust, mégis az amerikaiak tették újra naggyá

2017.05.13. 10:30

Programkereső

Kócos kis festőből az egyik legnagyobb hatású alkotóvá vált. Legismertebb képeit, a Vizililiomok-sorozat festményeit majdnem elkaszálta egy helyi önkormányzat - a kész művek pedig hosszú évekig senkinek sem kellettek. Szerencsére pont arra járt egy műértő amerikai katona.

A 19. század második felében néhány francia festő forradalmi hévtől vezérelve szembefordult az akadémiai művészettel, az unalmas történelmi témákkal és a poros ábrázolással - egyszerűen kivonultak a műteremből a szabadba. A modern életet, az őket körülvevő világot akarták ábrázolni, pontosan úgy, ahogy látják, átadva milyen hatást kelt bennük. Valahogy így kezdődött az impresszionizmus kora.

Impresszionista - a kifejezést először egy Louis Leroy nevű kritikus használta Claude Monet Impresszió, a felkelő nap című képére.

Claude Monet
Claude Monet
Fotó: Photo 12 / Getty Images Hungary
Cinikus gúnyolódásnak, becsmérlésnek szánta, a fiatal festők viszont örömmel zászlajukra tűzték a szót, ezzel is jelezve: ők bizony mindenben az öreg hagyományok ellen fordulnak.

Maga Monet úgy vált a mozgalom egyik vezéralakjává, hogy soha nem volt különösebben szervező, mozgalmi jellegű figura. Nem írt programokat, elméleteket, leveleiből is alig-alig lehet kihámozni, mit gondolt az új művészeti formáról. Képei beszéltek helyette.

Felületességből, nevük és művészetük hasonlósága miatt gyakran összekeverték és még mindig összekeverik Manet-val. Lengyel Géza Monet halála után írt a Nyugatban többek között a két festő különbségéről és hasonlóságáról.

Manet 7-8 évvel idősebb, a múlt hagyományait tiszteletben tartó forradalmár volt - Monet pedig egy kis kócos, szégyenlős festő.

Legalábbis amikor először találkoztak. Egy anekdota szerint mikor Manet először meglátta Monet kezdőként egy festménye előtt, felkiáltott

Ki az a csirkefogó, aki a nevemet és művemet utánozza?

Később persze összebarátkoztak, egy idő után pedig már a fiatalabb Monet hatott Manet-ra. Utóbbi még az impresszionizmus beérkezése és felfutása előtt meghalt - ez persze nem akadályozta meg a korabeli lapokat, hogy folyamatosan szójátékokat, vicceket alkossanak a Monet-Manet párosról. "Monet az nem más, mint egy kicsit szélsőségesebb Manet" - szólt az egyik örökbecsű.

Manet és az impresszionalizmus előtt még semmi nem utalt arra, hogy egyszer Monet nevétől lesz hangos a művészeti világ. 1840. november 14-én született Párizsban, de 5 éves korában a család a normandiai Le Havre kikötővárosba költözött. A kis Monet apja tervei szerint a családi élelmiszerboltban kezdett volna karrierbe, de ő másképp gondolkozott: festő szeretett volna lenni. Beiratkozott egy művészeti iskolába, és szénrajzokat, karikatúrákat kezdett el készíteni, amiket néhány frankért árult.

Monet-val rengeteg tanító és mester foglalkozott, barátságot kötött több tucat festővel, akiknek művészete mind befolyásolta őt. Jacques-Francois Ochard-tól vette első leckéit, nemsokára viszont márEugéne Boudinvolt a mentora. Utóbbi hatására tért át az olajfestészetre és a plein air technikára, vagyis a szabadban való festésre.

1857-ben, 16 évesen elhunyt édesanyja, ekkor Párizsba költözött.

Sokat időzött a Louvre múzeumban, ahol rájött: a legnagyobb festők is sokat utánozták a még nagyobb, koraibb mestereket.

Ennek hatására legközelebb már ő is festőkészletével jelent meg a múzeumba, és elkezdte másolni idoljait. Megismerkedett a párizsi művészvilág figuráival, a barbizoni tájképfestőkkel, Manet-val, Pissaróval. 1861-ben Algériában katonának állt, de tífuszos lett - nagynénje fizette ki a katonai szolgálat alóli mentesítés díját. Nemcsak a betegség kínjaival, hanem új hatásokkal tért haza: az afrikai nap fényei az emlékezetébe vésődtek, és későbbi képein is megjelentek.

Épp az ilyen kísérletekkel vált társaival együtt forradalmárrá: a napsugarak, a fényhatások, a tört színek, a gyors ecsetvonások váltak a festői kísérletek tárgyává.

GettyImages-160420065
Fotó: Dan Kitwood / Getty Images Hungary
Feszegették a művészi kifejezés határait, a fókusz már nem az ábrázolt tárgyon vagy tájon volt, hanem egy sokkal komplexebb élményen és vizuális együttesen.

Később mindez az impresszionista festők képein kristályosodott ki.

Az új gondolatokra persze nem mindenki volt vevő - a párizsi művészeti élet legbefolyásosabb galériája, a Salon például nem fogadta be a rendhagyó képeket. Válaszul az impresszionisták ellen-galériát nyitottak, és megalapították a Visszautasítottak Szalonját. Nem kellett azonban sok időnek eltelnie, hogy a nemrég még szentségtörőnek számító képekre rákapjanak a kritikusok és a közönség is. Monet ebben is zászlóvivő volt: Camille, vagy A zöldruhás nő című képét már a Salon is befogadta. Az impresszionizmus belépett a hagyományos és megbecsült művészetek közé, vagy legalábbis betette oda a lábát.

A Camille című képhez modellt álló Camille Doncieux és Monet között szerelem szövődött és később össze is házasodtak. A siker ellenére viszont Monet-nak még minidig anyagi gondjai voltak - egy alkalommal öngyilkosságot kísérelt meg és a Szajnába vetette magát. Szerencsére kimentették. Az újabb törést az életében a porosz-francia háború okozta, ami elől Angliába menekült. Több barátját, így Manet és Bazille-t is besorozták, utóbbi nem is tért vissza a frontról.

Angliában John Constable és William Trner képeit tanulmányozta, megfestette többek között A londoni parlamentet. Nem az épületet ábrázolta viszont a képen, hanem az angol, ködös táj kísérteties, oldékony hatását. Képeit a Királyi Akadémia kiállításán nem fogadták be, ő pedig tovább vándorolt Hollandiába. 25 képet festett az Amszterdam melletti Zaandamban, majd visszatért Franciaországba - valószínűleg ebben az is közrejátszott, hogy Hollandiában forradalmi tevékenységekkel vádolták meg.

1871-től 1877-ig a Szajna melletti Argenteuil-ben élt. Itt festette meg néhányat a legismertebb képei közül, így például a már említett Impresszió című képet 1872-ben. Gyerekei születtek, támogatója és mecénása viszont csődbe ment, így ismét anyagi gondjai akadtak. 1878-an felesége is meghalt - Monet-ról és gyerekeiről egykori patrónusa felesége gondoskodott, aki így a sajátjaival együtt 8 gyereket nevelt. Az együtt élés szerelmet is hozott, így Monet nem sokkal később elvette feleségül az asszonyt.

Az 1880-90-es években kezdte el festeni nagy hatású sorozatait.

A fényhatásokat, időjárási viszonyokat vizsgálta ezeken a képeken.

A Szénaboglyák-sorozatban például a légköri jelenségeket ábrázolja művészi módon, a Roueni katedrálison pedig az épületszinte teljesen eltűnik, feloldódik a levegő és fény rezgésében. Ekkoriban születtek a Tavirózsák, más néven Vízililiomok című sorozatának képei - ma talán ezek a leghíresebb festményei. Persze ezek is kalandok körülmények között készültek.

Monet 1883-ban költözött Givernybe, 1893-ban pedig megvette az otthona előtti földdarabot és egy japán stílusú kertet alakított ki belőle - a japán kultúra egyébként is közel állt hozzá, hatása pedig a festményein is tetten érhető.

A kertet maga Monet tervezte és a vízililiomokat és ő ültette - természetesen ez sem ment túl egyszerűen.

Dél-Amerikából és Egyiptomból hozatta a különleges növényeket, engedélyt viszont nem kapott a telepítésükre, ezért a helyi tanács arra kötelezte, azonnal irtsa ki a tavirózsákat. Szerencsére Monet egyszerűen nem vett tudomást a felszólításról.

GettyImages-113493877
Fotó: UniversalImagesGroup / Getty Images Hungary

A Vízililiom-képek bármennyire ismertek és értékesek ma, az 50-es évekig nem örvendtek nagy népszerűségnek. Monet kemény kritikákat kapott értük, ami nagyon megviselte - úgy hírlik, több száz tavirózsás képet pusztított el dühében. De nemcsak mások írásai idegesítették fel. Clemenceau francia miniszterelnök szerint ő volt saját maga legnagyobb kritikusa , így ha nem tetszett egy képe, egyszerűen tönkretette. Néhány, halála után a francia államra hagyományozott Monet-képen egyesek szerint ma is észrevehetők vágásnyomok.

Monet utolsó éveiben szembetegség és rossz egészség kínozta.

Halála előtt pár évvel megműtötték és eltávolították az egyik szemlencséjét.

Ettől látása is megváltozott, képessé vált az UV-fény érzékelésére, akár a rénszarvasok. A változás képein is észrevehető.  Halálakor már évek óta visszavonultan élt, a párizsi lapok olvasói halálhírekor elcsodálkoztak: 'Ó, hát még élt?'

Poszthumusz kiállítást rendeztek a tiszteletére, ahol kiállították a Vízililiomok darabjait is.

Csak uszodák dekorálására jók!; Egy idős ember munkái; A vulgáris amerikai ízlést talán kielégítik!

szóltak a kritikák. Utóbbiban nem is tévedtek: az amerikaiaknak köszönhetően fedezték fel újra Monet és a Tavirózsákat az 50-es években. Ellsworth Kelly, az akkori kortárs amerikai művészet egyik nagy alakja 1944-45-ben amerikai katonaként járt Franciaországban, és ellátogatott Givernybe is. Monet hatalmas képei halomra álltak, néhány összetekerve, néhány pedig csak a földön hevert. Kelly azonnal felfogta a Monet-képek jelentőségét - Amerikában többek között Jason Pollock-nak köszönhetően akkoriban jöttek divatba az olyan óriás méretű képek, mint Monet Vízililiomai. 1955-ben a MoMA vásárolt először festményeket a sorozatból - Monet neve pedig újra ismertté vált. Igaz, 1958-ban a MoMA-ban kitört tűzvésznek Monet két képe is áldozatul esett.

GettyImages-104309974
Fotó: Julien M. Hekimian / Getty Images Hungary

Ma már Párizsba úgy is megnézhetjük emblematikus Vizililiomok-sorozatát, ahogy azt Monet akarta: egy monumentális, ovális helyiségben. Ezek a képek látszólag tavirózsákat ábrázolnak - Monet viszont nem a tárgyakat festette meg, hanem a szeme és a tárgy közötti területet. Képei nem elemeznek, nem analízist, hanem szintézist adnak.

Ha még többet akar megtudni Claude Monet-ról, látogasson el az Uránia Nemzeti Filmszínházba május 28-án. Az Exhibition on Screen-sorozat részeként ekkor vetítik az Én, Claude Monet című dokumentumfilmet.

·