Anna, Anikó

Katonai puccs tette tönkre, hálaadásnapi pulykából is szobrot készített

2017.07.11. 11:47 Módosítva: 2017-07-11 11:48:40

Programkereső

Fahrelnissa Zeid mozgalmas élete során volt nagykövet felesége és egyszerű háziasszony is - de soha nem hagyta abba az alkotást.

A londoni Tate Modern múzeum nemrégiben sorozatot indított, amely elfeledett vagy mellőzött alkotókról emlékezik meg - nagy részük női művész. A cél, hogy a bevett amerikai-európai történelmi kánonon túlra tekintsenek - a sor egy libanoni festővel (Saloua Raouda Choucair) és egy szudáni művésszel (Ibrahim El Salahi) kezdődött, és most a török Fahrelnissa Zeid-dal folytatódik.

A török festőnő 1901-ben született Isztambulban - már élete elején, 12 évesen egy tragédiával volt kénytelen megbirkózni.

Bátyját elítélték, mert meggyilkolta az apjukat.

Később Zeid egy isztambuli művészeti akadémia egyik első női hallgatója lett - abban az időben bevett módszer volt élő modellek használata akár aktképek készítésére is, épp ezért kavart botrányt, hogy immár nők előtt is pózolniuk kell a modelleknek. Az 1920-as években Zeid Párizsban tanult, majd kétszer is férjhez ment. Nemesi származású második férjét 1945-ben London iraki nagykövetének nevezték ki, így a család több város között ingázva élt évekig.

99eab787d7acbd8f181b40d9adaae597 e1d1bc99d7d49a2eefcf9c82fd5a994
Fotó: Tate

Zeid munkáit jól fogadta a kritika és a közönség is, tartott kiállítást a londoni ICA- ban és a párizsi Katia Granoff Gallery-ben is. Mozgalmas élete során a festőnő soha nem hagyta  abba az alkotást: 14 éves korától kezdve, amikor először festett portrét nagymamájáról vízfestékkel, egészen idős koráig le sem tette az ecsetet. Vagy a ceruzát, hiszen ha épp nem vászon előtt állt, akkor vázlatfüzetébe szkeccselte fel az ábrákat és motívumokat.

A 40-es és 50-es években főleg hatalmas, káprázatos és kavargó absztrakt formákat festett - ma is ezekről a legismertebb. Képeinek címei is kifejezik vívódását az absztrakt és figuratív stílus között: Harc az absztrakció ellen, Poklom. Előbbin megcsonkított figurák játsszák a főszerepet, melyekből csak végtagok és arcok kivehetőek, ezeket átlátszó színekkel párosította. Utóbbi az ólomüveg ablakokra, bizánci mozaikokra és perzsa szőnyegekre hajaz.

Zeid férjének köszönhetően különleges pozícióban és anyagi helyzetben volt, és rengeteget repült szerte a világban. A repülés nyújtotta vizuális perspektíva pedig az alkotásait is befolyásolta.

Az 1958-as iraki katonai puccs alatt szerencsére férjével együtt épp az olaszországi Ischiában található villájukban voltak, így nem esett bántódásuk.

Viszont 24 órát kaptak, hogy elhagyják a követséget.

GettyImages-695166798
Fotó: Anadolu Agency / Getty Images Hungary

A puccs véget vetett Zeid és családjának aranyéletének. Szolgálók és személyzet nélkül maradtak, így neki is meg kellett tanulnia például főzni és sütni. A kiállítás egy kisfilmjében Zeid megosztja egy ehhez kapcsolódó élményét is.

Családja épp végzett a Hálaadás napi pulykával, ő pedig készült kidobni a lecsupaszított csontvázat, mikor hirtelen meglátta annak formáját és a benne rejlő lehetőséget.

Kalligrafikus ábrákat festett rá és a csontokat egy kis teljesítményű, pörgést végző motorra szerelte. A későbbiekben ilyen formán létrehozott alkotásait nevezte paléokrystalos munkáknak.

Férje 1970-es halálával Zeid magára maradt. Pár év múlva Jordániába költözött legfiatalabb fiához, ahol művészeti iskolát hozott létre fiatal női művészek számára. 1991-ben, 89 évesen hunyt el. Utazással töltött élete során a nyugati és a keleti művészet is hatással volt rá: Cezanne tájképei, Pieter Bruegel ábrázolásai ugyanúgy hatással voltak munkáira, mint a csempék és mozaikok, valamint otthonának beduin joghurtárusai, akik a várost körülvevő rácsokon át árulták portékáikat. Remélhetőleg Zeid gazdag és színes alkotásait most a művészetkedvelők újabb generációja fedezi fel magának.