Előd

Minden idők leggazdagabb embere

2017.09.24. 11:47

Programkereső

Egyházi és királyi elöljárók tartoztak neki, egyetlen döntésével teljes városok kereskedelmét térdre tudta kényszeríteni. Közvetve még a reformáció kialakulásához is hozzájárult, és a modern gazdaság is egész máshogy nézne ki nélküle. Jakob Fugger alakja még ma is vitákat szül: dörzsölt üzletember, vagy elvtelen és pénzéhes kereskedő?

A Medici család gazdagsága ugyanolyan közismert, mint mecénás-szerepük, és hozzájárulásuk a művészettörténethez. Műértésükhöz kapcsolódó bőkezűségük miatt hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy ők voltak a késői középkor legjelentősebb olasz famíliája. Pedig eredeti szakmájukban, a bankárkodásban a Fugger család lepipálta őket - és később a hatalomban is. A Fuggerek diadalmenetében pedig Jakob Fugger járt az élen.

A róla készült legelterjedtebb ábrázolás Albrecht Dürer portréja: ezen egy vékony ajkú, szigorú tekintetű, mégis közömbös arcú embert láthatunk. Finom szőrme gallért és barna fejfedőt visel, a korban feltűnőnek nem nevezhető öltözetet. Bár előkelőbb származása kiütközik, összességében mégis egy hétköznapi ember benyomását kelti.

Ezzel szemben Greg Steinmetz, a Wall Street Journal egykori újságírója szerint

ő volt minden idők legbefolyásosabb üzletembere. Ez még mindig jobban védhető állítás, mint Steinmetz Jakob Fuggerről szóló könyvének címe: a világ valaha élt leggazdagabb embere.

Vagyonát 400 milliárd dollárra becsülték, ami az akkori Európa GDP-jének 2%-a.

Jakob Fugger textilkereskedő és bankár családban született 1459-ben Augsburgban. Legkisebb öccsét Ulrichot, és őt is egyházi pályára szánták, míg a többi testvérének a családi bizniszben volt hely. Jakob kolostorba is vonult, mégsem lett belőle pap. Mikor az egyik bátyja váratlanul elhunyt, neki kellett átvennie helyét a vállalkozásban. 1511-re egyedüli örökösként rá szállt a Fugger család minden üzletének irányítása.

Azzal szerzett vagyont és befolyást, hogy mert kockáztatni: tőkéjét és hírnevét is feltette a Habsburgokra és hatalmi törekvéseikre.
Jakob Fugger
Jakob Fugger
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

Jakob már III. Frigyes német-római császárral is jó kapcsolatot ápolt, akinek Fugger bátyja akkor is hajlandó volt kölcsönt adni, amikor más már nem. A taktika bejött: Jakob Frigyes fiának, I. Miksának az elsőszámú pénzemberévé vált, és ugyanilyen bizalmi viszonyt ápolt V. Károly német-római császárral és spanyol királlyal, akinek a paviai csatában aratott győzelme megalapozta a Habsburgok hegemóniáját.

A kölcsönadott hatalmas összegeket a Fuggerek kamatostul visszakapták, Habsburg ügyfeleik később pénz helyett gyakran szívességekkel fizettek. Fugger elérte, hogy olyan árucikkek felett gyakoroljon kontrollt, mint az Ausztriából érkező ezüst vagy a Magyarországról befolyó réz. Kohót építtetett, hogy finomítani tudja a rezet, majd ő maga adhassa el, irgalmatlan haszonnal.

A magyar bányászatot Thurzó Jánossal társulva futtatta fel: felvásárolták a kiaknázatlan felvidéki bányákat. Akkoriban a fenyegető török vész miatt senki sem fektetett volna be az itthoni bányákba. Tevékenységük viszont kizárólag a saját gazdagságukat növelte, a magyarokét nem. A Fuggerek magyarországi térnyerésének később II. Lajos tett keresztbe, amikor saját kezébe vette a bányákat. Erre ők pénzügyi blokáddal válaszoltak 1525-26-ra.  ahúzás eredményesnek bizonyult: visszatérhettek, de a politikai viszonyok miatt 1547-ben a Fugger-család mégis kivonult az országból. Magyar megítélése elég visszásan alakult: zsidó származása miatt egy időbe elterjedt, hogy a mohácsi vészben is döntő szerepe volt - ez alaptalannak bizonyult.

Mégis, jól jelzi a családról kialakult magyar véleményt, hogy nevükből származik a fukar szavunk.

Jakob dörzsölt üzletember volt: egy alkalommal a rézgyártók kartelljének tagjaként Velencében vett részt tanácskozáson. A jelen lévők mindegyikének az volt a célja, hogy az ellátmányok leszorításával feljebb tornázzák a réz árát. Fugger ezzel szemben inkább saját vetélytársait szerette volna térdre kényszeríteni. Annyi fémmel árasztotta el a piacot, hogy az árak bezuhantak, a vetélytársai pedig hamar megroggyantak. Később segített finanszírozni egy portugál összeesküvést, amely során a bors és fűszerkereskedelem központját Lisszabonba helyezték át - végzetes csapást mérve Velencére.

Tudta, hogy a legnagyobb érték az információ, épp ezért futárokból és küldöncökből álló hálózatot hozott létre, akiknek az Augsburgba érkező jelentéseit egyfajta kezdetleges újságként kinyomtatva terjesztette kliensei között.

Ezzel a világ egyik első modern hírszolgálatát alapította meg.

Meggyőzte X. Leó pápát, hogy engedélyezze a profittal történő hitelnyújtást, melyet addig a katolikus egyház uzsorázás címszóval tiltott. 1515-ben viszont hatására a pápa átiratta a szabályokat.

A modern gazdaság már ekkor úton volt

- írja erről a lépéséről Steinmetz könyvében.

Közvetett módon szerepet játszott a reformációban is. A Fuggerek a korban ismertek voltak kíméletlen adóbehajtási gyakorlataikról. Albert mainzi érsek a tőlük származó kölcsön visszafizetése, és a Szent Péter bazilika felújítása miatt kezdett bűnbocsánatot biztosítú búcsúcédulákat árulni, a pápa jóváhagyásával. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami után Luther Márton 1517. október 31-én kiszegezte a wittenbergi vártemplomban 95 tézisét.

GettyImages-506024081
Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

Idősebb korára Fugger számos halálos ellenséget gyűjtött magának - kérlelhetetlen uzsorásnak, a világ megrontójának, kapzsi ördögnek tartották Európa-szerte. A Német Lovagrend, majd a német parasztság is fellázadt ellene és a kereskedők kizsákmányolása ellen. 1520-ban Münzer Tamás német reformátor és plébános, későbbi vértanú, a német parasztfelkelés egyik vezére elátkozta Jakob Fuggert, azt ígérve követőinek, hogy Isten szörnyű haraggal csap majd le rá. Kettejük szimbolikus harca egészen hosszan elhúzódott: a hidegháborúban Münzer portréja a szegényebb keletnémet, Fuggeré a gazdagabb nyugatnémet területek bélyegein tűnt fel. A kereskedők Fugger vezetésével persze zsoldoshadsereget bérelve leverték a parasztok lázongását.

Saját, szűkebb környezetében érdekes módon töretlenül népszerű maradt: Augsburgban rendszeresen segített a szegényeken, szociális házakat építtetett nekik.

Egyedül azt várta el cserébe, hogy az ott lakók naponta mondjanak el egy miatyánkot, üdvözlégyet és hiszekegyet a Fugger családért.

Jakob Fugger 1525-ben ágyban, párnák közt halt meg. Nem volt örököse, így vagyona unokaöccseire szállt. Megítélése ma is ambivalens: hol dörzsölt üzleti taktikái miatt dicsérik, hol erkölcstelen pénzéhsége miatt kárhoztatják. A család nevét a Fugger-alapítványok valamint a Fürst Fugger Privatbank, a délnémet régió egyetlen cum laude minősítésű pénzintézete őrzi.

Gyerekkorában megfogadta, hogy addig fog gazdagodni, amíg csak képes rá és így is tett. Luxusban élt és multimilliomosként halt meg. Bármennyire nehezen alátámasztható Steinmetz állítása, Jakob Fugger valószínűleg örülne a címnek: a világ leggazdagabb embere.