Ilona

Hála

2008.03.20. 00:00

Programkereső

Van egy barátném, szemészorvos: reggel operál, délben szemüveget ír fel, este gyógyíthatatlan betegségeket közöl. Szereti a munkáját, látástól vakulásig - vakulástól látásig és néha ünnepnapokon is, amikor az emberek pezsgősdugóval vagy gumilövedékkel tolják ki egymás szemét.

Bagossy László

Ha színházba hívom, megilletődve lépeget a széksorok között, forgatja a fejét, mintha elvarázsolt kastélyban járna, rám pedig úgy tekint, mintha e hely varázslómestere volnék. Azt mondja, én is gyógyító vagyok, még ha nem is szikével, és hogy az én szemüvegemen át jobban látszanak a dolgok, és nem zavarja, hogy ténykedésem másból sem áll, mint gyógyíthatatlan betegségeket közölni a színpadon.

Szeretem elhinni, amiket mond, elvégre szem és lélek egymásnak tükrei, és magam is úgy tapasztaltam, hogy bár a lélek nem kifejezetten gömb alakú, de ugyanolyan kocsonyás valami.

Amikor üres vagyok, kétségbeesett és fáradt, ő akkor is irigykedik rám; ennek gyógyító hatása van, és én hálás vagyok neki ezért. Hálapénzt viszont nem szeret elfogadni. "Akkor legalább egy kis friss tojást, doktornő, csengő barackot, ma született bárányt, megjavítanám a csöpögő csapot, lógó féltengelyt, vírusos számítógépet…" A hála a legszebb dolgok egyike, amit egymástól elfogadhatunk.

Bagossy László
színházi rendező
(A Fidelio Súgó 2008. áprilisi számának Prelűdje)