Erzsébet

Körszerű búcsú

2008.05.22. 00:00

Programkereső

Az évad vége általában is számvetésre késztet.

(Pécsett hagyományosan ilyenkor gyűlnek össze a szakma jelesei, hogy az országos színházi találkozó határozottan szubjektív válogatása mentén értékeljék a helyzetet.) Ám manapság mintha a szokásosnál is ádázabb harc dúlna az érték fogalma körül. (S nem csak a színházi törvény előkészítésével terhelt hazánkban, hanem például Franciaországban is, ahol e sorokat írjuk, s ahol a napokban országos megmozdulást hirdettek a kultúra megmentéséért.) Megőrizni vagy teremteni? (A papírízű szembeállítás értelmetlen, nincsenek vegytiszta képletek. Mégis:) Erőteljesen tapasztaljuk, hogy a biztonságra vágyó emberek és rendszerek a művészet területén is mennyire kapaszkodnak az ismert és/vagy tervezhető keretekbe, fetisizálják az intézményt, s bizalmatlanok a másfajta modellek, végső soron a szabad alkotóval szemben.


Schilling Árpád

Márpedig – s ezt kellene, hogy arcunkba üvöltse a Reneszánsz év, a 68-as évforduló, s a Nyugat-centenárium is – kevés aktuálisabb téma van 2008-ban Európában annál, hogy miként találja meg az ember a személyes szabadságát a rá kiszabott keretek között, mi az, amit kényszerűségből elveszít, s mi az, amit önkéntesen elenged, miközben a korábbi illúziók mögött felismeri végre a valóságot.

Ezért is döntöttünk (egy hatéves korszak lezárásával, a következő évadtól) a Krétakör újrarajzolása mellett: bátorságpróbaként, modellkísérletként, új nézőpontok felajánlásaként.

Hiszen akiket arra szoktattak, hogy a színház illúzió, tehát valami, ami rajtunk kívül, tőlünk távol áll, nehezen érthetik meg, mi az élő művészet. Az élő nem véges, hanem folytonosan változó, ebből adódóan kiszámíthatatlan, titkokkal teli, ezért szereti, aki szereti. Ha a színház tükör, melyben az értelem tollászkodik, akkor elsősorban azzal kell szembesítenie, amitől a legjobban félünk: az emberi természettel, mely sokra hivatott ugyan, de kevéssel is beéri. Hát legyen mintánk a világ folytonossága, melyben nincs vég, csak átalakulás és megújulás. Nem az örök az érték, hanem a pillanat.


Gáspár Máté

A görög elnevezésben (theatron) őrzött értelem (a hely, ahonnan nézünk) fejezi ki legjobban a műfaj hordozta különleges esélyt: ha jól választunk nézőpontot és figyelünk, a színházban akár a ritkán előtűnő ÉN-t is megpillanthatjuk.

Részünkről tehát a körmenet; s minden tiszteletünk a kíváncsi és öntudatos nézőé, aki szakmánk állandóan megőrzendő-megteremtendő legfőbb értéke.

Schilling Árpád - művészeti vezető
Gáspár Máté - ügyvezető

Krétakör