Emma

Királyok és malacok

2008.05.29. 00:00

Programkereső

Újvidék fölött felhőtlen az ég, a hőmérséklet 35 fok. Itt már tombol a nyár, és javában tart az 53. Sterija Játékok (Sterijino Pozorje, a névadó Jovan Sterija Popovic 19. századi jeles szerb drámaíró), ami egykor a jugoszláv dráma fesztiválja volt. Ma már nincs Jugoszlávia, következésképp jugoszláv dráma sincs, a Sterija azonban megtalálta helyét a megváltozott világban.

Szerb Nemzeti Színház

Felvonultatja a legjobb szerbiai előadásokat, a kortárs szerb drámák legjobb külföldi produkcióit, a Körök szekcióban pedig olyan színházak vendégeskednek nemzetiségre, amelyek a megváltozott és éppen változó világ kérdéseit boncolgatják. Idén a pozsonyi Divadlo Arena, a berlini Ernst Busch Schule és Schaubühne, valamint a stuttgarti Staatstheater a meghívottak. A versenyprogramban két magyar előadás, az Újvidéki Színház Rocky Horror Show-ja és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbi et orbi- című verbálisan textuális oralitásra látható.

Újvidékre jönni egyébként Sterijától függetlenül jó. Bár nem hiszek az energiák áramlásában, a csakrákban és a csíben, de valami itt koncentrálódik. Különösen a Novosadsko Pozoriste (Újvidéki Színház) nevű intézményben, ahol e sorokat írom, s ahol épp a Még egyszer hátulról ma esti főpróbájára vásárolt whiskyt töltik át egy ásványvizes (már üres) flakonba, mert az előadásban csak az üvegre lesz szükség. (De a kiöntött tartalom is el fog fogyni minden bizonnyal.)


A monarchia kabinetje - Oidipusz király

A Szerb Nemzeti Színház, a Sterija fő helyszíne itt van a szomszédban, az utca másik oldalán. Szép nagy épület, két hodályszerű színpaddal. Az első előadás nyolckor abszolút teltházas, Szophoklész Oidipuszát játssza a belgrádi Nemzeti Színház. A cím egészen furán hangzik szerbül, királyt ugyanis úgy mondják: car. A történetet a rendező átteszi a mába, kabinetfőnök van és tanácsadó, akik interjút adnak az ország ügyeinek állásáról a médiának, a Korinthoszból jövő hírnök meg egykori pásztorból diplomata lett. (Ez ám a karrier.) Az öltönyök jól szabottak (bár a kormányőr fiatalemberen igencsak feszül), a tér hűvös, fekete-fehér, egyszerre minimalistán trendi és antik időkre utaló (ahogy a falak oldalratolódnak, stilizált görög oszlopok alakulnak ki belőlük, ja, és van ám appiai lépcsősor is), a zene pedig mint a krimiben, úgy illusztrálja az eseményeket. Szerintem két kezemen mg lehet számolni a nem-ex-jugoszláv külföldi vendég, de feliratoznak angolul.


Négy malac farmert győz - Állatfarm

Egy furcsa nevű államalakulatból érkezett a másik előadás, az Állatfarm, a Szerb Köztársaság Gyerekszínháza Banja Lukában, Bosznia-Hercegovinában székel. A produkció nem különösebben tartogat izgalmakat, eredetisége a jeleneteket elválasztó kólókban áll, továbbá abban, hogy a malacokat játszóknak van szerb hangja, tehát aki mozog, az nem beszél, ellenben ügyesen röfög és kotkodál. A félház talán a tízórás kezdésnek tudható be, a nézők lassú, de folyamatos elmenetele pedig...