Jácint

Régen és most

2008.08.21. 00:00

Programkereső

Régen minden régen volt; a színházakban például szeptember elején fölment a függöny. Most pedig kattintgatok ide-oda – a legtöbb helyen csak a "nyári szünet" virít, máshol szeptember elejére ígérik az októberi műsort.

Csáki Judit

Ehhez képest az új vezetéssel induló Nemzeti fürgének tűnik, hiszen szeptember 26-án már bemutatót tartanak, a régi-új Szorokin-darabot, A jég címűt játsszák, a társulatra alkalmazva. A Katona még korábban indul: már szeptember 7-től játszanak a Kamrában, a Ledarálnakeltűntem és a Top Dogs kínálja magát a bemelegítéshez.

De régen az is volt, hogy nyáron nemigen volt színház; egy-két hagyományos fesztivál, és kész. Most meg, mint a mérgezett egér, ugye, Kisvárdától Egervárig, Andocstól Esztergomig és tovább… Nem csoda, hogy elvonási tüneteknek jele sincs.

Meg régen az is volt, hogy augusztus vége felé az ember újra elkezdte érezni az este hat órát. Nem kell az órára nézni; csöppnyi bizsergés jelzi a gyomorban, hogy színházba indulás ideje van. Most nem bizsergés van, hanem egyenest frász hasít bele a langyos nyári estébe: nem kéne most nekem lennem valahol???!

Huszonsokadik – mindjárt harmincadik – színházi szezonomat fogom kezdeni, ezek szerint szeptember végén. Tudom, amit tudok; például azt, hogy ajánlatos rápihenni az októberre – és majd a márciusra -, mert a normál üzemmenet ilyenkor legföljebb havi két szabad estét engedélyez. Bemutató-özön, vendégjátékok – október vége felé például Serban Ványa bácsija a Nemzetiben! – töltik meg a naptárt, amibe gyakran csak a lépcsőházban, lefelé menet pillantok bele, merre is veszem az irányt a kapu előtt, milyen járművet választok a szóba jöhető kocsi, bicikli és hatosvillamos közül. Meg kell hát fogni a szezon elejét, különben elindul a hólabda-effektus, és egyszer csak pótlás az egész élet. Fogadom: igyekszem. Mindig fogadom, aztán mindig igyekszem…

Az már csak hab a tortán, hogy a tanév galádul lefedi a színházi szezont; vagyis két színház közé szorul majd be a drámatörténet-kurzus megannyi újraolvasnivalója. És akkor a "szokásos" darabok abszolválására is jut még idő hajnali egy és három között; nem beszélve arról, hogy bizonyos aspektusból mégsem színház az egész világ, ezért aztán most azonnal elindulok – moziba.

Csáki Judit
színikritikus, a Revizor főszerkesztője
(A Fidelio Súgó 2008. szeptemberi számának Prelűdje)