Orsolya

Az ír vegetáriánus és a csokizabáló

2009.05.15. 11:59

Programkereső

A játszi kedv a színészről átragad a nézőre is. A nagy elánnal komolykodó figurákról úgy olvad le a külvilágnak mutatott máz, ahogy a történet végére muzsikás jókedvében a néző is elveszti csalfa illúzióit. A Petkov család tagjai, ha mással nem is mentegethetjük őket, minthogy övék az ország egyetlen könyvtára, képesek együttérzést kiváltani.

"A világegyetem nem egyenes vonalú

 és nem kizárólag angol..."

 (G. B. Shaw pohárköszöntője Albert Einsteinre)

(a szerző)

 A pályáját pénzbeszedőként kezdő, majd kritikusként folytató, közben meg  szocialista pártaktivista és boxbajnok George Bernard Shaw (1856-1950) első nekifutásra két kritikasorozatával keltett föltűnést. Ezekben Wagner és Ibsen zsenijét méltatta, akiket fölháborodottan utasított el a korabeli közönség. Talán épp e nagymérvű értetlenség miatt történt, hogy a drámaírói munkásságát aránylag későn kezdő Shaw-t a várakozással ellentétben csakazértsem e két zseni - tragikumból teremtett - művészete ihlette meg.

Az irodalmi, színi- és zenekritikák mellett politikai vitairatokat írt és nyilvános szónoklatokat tartott, mintha tudta volna előre, hogy mindez belefér makkegészségesen hosszúra nyúlt, s egy banális balesettel végződő életébe. (Gondoljunk csak bele, a Pygmaliont ötvenhét, a Szent Johannát hatvanhét évesen adta közre.) Azon kívül, hogy a huszadik század elején jó érzékkel áttért a vegetáriánus étrendre, a szocializmus egy olyan ágát képviselte, mely békés módon, emberáldozat nélkül képzelte el az átmenetet az osztályok nélküli társadalomba. Kapott is érte hideget, meleget, de szó, mi szó, nagyjából kitartott eszméi mellett. A második világháború után, kilencvenegynéhány évesen, az "Angol-Szovjet Baráti Kör" tiszteletbeli elnökeként (mondjuk így) tevékenykedett. Miközben pacifizmusa már az első világháború idején ellenségeket szerzett neki, s az általános megvetés mély hullámait váltotta ki - szép lassan a világ egyik legismertebb drámaírója lett. Hőn tisztelt Ibsenjétől is példát vett. Eső nagy művét, a Warrenné mesterségét, botrányosnak minősítették. Nem szegte kedvét. További ötvenkét éven át látta el újabb és újabb művekkel a világ színpadjait, s a nyughatatlan ír - még 1925-ben - besöpört egy irodalmi Nobel-díjat is. (A nem sokkal előtte Nobel-díjat kapott, ifjú Einsteinhez szóló pohárköszöntőjének teljes szövege elérhető itt.) A világ (egyetem) anomáliáit mélyen átérző, s azt nyíltan vállalt cinizmussal ostorozó George Bernard Shaw szellemességénél már csak barátkozó hajlama volt nagyobb. Odaadó férjként (egy elnéző feleséggel az oldalán) példának okáért több színésznővel is élvezetes szerelmi levelezést folytatott...

A hős és a csokoládékatona (Jordán Adél, Kocsis Gergely)
A hős és a csokoládékatona (Jordán Adél, Kocsis Gergely)

 (a mű maga)

 A szerelmi élet kifürkészhetetlen - s többnyire földhözragadt - érzelmi motivációinak gazdag ismeretéről Shaw már egy korai darabjában bizonyságot tett. A hős és a csokoládékatona 1885-ben, a háborúnak csúfolt egyhetes szerb-bolgár hadjárat idején játszódik. Nézhetjük butácska történetnek, bár Shaw ördögi elméje óhatatlanul ott bujkál benne. ("Ha valami vicceset hallasz, vizsgáld meg jól, milyen igazság rejtőzik mögötte!")  A sztori egy egyszerű szerelmi háromszög a szerbek ellen kűzdő hős bolgár vitéz, Szergej, a ravaszul ártatlan bolgár úrikisasszony, Raina Petkova és egy svájci illetőségű csokievő szerb zsoldos, Bluntschli kapitány között. Az előadást rendező Máté Gábor méltán a Katona rangjához (és nemrég átvett Kossuth-díjához) sokrétegű, finom áthallásokkal teli, méltóságos humorú előadást rendezett belőle. A történet vaskossága, bumfordisága csak álca, ahogyan Shaw is annak szánta. A "blődlit" bezárja egy aprócska térbe (Cziegler Balázs díszlete), Raina ketrecszerű hálószobája ("ezt nektek színház!" alapon) a tejcsokoládés szerelmi beteljesülés kalandos kezdetének a helyszíne. Körülötte a balkáni vircsaft - a szerb-bolgár határon vagyunk - balkánira stilizált zenével. A szereplők ki-be ugrálnak, lazán áthágják a tér határait, hangszert, mikrofont ragadnak, ha kell - danásznak, muzsikálnak Monori András zenéjére, Várady Szabolcs Shaw szellemének hódoló verseire.

A hős és a csokoládékatona (Haumann Péter, Bodnár Erika, Nagy Ervin)
A hős és a csokoládékatona (Haumann Péter, Bodnár Erika, Nagy Ervin)

Mondhatnánk zenés darabnak, de annál több valamivel, más itt a viszony a színpadi szöveggel. Ahogy - Shaw szerint - Oscar Straus elcseszte a művét a csokiédes operettzenével, itt most pont az ellenkezője játszódik le. A zene, a versek, a balkáni vircsaft teszi hangos idézőjelbe a történetet, világít bele - éppen a sötét - réseibe. A felszínen csillog, hívogat, a mélye gondolkodásra készteti azt, akinek van mersze benézni oda, és dúdolva, kacarászva szembesülni az illúzióktól megfosztott valósággal.

A hős és a csokoládékatona (Pálmai Anna, Bán János)
A hős és a csokoládékatona (Pálmai Anna, Bán János)

A játszi kedv a színészről átragad a nézőre is. A nagy elánnal komolykodó figurákról úgy olvad le a külvilágnak mutatott máz, ahogy a történet végére muzsikás jókedvében a néző is elveszti csalfa illúzióit. A Petkov család tagjai, ha mással nem is mentegethetjük őket, minthogy övék az ország egyetlen könyvtára, képesek együttérzést kiváltani. Haumann Péter női intrikákra immunis Petkov őrnagya, Bodnár Erika irigylésreméltóan egyszerű gondolkodású, árnyalt humorral formált anyafigurája, és maga Raina Petkova, akit Jordán Adél rajzol (el) sokszínű szakmai tudással, igénybe véve egyebek mellett egy vidéki operettdíva teljes fegyverarzenálját. A hős bohóckodásban méltó vetélytársa a Szergejt domborító Nagy Ervin - fölvértezve egy hősszerelmes összes taszító tulajdonságával, továbbá kellő öniróniával s egy csipet eleganciával. A szolganép fölemelkedését Bán János befelé forduló, ravaszdi Nikolája és Pálmai Anna úri körökbe vágyó, bájosan proletáröntudatú Lukája képviseli. Dankó István egy hálátlan tiszti szerepben jön-megy, intézi a színpadi ügyeket, Kocsis Gergelynek jóval hálásabb jut - ő maga az édességmajszoló csokoládékatona. Kocsis egészen magasrendű színjátszást mutat. Letisztult, látszólag eszköztelen szerepformálása a figura komolyságát és humorát egyaránt megmutatja. Félelmetes ekonómiával dolgozik, csak azt játssza el, amit feltétlenül kell. A többit eljátsszák helyette...

Shaw darabjának magyarországi ősbemutatója 1904-ben Hősök címen csúfosan megbukott. Többen a bolgár nemzet földbedöngölésén háborogva tiltakoztak Shaw műve ellen. Pedig tudjuk, hogy nem róluk szól a darab.