Friderika

Isa pur és homu - Sziget Fesztivál 1. nap

2009.08.13. 15:47

Programkereső

"It's yours?" - kérdezi egy fiú a mellettem heverő műsorfüzetre bökve. "Nem, vidd el nyugodtan" - mondom neki, mivel hallottam, hogy előtte magyarul beszélt. De biztos, ami biztos, az angol az első, ha meg kell szólítani valakit.

Egy pultostól is ezt hallom. "Te vagy az ötödik, aki magyarul kér, pedig két napja itt vagyok."

Minden bizonnyal a programok is egyre inkább a külföldi látogatók igényeit próbálják kielégíteni. Színházi előadás például már egyáltalán nincsen. Na jó, az utolsó napon lesz egy TÁP. De a Színház- és Táncszínpad gyakorlatilag inkább tánc- és performanceszínpad. Maga a színpad amúgy is mostohagyerek. Megszűnt ugyanis a nagy színházi sátor, a helyét egy EKF-es színpad foglalja épp. Az eddig ott helyet kapó programok átkerültek az Octopus helyszínre két fűzfa közé, egy néhány négyzetméteres dobogószerű, színpadnak hívott valamire. Hát ezért nincs színház, semmit se lehetne hallani.

A napom az Octopus Nagysátorban indul, zeneakadémisták játszanak: három fuvola, egy fagott. Lányok, jól fújnak, és még szépek is. Bachot, Vivaldit, Beethovent, Haydnt, a végén két kortársat, Szunyogh Balázst és Zempléni Lászlót. A műsor közepén egy jól elhelyezett Carmen-átirat, három kis tétel: a Habanérát énekelgetik a mellettem fekvők.

fuvolatrió (Largo, ZAK, Sziget)
fuvolatrió (Largo, ZAK, Sziget)

A koncert közben már érkeznek az írók, az irodalmi program fölolvasásokkal indul. Tavaly egy ilyen típusú megmozduláson azért többen voltunk. Most szép lassan kiürül a sátor, a külföldiek egy szót sem értenek, a magyaroknak pedig, úgy tűnik, nem vonzó Cserna-Szabó András, Forgács Zsuzsa, Márton László, Tóth Krisztina, Kiss Ottó, Háy János, Kántor Péter és Balázs Attila neve. Utóbbi ezt szóvá is teszi a másfél órás olvasódélután végén, hozzátéve, hogy ez persze nem nekünk szól, de mi ülünk itt; hát kinek mondja? Rendszerváltáshoz kapcsolódó novellákat, verseket olvasnak: Cserna-Szabó például a már jól ismert Malacpecsenyét, Márton László pedig (aki kétségtelenül színészi ambíciókkal bír) a Nagyratörő című drámájából Báthory Zsigmond utolsó nagy monológját. Forgács Zsuzsa Bruria egy félresikerült (azaz: egyáltalán nem sikerült) németországi, a világútlevél reményében kieszelt férjfogás történetét osztja meg velünk, Háy János Szindbádot küldi szórakozni a mai budapesti éjszakába.

Háy János
Háy János

És hát, be kell vallanom, én magam sem burkolózom kizárólag a mai magyar kortárs irodalom ködébe. Ugyanis a sátorral szemben végre fölállították a nagy, öt és fél méteres Baobabot (majomkenyérfa), melynek oldalán tíz darab luk található. Alulról levegőt fújnak bele, és ha a tíz lukat öt ember befogja, szépen kivirágzik a fa. A projektet a Medence Csoport találta ki: az installációt körbeutaztatják Közép-Kelet Európában, lefotózzák a körülötte álló embereket, megkérdezik a véleményüket a klímaváltozásról, majd bemutatják az illetékes döntéshozóknak egy megfelelő alkalommal. Egyesek a lábukkal is próbálkoznak, mások megszeretgetik a fát, nappal és éjjel is.

Baobab installáció
Baobab installáció
Baobab installáció
Baobab installáció
Baobab installáció
Baobab installáció

Mindeközben Gergye Krisztián már próbál az esti előadására. Nézőközönsége is akad. A csendesebbeket nem bántja, a hangosan bámészkodóknak egy szigorú mondattal hívja föl a figyelmét arra, hogy máshol is vannak programok.

Gergye Krisztián (Mindenhol jó, de legjobb a Paradicsomban - fotó: SzoFi)
Gergye Krisztián (Mindenhol jó, de legjobb a Paradicsomban - fotó: SzoFi)

Este már teljes fegyverzetben vonulnak föl a délután még tréningruhában próbáló táncosok. A Mindenhol jó, de legjobb a Paradicsomban című, 2006-ban készült előadás egy nagy örökmozgó egységként jeleníti meg a teremtést, az édenkertet és a kiűzetést. A történetet lassított mozgások hajtják, görgetik előre, a táncosok egymás mozdulataiból merítkeznek, kettes, hármas csoportok alakulnak, cserélődnek, nincs egy kimerevített pillanat, minden mozgás a másik mozgásától van, a festett testek egymáshoz feszülnek, összegabalyodnak, porba hullnak, hogy aztán ismét porból teremtődjenek újjá.

Mint a Sziget lakói. Valahogy másnapra mindenki újrateremtődik.