Móric

Mindenből egy kicsit - Sziget Fesztivál 3. nap

2009.08.15. 13:41

Programkereső

A tévében láttam, hogy a rendőrség (önkritikát gyakorolva, és humorérzéküket sem mellőzve) sünöket fog majd osztogatni. Hát, én nagyon szeretnék egy sünt, de még nem láttam sünosztó rendőrt. A rendőrségi sátorban azt írják, a megszökött sünöket várják vissza, hogy kisorsolják őket. Csak nem lopta el a teljes készletet valaki?

A rap nem egy nehéz műfaj, állítja a K-Zaj formáció. Az Octopus Nagysátorban megkérnek mindenkit, hogy írjon föl tíz szót egy papírra. Amilyen nyelven akar. A sátor összetételéből kiindulva ez lehet magyar (kevés esély), francia (több esély), angol, német, holland (sok esély). Aztán beindítanak egy végtelenített alapot, amelyre a vállalkozó delikvensek rámondhatják a szavakat. Mintha rap lenne. Eleinte gyávák az emberek, aztán belejönnek, jelentkeznek. Van itt schön, rainbow, sweet, Sziget, Festival, beer, sőt, Schumacher is. Amikor ezt már mindenki jól tudja, írni kell minden tíz szóhoz egy-egy arra rímelő szót. Végül eljututunk egész sorokig, sőt refrénekig, amit a közönségnek is kell kiabálnia. Egész jól összehaverkodik a vegyes összetételű társaság, láthatóan mindenki élvezi a feladatokat. (Később két lány a TÁP Színház sátra előtt kamera előtt is bevállalja a saját irományt.)

Rap workshop (Sziget 2009)
Rap workshop (Sziget 2009)
Rap workshop (Sziget 2009)
Rap workshop (Sziget 2009)

A TÁP idén - úgy tűnik - a brutalitást választotta fő témának. Az egyperces színházba egyenként jönnek az emberek, a sátorban történik velük valami, aztán kijönnek. Bentről kiáltozás, sikítozás hallatszik. Tegnap a bekötött szemű jelentkezőket beültették egy autóba, majd hangban imitáltak egy balesetet, és amikor levették a kötést, ott feküdt egy véres ember a szélvédőn. Ma merénylet van terítéken, szintén bekötött szemmel. Egy emberhez érkezünk látogatóba, amikor hirtelen (csak hangban) géppisztolyosok támadnak ránk. Sikítozás, segítségkérés, majd a színészek közlik, hogy a házigazda darabokra hullott. A delikvenst körbevezetik a sátorban, hogy érintsen meg egy-egy kezet, lábat, fogja meg a haját, aztán kezébe adnak egy műpéniszt is (ettől a lányok általában ijedten hátraugtanak), majd egy zselatinnal töltött kis tálkába teszik a mutatóujját, hogy "ez meg itt a szeme" majd rögvest ki is tuszkolják a sátorból. Hát, ennyi. Poénnak megteszi, de kábé mindenki ugyanúgy reagál. Nekem hiányzik az, ami két évvel ezelőtt némi kreativitást is igényelt a színészektől, akkor ugyanis a jelentkező egyben játszótárssá is vált néhány pillanatra, most pedig csak egy élő kellék, akivel megtörténnek a dolgok.

Délután megnézem a Hungarikum Falut. Nem rossz ötlet. Ha már évek óta van Afrika Falu, miért ne lenne magyar is? Eszem egy kis mangalicakolbászt, iszom egy föccsöt. A szilvalekvárt helyben főzik, de van mézeskalács- és szalmabábukészítő, kovácsmester, sőt, "kontyolda" is. (Kicsit illúzióromboló, amikor egy egyik kislány hajfonás közben kiszól a mellette álló fiúnak: "Hozzá' má' egy sört!") A tájegységeket bemutató kis házikókban az ott jellemző népművészeti tárgyakat lehet megvenni. És séta közben néhány kitett táblán információkat találunk például a szürkemarha pörköltről vagy a magyar vörösborokról. Kicsit Kapolcs-érzetem van. Lehet próbálkozni gólyalábazással, és régi népi gyerekjátékokkal. (Éjjel néptáncbemutatót találok a Lakodalmas sátorban, most épp a Honvéd Együttes zúzza a kalotaszegi lakodalmast. Tele a sátor, a közönség tombol.) Találok azért cikit is: ez előtt a kép előtt lehet fotozkodni, igény szerint huszárruhában vagy anélkül.

Lovas poszter (Sziget 2009)
Lovas poszter (Sziget 2009)

Továbbmegyek a Sziget egyik legtávolabbi pontjára, a Magic Mirrorba. A Vígszínház őszi zenés bemutatójából ígérnek zenés keresztmetszetet. A nő vágya című radikális cseh musicalt Lucie Malkova rendezi. A produkció előtt Eszenyi Enikő beszél a jövő évadról: Othello, Játék a kastélyban, Hegedűs a háztetőn (a tervek szerint Lajkó Félix-szel), Mindent anyámról. Szeptemberben Nyílt nap, a Magyar Dal Napja és a Magyar Dráma Napja keretében lesznek majd programok a Víg és a Pesti Színházban.

A nő vágya-keresztmetszet egy kissé kusza, nehezen megyek a sztorival. Mondjuk, a környező hanghatások nincsenek az alkotást befogadni szándékozók segítségére. Fesztbaum Béla meséli a történetet, a színészek pedig adott ponton eléneklik a dalokat. Vannak kifejezetten jó számok, egyik-másik fülbemászó, jól dúdolható. Majd ősszel kiderül az igazság!

Vissza az Octopusra. Meglepő iramban haladok. hol vannak az emberek? Keren Hanan zongoraművésznő koncertjére igyekszem, és kicsivel kezdés után oda is érek. Épp Beethoven van terítéken, a Mondschein. Minden tiszteletem az övé, hogy ekkora zajban szinte zavartalanul végigjátssza a koncertet. Becsuk valami külső fület? Jól játszik, kívülről úgy tűnik, mintha csak úgy mellékesen zongorázgatna. Nem látszik rajta erőlködés, vagy nagy művészi attitűd. Az ilyet szeretem. A ráadásnál műfajt vált, jazzbe csap át. Az is megy. És közben a világ legszerényebb módján fogadja a sikert.

Keren Hanan (Sziget 2009)
Keren Hanan (Sziget 2009)

Visszamegyek a Magic Mirrorba, belenézek Diva Tomasz műsorába. A közönség a tenyeréből eszik, jól is csinálja. Morton Mama dalával nyit a Chicagoból, aztán felkonferálja a tánckart, akik két koreográfiával fűtik tovább a nagyérdeműt. Ismét jön a díva, természetesen egy másik estélyiben, aztán egy kézen egyensúlyozó akrobata, atlétás, olajos autószerelőnek öltözve (még keréknyomot is hagy a mellkasán).

Diva Tomasz
Diva Tomasz

A végét nem várom meg, elindulok haza. Pechemre épp vége a "prodidzsáj"-nak, az eddig kicsit furcsán üres sziget most teljesen fullon van. Mindenki úgy csinál, mintha konkrét tervvel menne valahová. Vajon hová?