Olivér

Ezt nektek mese!

2009.11.17. 13:10

Programkereső

A bécsi erdő meséje rettenetes mese. A dráma címének és szövegének ellentmondása egy kor ellentmondása. Ez lett ifjabb Johann Straussból. Ödön von Horváth. (Mesél a bécsi erdő, Katona József Színház) - KRITIKA

"Erdőt keres?

Több száz eladó, bérbe adó erdő.

Nézze át ingatlan hirdetéseinket !!"

(Találat a "Mesél a bécsi erdő"-re)

"Ha győzünk, fejek gurulnak majd, és köztük lesz Horváthé is" - mondta állítólag Goebbels a Mesél a bécsi erdő 1931-es berlini bemutatója után.  Ödön von Horváth és a náci párt konfliktusa korábbról datálódik, mikoris az író a hepciáskodó verőlegények ellen vallott egy bírósági perben.

A bécsi erdő meséje rettenetes mese. A dráma címének és szövegének ellentmondása egy kor ellentmondása. Ez lett ifjabb Johann Straussból. Ödön von Horváth. Magyar-horvát-német-cseh keverék, aki diplomata apjával gyerekkorától fogva belakta az egész Monarchiát, hogy aztán nem egész harmichét évesen Párizsban végezze egy kidőlt fa alatt. Megúszva ezzel Goebbels bosszúját, és általában véve azt, amit oly láttató erővel jósolt meg a műveiben, a huszadik század legrettenetesebb kataklizmáját. A mese, amelyhez ifjabb Johann Strausstól kölcsönözte a címet, korának vészjósló lenyomata. Ellenmese. Az igazat mondja, és egyáltalán nem boldog a befejezése. A Strauss szimbolizálta "wiener Gemütlichkeit"-ről rántja le a leplet, megmutatva azt, amit ez a látszólag békés, bécsikeringős, vínervaldos, vínersniclis világ elfed. Bécs nyolcadik kerületében, egy bababolt és egy hentesüzlet egymást gerjesztő közelségében kel életre a halálos indulatokat rejtő történet, hogy aztán az osztrák vidéki idillben egy pimasz fordulattal jusson el tragikus végkifejletéhez.

Von Horváth, Brecht, Karl Kraus. Kísérteties jövőképek kísérteties jelenünkre vetítve. De vajon jó-e, hogy ilyen intenzitással mesélünk velük a korunkról? Nem lehet, hogy amennyire kitágítják jelent pásztázó tekintetünket, be is szűkítik bizonyos fokig? A fenyegetettség fölvázolására alkalmasak, a jövőképük váteszi, mi viszont konkrétan tudjuk, mit hoz a jövő. Az ő jövőjük. A húszas-harmincas évek fordulóján vagyunk, túl egy világháborún. Az emberek nem hiszik, hogy jöhet még egy. Egyszerűen nem tudják elhinni. Más a helyzet egy olyan társadalomban, amelyik nem tudja, mi a háború. A személyes tapasztalat hiánya az emberek egy részét abnormálisan "bátorrá" teszi, másik felük retteg. Nem a megtörtént valóság rémületét éli, hanem az ismeretlentől szorong. Egy olyan társadalomban, ahol a politikai szlogenek kiüresednek, az ideológiák összemosódnak, ahol a szóbeszéd bratyizásokat sejtet, "másik oldalról" pénzelt mozgalmakat, köznapi ember számára fölfoghatatlan hatalmi összefonódásokat,  agresszív, ugyanakkor végtelenül kifinomult manipulációt. Van, hogy elgondolkodik az ember, jól járunk-e, ha a történelem párhuzamait oly erősen sulykoljuk magunkba, hogy a különbözőségekről elterelődik a figyelmünk?

Zsámbéki Gábor úgy árnyalja a művet a jelen igényei szerint, hogy a szokásosnál is keményebbre veszi Ödön von Horváth ördögi történetét. A két kor megfeleléseit hitlerista plakátok hirdetik, a környezet maga minimalista, fekete háttér előtt szinte csak a tárgyak jelzik a jelenet helyszínét. Egy-egy baba, babányi csontvázka a szerző utasítása szerint, véres cafatok a húsvágó deszkán. Hozzá hentes, aki darabolja.

A nyolcadik kerületi történet nagy lázadója a butuska (vagy nem is olyan butuska?) Marianne. Tragédiai vétsége, hogy későn talál ellenfelére - Lázár Kati nagymama figurája már akkor tönkretette, mikor ő még föl fel sem ismerte az ellenséget benne. Ő a megesett lány, aki követi szerelmét, s világra hozza bájos kis "szégyenét". Rezes Juditnak nem csak az említett kettősséget, de annak mélyebb értelmét is sikerül Marianne figurájába fogalmazni. Butuska vagy nem, végül is mindegy - bedarálja így is, úgy is egy prűd társadalom elsatnyult lelkeinek lelketlen gépezete. A fasizmus, mint bármely gyilkos mozgalom, a lelkekből ered. Ártatlannak látszó lelkekből. A legártatlanabbnak épp a tragédia kiváltója, a kedvesen szélhámos Alfréd tűnik. Nagy Ervin kívülről mutatja a kitartott szépfiú figuráját, eleve némi erkölcsi ítélettel fűszerezve a rossz jellemet. Alakításának szépsége, hogy közben pontosan tudósít arról is, mit látnak benne azok, akik halálosan beleszeretnek. Mielőtt hagyja magát egy rövid időre elcsábítani, Fullajtár Andrea fejlett üzleti érzékű trafikosnője tartja ki Alfrédot. Fullajtár alakítása egyedülálló élménnyé avatja a minden szerepben ott rejlő érzéki csalódást. Mintha valóban először csöppenne egy-egy szituációba, s azt mondaná ki, ami az adott helyzetben spontán eszébe jut. Történetesen Ödön von Horváth mondatai jutnak eszébe Mészöly Dezső végtelenül modern fordításában.

Az este egyik legelsöprőbb alakítása Lázár Katié. Felvonásról felvonásra megy egyre mélyebbre és mélyebbre a jellemábrázolásban, lassú gyönyörűséggel fedve fel a nagyanya karakterének legbelső rétegeit. A viccesnek mutatott mérgelődéstől egészen a társadalmi prüdéria és tekintélyelv koholta, mocskos csecsemőgyilkosságig. Általában véve a Katona művészei hozzák a formát, ahogy azt várni lehet. A sok kisrealizmusból nagyrealizmus lesz, ironikus felhangokkal és pszichológiai hitelességgel. Példát látunk egy kísértetiesen ismerős korból arra, hogy mivé fajulhatnak a dolgok. Hogy korunkban mivé fognak fajulni, azt pillanatnyilag el sem tudjuk képzelni.