Erzsébet

De kié a zakó?

2009.11.23. 16:30

Programkereső

Thomas Bernhard nem váltott rendszert. Szorgalmas váteszként már jó előre aggódni kezdett, mi lesz, ha kiszabadul a szellem a palackból.

 

"...minden nevetséges, ha a halálra gondolunk"

 (Th. B. az Osztrák Állami Díj botrányba fulladt átvételén)

Hiányzik. Húsz éve nincs közöttünk. Hiányzik a gőg, amellyel a világ - de inkább Közép-Európa nyugati felének - összes gőgjéről lerántja a leplet. A szókimondás, amely gyötrő iróniával tette nevetségessé akár saját magát is. Hiányzik egy elme, amely rendszerezi korunk röhejes gaztetteit. Egy informátor, aki saját maga ügynökeként ír gyűlöletes koráról jelentést. A dokumentátor, aki a szétválaszthatatlan testi-lelki baj árnyékában a kínlódó világ lenyomatát készíti. A nyomorult nevettető, aki a nyomorék valóságot nevetteti ki. Mit szólna most a saját nemzetét - a huszadik század utolsó évtizediben sem csillapuló osztrák rasszizmust, antiszemitizmust, gyilkos kispolgáriságot - ostorozó szerző, hogy mindez már egy járványhoz hasonlatos, s épp a halála utáni Újeurópát dúlja szét.

Thomas Bernhard
Thomas Bernhard

Thomas Bernhard nem váltott rendszert. Szorgalmas váteszként már jó előre aggódni kezdett, mi lesz, ha kiszabadul a szellem a palackból. Drámái közül tán a Színházcsináló a hivatásos botrányművész legszerethetőbb műve. Konok, gonosz, halálian vicces alkotás az osztrák faluról, az alpesi hegyilevegőn tanyázók áporodott közösségéről. Az ellenségességről, amely a társadalom különböző rétegeinek a kommunikációját trancsírozza szét. Bruscon, állami színész megérkezik a Fekete Szarvas vendéglőbe, hogy A történelem kereke címmel - a kétszáznyolcvan lelket számláló faluból verbuválódott közönség előtt - bemutassa az évszázad művét... Na, el lehet képzelni. 1991-ben Tolmár Tamás, 2000-ben Gothár Péter, 2002-ben Bagossy László vitte színre Bernhard szövegét. November 26-án a Stúdió "K"  mutatja be a sokoldalú Tamási Zoltán átdolgozásában, rendezésében és főszereplésével.

Bernhard írt verset, regényt, színművet, botrányos szöveget éppen aktuális díjátvételhez.  "Az állam olyan képződmény, amely szüntelenül kudarcra, a nép pedig olyan, amely szakadatlan alantasságra és szellemi fogyatékosságra ítéltetett." Nem csoda, ha kivonultak a teremből a díjat odaítélő potentátok. Hát, persze, hogy Brecht, Karl Kraus, Ödön von Horváth köpönyegéből bújt elő. Persze, hogy írói pimaszsága bármelyikre rácáfolt. Botrányait a Hősök tere (Heldenplatz) című drámája tetőzte be, melyet a bécsi Burgtheater megnyitásának századik évfordulójára rendelt tőle a Burg igazgatója, Claus Peymann 1988-ban. Ám a szöveg, ellentétben az elvártakkal, a Hitler iránti osztrák szimpátiával szembesítette a közönséget. (Ne felejtsük, hogy ez az év az Anschluss 50. évfordulója volt.) Az eleve szélsőséges érzelmekkel - őrjöngő vastapssal és dühös fújolással - fogadott bemutatót irtózatos fölzúdulások követték, az osztrák színháztörténet legnagyobb botrányaként kezdték emlegetni a Hősök terét. Bernhard bemocskolta Ausztriát, kiabálta az osztrák sajtó, s ezt már maga Bernhard is nehezen viselte. Végrendeletében a halálos beteg író, hátrahagyott szövegeinek a kiadása mellett, hetven évre megtiltotta darabjainak ausztriai előadásait.

Thomas Bernhard a Hősök tere próbáján, 1988
Thomas Bernhard a Hősök tere próbáján, 1988

Az elején citált idézet teljes szövege Thomas Bernhard frissen megjelent, Díjaim (Meine Preise) című kötetében olvasható, melyet eredetileg ő maga készült közre adni halála előtt. (Legalábbis erre hivatkozik a hagyatékban maradt mű német nyelvű kiadója.) Az írást a Grillparzer-díj átadási ceremóniájáról szóló történet indítja. Bernhard egy méregdrága öltönyt vásárolt az alkalomra, ám az eseményt követően visszavitte az üzletbe, mondván, hogy túl kicsi. Kapott egy számmal nagyobbat. A "díjátvevőst" nagy valószínűséggel valaki más vette meg. Arról nem szólnak hírek, hogy ki lehetett. Eddig tehát nem sikerült megoldani az irodalomtörténet nagy dilemmáját, vajon ki viseli Bernhard zakóját.

Thomas Bernhard (Fotó: Erika Schmied)
Thomas Bernhard (Fotó: Erika Schmied)

Az elmúlt húsz évben minden megtörtént vele, amit nem akart. Thomas Bernhard mint olyan intézmenyesült. Bálványozzák, piedesztálra emelik, nemzetközi társaságok, alapítványok jönnek létre, szimpóziont rendeznek a nevével fémjelezve. S jóllehet megtiltotta, ilyen-olyan kibúvókat találva műveket adnak ki a hagyatékából. A tervek szerint egy verseskötet és 1600 oldalnyi levelezés lát a közeljövőben napvilágot. Szerintem nem izgatja. Röhög rajta.