Előd

Csecsemő és jó színész nem mérlegel

2010.03.25. 12:57

Programkereső

"Ki vagyok én?... Ki vagyok én?" - kérdezi Hobó valamelyik dalában. "Mindannyian ismeretlenül halunk meg” - válaszolna Balzac, ha Hobó CD-t hallgathatna és módjában állna diskurzust kezdeményezni.
Rudolf Péter
Rudolf Péter

Ha akarom, Balzac válasza sugárzó optimizmus... az ember egy titokzatos, a kiismerhetetlenségig összetett lény, ha akarom végtelen keserűség, mert az ember egy menekülésre és folytonos hazugságra kényszerülő, magányos teremtmény. Ahogy tetszik.

Egy biztos. Akár védekezésből, akár merő megszokásból, de állandóan játszmákat játszunk. Szép, édes játszmákat, felesleges, kicsinyes játszmákat. És persze nyerni akarunk.

Fárasztó. Jó megpihenni. Önmagad lenni. A szó mindkét értelmében. Remeteként. Kiskocsma hátsó zugában. Vagy önmagad lenni, igazán önmagad, szerelemben, forradalomban, és a nagyon- nagyon szerencséseknek a legszürkébb hétfőn... kedden... szerdán.

Nem mérlegelni. Nem kikerülni. Nem mellébeszélni. A 21. századi elit játszmái egyre szánalmasabbak.

Meneküljünk hát! Vissza a természetbe! A természetességbe! Gyerekkorba! Infantilizmusba! Szóval színházba!

Csecsemő és jó színész nem mérlegel. A sírás sírás...az üvöltés üvöltés... Önazonos. Az egyik, mert még nem tanulta meg, mi az, a másik, mert minden jó percében visszatalál ahhoz a valakihez aki akkor volt, amikor még nem tudta mi az.

"Óráról órára rothadunk" - a Méla Jaques idézi így a bohócot a darabban, hát kapaszkodjunk mindenbe, amibe csak lehet... emberbe, versbe, tájba... hogy ellegyünk, mint a befőtt!

Rudolf Péter
színész, rendező