Nándor

Gárdonyi-remix

2010.04.24. 10:00

Programkereső

„A rendező magasra állítja a fordulatszámot, hihetetlen iramot diktálva viszi végig színészeit a részeg mulatozás különböző fázisain." (Rakott szesz - Ódry Színpad) KRITIKA

Gárdonyi Géza A bor című népszínműve alapján készült Szőcs Artur rendező szakos hallgató vizsgaelőadása az Ódry Színpadon. Az eredetileg "falusi történet" megjelölésű darabból a rendező Mátrai Diána segítségével készített új, mai szövegkönyvet. Gárdonyi 1901-ben a népies hangulatot a szereplők "ízös" beszédével érzékeltette, ma ugyanez - nem először és bizonyosan nem utoljára - cifra káromkodások formájában valósul meg. (Az egyik karakter szinte teljes szókincse kimerülni látszik abban az egy trágár szófordulatban, amit beakadt lemezjátszó módjára ismételget, a többiek kicsit változatosabban cifrázzák.)

Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)
Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)

A helyszín tehát egy falu, ahol a férfiak leginkább ivászattal és verekedéssel múlatják az időt. Az egyetlen kivétel ez alól Sanyika, a falu bolondja, aki örök kívülállóként, ártatlan együgyűséggel szemléli a "normálisok" világát. Rusznák András emlékezetes karaktert formál e kis szerepből: görnyedt, rejtőzködni igyekvő testtartása, szemébe húzott sapkája alól pillogó, elsikló tekintete hatásos eszközök. Az egyébként kevés beszédű fiúból, ha egyszer belelendül, csak úgy ömlik a szó. Rollerét izgatottan tologatva beszél túlfűtötten, hadarásának se eleje, se veleje.

Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)
Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)

A falusi duhajoknak jó alkalmat ad egy újabb murira Baracs Matyi (Molnár Gusztáv) hazatérése a börtönből, aki - mi másért, mint - verekedésért ült. Ez alkalomból a farmernadrágos polgármester (Telekes Péter) is bevonul, hogy rövid köszöntőt mondjon. Magabiztos vigyorát villogtatva, peckesen sétál, mint kakas a szemétdombon. Rágóját udvariasan a mobiljára ragasztja a beszéd alatt, hisz van őneki modora is. Matyi bátyja, Imre (Géczi Zoltán) már hét éve (nősülése óta) tartja fogadalmát: nem iszik. A haverok viszont nógatják, és mikor felesége, Mari (Petrik Andrea) is biztatja, elfogad egy pohárral. Innentől aztán elszabadul a pokol, irdatlan tivornya kezdődik. A rendező magasra állítja a fordulatszámot, hihetetlen iramot diktálva viszi végig színészeit a részeg mulatozás különböző fázisain. A zenekar készséges és tehetséges, szinte bármit eljátszanak: a mulatós nóták mellett akár Emanuelle dalát, EDDÁ-t, Queent, és ha éppen úgy kívánják, Michael Jackson sem jelent gondot. A poénokkal tűzdelt részegeskedésen a közönség jól mulat, mígnem egy ponton az ábrázolás olyannyira naturalisztikussá válik, hogy a nézőnek szép lassan arcára fagy a mosoly. A vastag nyakú, aranyláncos vendéglős határozott érvei nyomán vér folyik, a polgármester pedig - jó példával elöl járva - maga közelíti leginkább az állati szintet. A duhajkodás odáig fajul, hogy Imre "szétcsap az asszonyok között", s nemcsak feleségét, de annak anyját (Pap Vera) és húgát, Rozit (Bata Éva) is megveri. Az asszony, kicsi gyerekével együtt azon nyomban el is hagyja az ura házát, és anyjához költözik a szomszéd faluba.

Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)
Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)

A tivornya végetértével másnap reggel mintha a rendezői gondolatmenet is megakadna kissé a beállott csendben: a sokadszori lépcsőn elbotlás és paddal felbillenés rendezői tanácstalanságot sejtet. Imre egyedül téblábol a színpadon, és a maradék italokból öntöget össze magának némi másnaposság elleni gyógyírt. A jelenet arra jó, hogy címet adjon a darabnak: "Rakott szesz". Imrének nem is tűnik fel mindjárt, hogy családja elhagyta, és mikor erre végül ráébred, kétségbeesése nem hat túl őszintének. Az előadás további részében Imre vívódását Géczi már hatásosabban érzékelteti. A gyereke elhagyott ágyába belefekvő férfi nagyon "elanyátlanodik", öccse próbál lelket verni belé. Szőcs Artur talán a férfi és női magatartásformák különbözőségét igyekszik hangsúlyozni azáltal, hogy egy eldurvult férfivilágot ábrázol, ahonnan az asszonyok elmenekülnek, a férfiak viszont - bármennyire is nehéz ezt bevallaniuk - nem boldogulnak nélkülük. Létük az asszonyi gondoskodástól, az asszonyi megbocsátástól függ. Ezt mutatja Matyi és Rozi szép jelenete is, melyben Mari húga a családi viszálykodáson túllépve megbocsát a fiúnak. Gárdonyi színművében Imre hosszas gyötrődés után végül rászánja magát, hogy elmenjen feleségéért, s elnyeri annak bocsánatát. Szőcs rendezésében a közeledés mozdulata éppen fordítva történik: az asszonyok itt morálisan és szó szerint is a férfivilág fölött lebegnek (székeiken a színpad fölött lógnak), Mari végül innen ereszkedik alá, miután Imre - szintén általa - megtisztító fürdőben részesült. Ha Szőcs rendezése itt is olyan átgondoltságot mutatna, mint a - kissé túl is nyújtott - mulatós részben, talán meggyőzőbb lenne ez az értelmezés. A két rész közötti cezúra műfaji szempontból is megmutatkozik: az első rész vígjátéki hangulata után a darab később túlságosan is elcsúszik a melodráma irányába, s emiatt nehéz egységes egészként érzékelni az előadást.

Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)
Rakott szesz (Ódry Színpad - fotó: SzoFi)

A történet végén a rendező nem tud ellenállni a kísértésnek, és miután Imre magánszámával, majd a házasfelek újraegyesítése révén egyszer-kétszer már "befejezte" a darabot, még visszahívja zenészeit, hogy egy "még igazibb" lezárással búcsúzzon a közönségtől. Szándéka, ha nem is indokolt, de érthető: a Söndörgő együttest, akinek az előadás muzsikáját köszönhetjük, valóban élvezet hallgatni.