Cecília

A télikert sápadt árnyai

2010.05.04. 10:00

Programkereső

Egy elszánt nőszemély önérvényesítő tobzódását látjuk egy arra alkalmas korban. (Többé-kevésbé minden kor az.)

"Színházban a bonyodalom rendszerint házassággal végződik

 - az életben a házassággal kezdődik."

Marivaux

Ebben a történetben nem a szerelem diadalmaskodik. A színház diadalmaskodik a szerelmen. Marivaux vígjátéka a Katona színpadán végtelenül szomorú történet.  Egy elszánt nőszemély önérvényesítő tobzódását látjuk egy arra alkalmas korban. (Többé-kevésbé minden kor az.) Egy olyanban, amely ellenállhatatlan vágyat érez, hogy elismerő csettintéssel ismerje el a mások érzelmein laza természetességgel átgázoló sikerorientált személyiséget. Ha nem is magát a folyamatot díjazza, de annak eredményét mindenképpen. Számos viszontagság után a fiatal királynő soha nem látott külsőségek között mondta ki a boldogító igent kedvesének - olvashatnánk egy bulvárhírben, melyben már nyoma sem lenne annak, hogy a férfiruhát hordó királyi akarnok céljai érdekében miként tette tönkre egy életre a tisztességben megőszült, kótyagos filozófust, és annak testvérhúgát a nekik hazudott szerelemmel. Nevetni nevetünk, persze, nem is Ascher Tamás rendezte volna, ha nem így lenne. Például ahogy egy gyík végigrohan a falon, s ettől a filozófus télikertjébe beosonók - álruhás királynő és lánykísérője  - majdnem hanyatt esnek.

A szerelem diadala - Pálmai Anna, Jordán Adél (Katona József Színház - fotó: SzoFi)
A szerelem diadala - Pálmai Anna, Jordán Adél (Katona József Színház - fotó: SzoFi)

A franciákban 1968 lázadó szelleme, Patrice Chéreau tudatosította, hogy Marivaux  nem a kellem és a báj színpadi szerzője. "Chéreau érdeme, hogy a rokokó felszín alatt rejtőző sötét konfliktusokat és elfojtott drámákat, a könnyed hangon elmesélt történetek mögöttes tartalmát, az erőszakot és kegyetlenséget, a pénz és hatalom mechanizmusait megmutatta..."1 Ascher Tamás rendezése kevesebbet markol, takarékosabb. Ujjai közül hagyja kiperegni a direkt politikumot, s a társadalomkritikát is az emberi természet oldaláról közelíti. Inkább a mese álruháját húzza a Marivaux-i tartalomra. Nincsenek jellemváltások, nincsenek erkölcsi értelemben összetett karakterek. Van a becsapó és vannak a becsapottak. És csak az előbbi boldogul. Az utóbbiak így-úgy, de pórul járnak. Leginkább a kiszemelt vőlegény, Mészáros Béla ijedt szemű Agisza. Ha jól belegondolunk.

A szerelem diadala - Jordán Adél, Szirtes Ági (Katona József Színház - fotó: SzoFi)
A szerelem diadala - Jordán Adél, Szirtes Ági (Katona József Színház - fotó: SzoFi)

A szöveg összetettségét, a marivaudage - jó és kevésbé jó értelemben vett  - kifinomultságát itt elfedik az emberi indulatok. Bognár Róbert kortalanul modern fordítása alkalmas arra, hogy szerényen a háttérben maradjon, miközben belső emberi világok omlanak össze recsegve-ropogva. Jordán Adél Leonidája az, aki ezt az enyhén groteszkumba hajló emberi végjátékot irányítja. Szenvtelenül, szánalom mentesen, de kellő bájjal ahhoz, hogy az eseményeket mindvégig a kezében tartsa. Az idősödő testvérpárral van a legkevesebb gondja. Máté Gábor filozófusának végtelenül vonzó esetlensége esélyt nem ad arra, hogy átlássa a vele történtek valódi mozgatórugóit, és hasonlóan jár az álruhás ifjúba belebolonduló, öregnél is öregebbre öltöztetett testvérhúga is. Szirtes Áginak sikerül Leontina szimplán nevetséges szerelmi rajongásából a történet legfájdalmasabb figuráját létrehoznia. Két tragikus alak. A télikert sápadt árnyai. De ahogy bennük, Bezerédi Zoltán kertészfigurájában, Dankó István szolgájában, de még Pálmai Anna Korinájában sem a kiszolgáltatottságuk a legtragikusabb, hanem az, ahogy rezzenéstelen elszántsággal, napról-napra törődnek bele a sorsukba.

A szerelem diadala - Bezerédi Zoltán, Dankó István (Katona József Színház - fotó: SzoFi)
A szerelem diadala - Bezerédi Zoltán, Dankó István (Katona József Színház - fotó: SzoFi)

A környezet, Khell  Zsolt díszlete, rafináltan illeszkedik bele a Katona trendjébe. Nyilvánvaló egyetértésben a rendezővel nosztalgikus elemeket csempésznek a lepusztult környezetbe. Abba az izgalmas struktúrájú, sejtelmes fényekbe burkolt, roskatag télikertbe, amely egy generációval ezelőtt szebb napokat is láthatott.. Finom, többértelmű utalások ezek, olykor az észnek szólnak, olykor az érzelemnek.

A szerelem diadala - Máté Gábor, Szirtes Ági (Katona József Színház - fotó: SzoFi)
A szerelem diadala - Máté Gábor, Szirtes Ági (Katona József Színház - fotó: SzoFi)

Mészáros Béla ijedten kedves Agisza mintha az elejétől fogva érezné a véget. A jövendő házasságot egy minden bájjal megkent, kifinomultan manipulatív arával. És végül valóban - Ascher színháza egy pillanatra kilép a maga keretei közül. Átránt minket a való életbe, ahol, mint tudjuk, a bonyodalom nem ér véget a boldog végkifejlettel. Épp ott kezdődik el.

1Kovács Ilona - Filmvilág, 2002.