Cecília

...és a ló kérdez

2010.05.11. 11:35

Programkereső

Ez a Liliom valamivel idősebb, korpulensebb, mint a társai. Nem a vurstli párductestű vagánya. Ránézésre Molnár Ferenc maga.

"LILIOM. Hát aztán most fogd meg a kezemet.

JULI.  Hiszen mindig fogom. "

Furcsa szerzet az író. Átél valamit, sír, szenved, könyörög, megbánja a bűnét, majd papírra veti az egészet mint valami nyilvános bocsánatkérést. Ahogy Molnár Ferenc a Liliom című darabot cserébe az első feleségének kiosztott pofonokért. Aztán az író már rég nincs, a feleség Vészi Margit se, de még száz év után is az asszonyverő Liliomot siratja a lelkünk. Legalábbis, ha a történetet ilyen kavargó érzelmekkel, visszafogott humorral, a lármás események mögé bújó csendes emelkedettséggel mesélik el.

Liliom (Weöres Sándor Színház - fotó: Nagy Ákos Balázs)
Liliom (Weöres Sándor Színház - fotó: Nagy Ákos Balázs)

A szombathelyi Weöres Sándor Színház Liliomját a vidéki színházakat vendégül látó Rivalda Fesztivál hívta meg a Tháliába. Az előadás épp betölti a teret, akár oda is  készülhetett volna. A vurstlit a színpadon egy lazán ott felejtett kocsi idézi, nem valódi, a körhinta kiszakított darabja, mintha a külvárosi vagány és a szegény cselédlány egymásra találása eleve feltételezné a földi értelemben kurtára szabott, ám mégiscsak örökké tartó szerelmet. Nincs itt semmi idill, száz évre visszanyúló virtigli valóság van. Ezt sugallják a Horgas Péter tervezte tér két oldalára helyezett "realista" lófejek is, mintha csak Vészi Margit másik udvarlója, Ady Endre kérdezné velük vadul. "...Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?"

Hát, mi lesz? Az, hogy mielőtt a színészek megszólalnának, a testük már beszél helyettük. Ez a Liliom valamivel idősebb, korpulensebb, mint a társai. Nem a vurstli párductestű vagánya. Ránézésre Molnár Ferenc maga. Illetve a saját képére kreált külvárosi változat. (Ahogy az 1919-es Liliom, Csortos Gyula is hasonlított rá.) Szeretnivaló, gátlásos vadorzó. Olyan "érted haragszom" típus. Vészi Margiton kívül bárki megbocsátana neki. Szabó Győző nem nyavalyog. Kicsit sem hatásvadász, inkább visszafog. Liliom haldoklás jelenetén úgy vezet végig, hogy nem kell mindenáron megsiratnunk. Viszont örökre fejünkbe ég a kép. Ez a Liliom (született Závoczki Endre) igazából nem a nőket veri, az életen vesz bosszút. A rongyos, hálátlan életen, amely elnézi, hogy a sápadt kis fehércseléd kenyérhajat rágcsáljon, miközben a gyermeküket várja. Csonka Szilvia aprócska Julija szinte elvész az ura kezei között. Az fél karral egyszer a levegőbe is hajítja, csupán hogy megmutassa, miként is kaphatna ez az erős lelkű gyönge virágszál egy olyan igazi, Liliom féle pofont...

Liliom (Weöres Sándor Színház - fotó: Nagy Ákos Balázs)
Liliom (Weöres Sándor Színház - fotó: Nagy Ákos Balázs)

A rendező Valló Péter azt mutatja, amit a legjobban tud. Nem elvonatkoztat, nem modernkedik, élettel tölti meg a színházat. Szépen, klasszikusan a szövegből kiindulva... Illetve nem is. Még előbbre nyúl. A színpadi szöveg szikárabb előképéhez. Duró Győző dramaturggal együtt munkálkodva beviszik az előadásba a Liliom Molnár Ferenc-i őstörténetét - az Altató mese címen írt novella szellemiségét. E szűkszavú, már-már balladai tömörségű próza aurája lengi be a színpadot, foglalja egységbe a történetet, szüli a színpadi ötleteket. Például a "mosdatás" gyönyörű szimbólumokat hordozó, kultikus mozzanatát, mikor is Julika egy vizes ronggyal tisztítaná le az éppen hazatért, csatakos Liliomot, de az türelmetlenül elhárítja, aztán a történet egy későbbi pontján az immár mozdulatlan, halott férfin fejezi be a mosdatás sokjelentésű aktusát.

Ebben az előadásban a humor is mélyről fakad. Sunyi, butuska, életnek kiszolgáltatott mellékszereplőkön - Czapkó Antal hétrét görnyedő Ficsurján, Bálint Éva föltörekvő Mariján, Czukor Balázs komolykodó Hugóján - mosolygunk olykor. Többnyire befelé. És kacarászunk az angyalszárnyas "égi rendőrökön" is. A mennyei ügyekben bölcs iróniával intézkedő Jordán Tamás-Szerémi Zoltán pároson. Viszont nagyon is komoly figura Kiss Mari jó stílusban öltözködő (jelmez: Zelenka Nóra), tragikus alakká növő Muskátnéja és Vlahovics Edit árnyaltan önzetlen, szépséges Hollundernéja.

Liliom (Weöres Sándor Színház - fotó: Nagy Ákos Balázs)
Liliom (Weöres Sándor Színház - fotó: Nagy Ákos Balázs)

Az előadás második felében már kevesebb történik. Molnár Ferenc Julika szájába adja azt a mondatot, amelyet a feleségéből még ezzel a remekművével sem sikerült kicsikarni. "Igen, fiam... az lehet. Megütik az embert... és... és nem fáj."  (Majd befejezve a darabot rövid úton beleszerelmesedik a Julikát játszó Varsányi Irénbe.) A színpadon pedig minden pontosan úgy zajlik - nem véletlenül idézi a műsorfüzet -, ahogy azt Molnár az Altató mesében előírja. "A mesét szép csöndesen, folyékonyan kell mondani, az elejét élénken, mintha igaz volna, a végét pedig már lassabban és halkan..."