Gellért, Mercédesz

Mérföldkövekhez érve

2010.08.09. 11:54

Programkereső

A bábszínházat sokan kizárólag gyerekműfajnak gondolják, pedig kifejezetten a felnőttközönség számára is készülnek bábos előadások, amik épp a báb miatt több izgalmat kínálnak, és a fantázia szabadabb szárnyalását engedik, mint az élőszínházi produkciók. Ezt augusztus végén, a 15. alkalommal megrendezendő Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztiválon három kontinens bábosai bizonyítják. A fesztivál és a szervező Bóbita Bábszínház igazgatójával, Sramó Gáborral beszélgettünk.

Sramó Gábor
Sramó Gábor

- Összefoglalnád a negyvenéves fesztiváltörténetet?

- 1961-ben volt az első Nemzetközi Felnőttbábfesztivál, de már az ötvenes években rendeztek bábfesztiválokat Pécsett, ahová egy-egy külföldi résztvevőt is meghívtak. A találkozó létrejötte tulajdonképp az akkori Bóbita Bábegyüttes nagy sikerű Ki Mit Tud?-fellépéseinek köszönhetően jött létre, valamint annak, hogy Szilágyi Dezső a Nemzetközi Bábművész-szövetségben, az UNIMA-ban komoly tisztséget viselt, ő pedig lépéseket tett annak érdekében, hogy egy rangos nemzetközi bábfesztivált rendezhessen Pécs. Az egyébként a mai napig kuriózum, hogy ez kizárólag felnőtteknek készülő előadások seregszemléje. Kezdetben mindig ősszel és kétévente rendezték meg a fesztivált. Fénykorát a hetvenes évekre tehetjük. Fantasztikus fellépők jöttek el mind nyugatról, mind keletről, ázsiai, japán, szovjet, amerikai, angol, francia bábosok, és kiemelkedő volt a zsűri összetétele is. A korszakot jellemző kultúrpolitikai döntések miatt a szocialista táborból minisztériumi meghívásra, csereprogramok révén érkeztek, a pénz nem dominált, a nyugatiak számára pedig kuriózum volt a vasfüggöny mögé eljönni. A nyolcvanas évekre aztán háromévente követték egymást a fesztiválok, a rendszerváltás környékén pedig a megszűnés fenyegette: a megszokott szervezési módszer nem működött, anyagi nehézségek támadtak. A kilencvenes évek és a kétezres évek eleje inkább arról szólt, hogy megtartsuk a fesztivált, a hangsúly a létezésre, a fenntartásra került. Részsikereket szerencsére így is elértünk, egy-egy nagy durranást, például Steven Mottram produkcióját azért sikerült Pécsre hozni.

- Te mióta igazgatod a fesztivált?

- Én a tizedik fesztiválnál csöppentem bele a szervezésbe. Akkor a Bóbita Bábszínház mellett egy művelődési ház, a Dozsó próbálták életben tartani a rendezvényt. A korra jellemző módon a Dozsó 1996-ban jogutód nélkül megszűnt. 1994 óta egyébként nem közvetlenül a Bóbita, hanem egy alapítvány szervezi a fesztivált, de bábszínház-igazgatóként a feladatok nagy része rám hárul. Mivel ez egy UNIMA-fesztivál is, a szervezet hazai képviselete, illetve a Magyar Bábművészek Szövetsége partnerként, fővédnökként van jelen.

- Az elmúlt évtizedek előadásai mennyire hatottak megtermékenyítően a magyar bábosokra?

- Kétségkívül sok impulzust kapott az itt látottaktól a magyar bábművészet. A fesztiválnak kezdetben fogva az volt az egyik célja, hogy mivel nem utazhattunk, hát behozzuk és megmutassuk a magyar bábosoknak azt, ami a világban zajlik. A rendszerváltás után átrendeződött a magyar szakma, létrejöttek hivatásos színházak, családi bábszínházak, és utazni is tudunk, de a fesztiválon egyben lehet látni, mi dominál a világ különböző részein, olyan előadásokat is meg tudunk mutatni, amik távoli földrészekről érkeznek. A kapcsolatépítés szempontjából mindenképp hasznos egy ilyen esemény, volt már arra példa, hogy egy-egy fesztiválon való megismerkedés után szorosabb kapcsolat alakult ki, és vendégjátékok, vendégrendezések jöttek létre.

- A gyerekeknek és a felnőtteknek készült előadások arányát itthon ismerjük, a repertoáron egyértelműen az előbbiek dominálnak. Más országokról mi mondható el?

- Az európai kultúrkörben hasonló a helyzet, a Távol-Keleten azonban nem egészen így van a bábművészet történetéből, szerepéből, elismertségéből adódóan. A kifejezetten felnőttelőadásokat felvonultató bábfesztivál azonban kuriózumnak számít.

- 14 magyar és külföldi versenyelőadás van a programban, ezeket az elsősorban színháztudománnyal, színháztörténettel foglalkozó Kékesi Kun Árpád válogatta. Neki mennyire volt új a műfaj?

- Az mindig központi kérdés, hogyan áll össze a program. Volt alkalom, hogy én hívtam meg az előadásokat, de bábszínház-igazgatóként éreztem, hogy ez nem szerencsés felállás. Olyan válogatót akartunk, aki nincs elkötelezve, akire nem vetődhet az elfogultság árnya. A szakmában többen vagyunk, akik a Veszprémiből lett Pannon Egyetemen vagy a Károli Egyetemen találkoztunk Kékesi Kun Árpáddal, és amikor felvetettem az ő nevét, sikert arattam. Nagyon nyitott, fiatal ember, de komoly szakmai, színháztörténészi múlt áll mögötte, és nagyon fogékony a bábszínház iránt. Az más kérdés, hogy a válogatása mennyire esik egybe a szakma véleményével, és már látom, hogy komoly viták lesznek, ami nem baj, mert ezek a produkciók átfogó képet adnak a felnőtteknek készülő bábelőadásokról. Magyarországon az utóbbi hónapokban alaposan meg tudta ismerni a szakmát, a külföldieknél viszont eléggé meg volt kötve a kezünk, mert csak abból tudott válogatni, aki nevezett. A program összeállításánál azt is figyelembe kellett venni, hogy helyszínként a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházával, a mostani Bóbita Bábszínházzal gazdálkodhatunk, ezért két csapatot, akiket szívesen vendégül láttunk volna, több heti egyeztetés után le kellett mondanunk. Nincs ugyanis Pécsett akkora tér, még a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpada sem, ahová a méreteiben, technikai igényeiben monumentálisnak nevezhető cseh és lengyel produkciók befértek volna.

- A gazdag és változatos műsorkínálatból te mit emelnél ki például azoknak, akik most hallanak először a felnőtteknek szóló bábszínházról?

- Tizenkét országból érkeznek társulatok, ez azt hiszem, már garantálja a színes palettát. Nagyon fontosnak érzem, és így alakítottuk ki a fesztivál struktúráját, hogy minél szélesebb körben nyissunk a színházi szakma és a nagyközönség felé. Mindenképpen izgalmasnak, érdeklődésre számot tartónak gondolom a vietnami vízi bábszínházat, őket néhány éve a Szigeten is láthatták már, vagy Eric Bass hihetelen finom, filozofikus művészetét. Egyszemélyes előadása, az Őszi portrék túlmutat a bábszakmán, jó lenne, ha a színházat szeretők eljönnének rá. És bár nevünkben a felnőttbábfesztivál vagyunk, de hagyhatjuk ki a családi programokat sem, hiszen olyan mélyen benne van az emberekben, hogy a báb gyerekműfaj. Azt is mondhatom, hogy a Kultúrkertben és a Színház téren megtartjuk a szabadtéri bábjátékosok találkozóját, hiszen ezeken a helyszíneken Vitéz Lászlóval, Paprika Jancsival és külföldi társaik szórakoztatják a kicsiket és a nagyokat.

- Az Európa Kulturális Fővárosa év plusz figyelmet vagy extra forrást eredményez-e?

- Nekünk hihetetlen szerencse, hogy a háromévenkénti fesztivál egybeesik az EKF-évvel. Nagyobb figyelem esik ránk, több helyen meg tudunk jelenni határokon innen és túl, sőt megkockáztatom, az is lehet, hogy nincs 15. Nemzetközi Felnőttbábfesztivál, ha nem Pécs Európa Kulturális Fővárosa. Az előző fesztiválokhoz képest nagyobb nyugalommal készülhettünk: háromszoros büdzsével tervezhettünk, és furcsa talán Magyarországon ilyet mondani, de a pénz nagyobb része jóval korábban rendelkezésünkre állt.

- Amikor nem felnőttbábfesztivált rendezel, a Bóbita Bábszínházat igazgatod. Bóbitás előadást viszont nem találok a programban.

- Ez így van, és fáj is a szívünk, de nem született ebben az évadban felnőttelőadás, mert a fesztiválszervezés és az új bábszínházba való költözés miatt nem volt erre elég időnk. Remélem, a szervezéssel a hiányt kompenzálni tudjuk.

- És mi fog történni jövőre a Bóbitában a költözésen túl?

- Azt hiszem, ez egy mérföldkövet jelent az életünkben. November 27-re tűztük ki a Bolond Istók premierjét, ami ősbemutató és egyben házavató díszelőadás lesz. Csak zárójelben mondom, hogy ha ha később lenne a fesztivál, azzal biztosan nevezhetnénk. Nem csupán egyszerű költözésről lesz szó, hanem struktúraváltásról is. Sokkal összetettebb feladatkört szeretnénk ellátni, ezt a bábmúzeum, a harmincfős kézművesterem, a kakaóbár, a mesekuckó, a szabadtéri színpad biztosította színesebb programok teszik lehetővé. Emellett pedig elkezdünk készülni egy szép jubileumra, ugyanis ötvenedik születésnapunkat ünnepeljük a 2011/2012-es évadban.