Friderika

Oda kéne menni egy bőrönddel

2010.08.24. 10:00

Programkereső

Ötvös András három alkalommal is színpadra lépett a POSzT-on. A két egri és az egy örkényes előadásban nyújtott alakításait a szakmai zsűri a legjobb harminc év alatti színésznek járó díjjal honorálta.

- Nyár közepén járunk: hogy telik?

- Bányai Miklóssal és Gigor Attilával már két éve foglalkozunk gyerekekkel Kecskeméten egy nemzetközi gyerektábor keretein belül. A Képzelet Rehabilitációs Intézettel azt szeretnénk bebizonyítani nekik, hogy a számítógépes játékokon túl mi mindennel lehet játszani, és például bármiből össze lehet rakni egy előadást két hét alatt.

Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése - Ötvös András (Örkény Színház - fotó: SzoFi)
Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése - Ötvös András (Örkény Színház - fotó: SzoFi)

- Tanítotok is?

- Főleg az improvizációra koncentrálunk, de igyekszünk átadni azt a tudást, amit különböző worshopokon szedtünk össze Kovalik Balázstól, Schilling Árpádtól... Olyan gyakorlatokat csinálunk, amiket mi az egyetemen tanultunk. Szeretnénk arról beszélni, hogy a színház ilyen is tud lenni. Ezek a gyerekek többnyire moziba járnak, vagy esetleg láttak néhány musicalt, ami nem lebecsülendő, de megmutatunk nekik egy másfajta ízlést is. Külön kellékeket és díszletet nem lehet használni, abból dolgozunk, ami a helyszínen adott. A lényeg, hogy a végén róluk szóljon az előadás. Idén „Nyúlformance" lett a címe, mert a laktanya-komplexumban, ahol dolgoztunk, ottmaradt a sarokban egy plüssnyúl. És valahogy azzal könnyebb volt játszani. Olyasmi történhetett, mint amit Polcz Alaine írt le: egy pici gyerek neked nem mondja el, ha valami trauma érte, de egy kesztyűbábnak igen. Nálunk ez a nyúl jelentette a hidat. Ez előtt Spanyolországban egy fesztiválon játszottuk a Homburg herceget, ott búcsúztattuk az előadást, mert nem lesz belőle több. Mégelőtte pedig, rögtön a POSzT után Egerben összeraktuk Csiky Gergelytől a Proletárokat. Gyakorlatilag június végén volt a főpróbahetünk, de meg kellett csinálni, mert Máté Gábor ősszel a Katonában kezd, és nem fog ráérni. És nekünk is lesz előtte egy másik bemutatónk. Mindenesetre ezt bepróbáltuk sminkkel, díszlettel, jelmezzel. Nem tudom, mi lesz belőle, több hónap kihagyás után.

Maya - Ötvös András
Maya - Ötvös András

- Nem volt még ilyenben részed?

- Nem, de nagyon érdekel, hogy mi fog visszajönni. Most maradt egy hónapom, amikor semmit nem akarok csinálni. Hét bemutatóm volt a tavalyi évadban, és két előadásba kellett beugranom Egerben.

- Hét? Az évad mondjuk kilenc hónap... Ez hogy jött ki?

- Fogalmam sincs. Eléggé kimerültem.

- Amikor két éve indultatok a KoMával, nagyon határozottan állítottad, hogy nem akarsz kőszínházban játszani. Aztán hirtelen leszerződtél Egerbe. Több helyen el is mondtad, hogy megváltozott a kőszínházakról alkotott képed. Mi történt?

- Az első előadásunk, a Plazma nagyon jól sikerült, de mégis elbizonytalanodtam, mert nem láttam, hogy hogyan tovább. Az éreztem, hogy nincsen a csapatban olyan ember, aki öt gondolattal előrébb jár, tapasztaltabb, és szakmailag többet tud nálunk. Erről persze senki nem tehet, hiszen osztálytársak voltunk, egyidősek vagyunk. Aztán bennem volt az is, hogy jó volna nem csak kortárs magyar darabokat játszani, hanem minden mást is. A lökést az adta, hogy az osztályfőnökünk, Máté Gábor fölhívott, hogy Egerben be kellene ugranom egy szerepbe. Elvállaltam, elkezdtem próbálni, és egyszercsak azt éreztem, hogy ez nagyon jó! Nem tudtam, hogy mi ez, de az a furcsa gondolatom támadt, hogy oda kéne menni egy bőrönddel a színészházba, és megnézni, hogy ez milyen élet. Mert nagyon mereven állítottam egy teljesen ellenkező dolgot.

Csörgess meg!
Csörgess meg!

- Meglepődtél magadon?

- Inkább azt vettem észre, hogy szakmailag sokat fejlődtem, egyetlen próbafolyamat alatt. Én sosem színházcsináló akartam lenni, hanem színész. Engem nem érdekelt a rendezés, a társulatvezetés. Én tanulni szerettem volna. És ez a sok dolog hirtelen egyszerre összetalálkozott, és Csizmadia Tibor megkérdezte, hogy nem akarok-e leszerződni. Elmondtam a KoMának, hogy ez van; nem tudom, miért, de el kell mennem. És ez a legjobb döntés volt az eddigi életemben.

- Azóta megtudtad, hogy miért olyan jó neked az egri társulatban?

- Amikor az előző Máté-osztályból többen is odaszerződtek, elindult valami mozgolódás. Csizmadia Tibor és Máté Gábor nagyon jól gondolkodnak együtt. Ritka az ilyen csillagállás, hogy ennyire jól jöjjön össze egy társulat. Mindenki egy nyelvet beszél, azok is, akik évtizedek óta ott játszanak, és azok is, akik csak egy-két éve. Zsótér Sándor is akkor szerződött oda, amikor én odakerültem. Azért éreztem magam ennyire jól, mert kinyílt a világ, megismertebb többféle szemléletet, dolgozhattam Zsótérral, Mátéval, Szegvári Menyhérttel, Csizmadia Tiborral... Megannyi látásmód, mégis közös az irány. Mindenkitől mást lehet ellesni. Szakmaiság van, mindent be tudok építeni saját magamba, és mindig több leszek ezáltal, folyamatosan tanulok. Olyan, mint a régi gyakorlat, amikor a főiskola után vidékre kellett menni. Ez nagyon hasznos. Mert mindent lehet és kell is játszani.