Előd

Boldog születésnapot, Márkus Emília!

2010.09.10. 16:36

Programkereső

Százötven éve, 1860. szeptember 10-én született Márkus Emília, a Csongor és Tünde első Tündéje, az első Nóra a magyar színpadon.
Márkus Emília a Macbeth Lady Annájaként 1943-ban
Márkus Emília a Macbeth Lady Annájaként 1943-ban

Nagybátyja, Horváth Boldizsár egykori igazságügyi miniszter házában került közel a művészetekhez, kislányként Liszt Ferenc jelenlétében szavalta el Vörösmarty Mihálynak a zeneszerzőhöz írt ódáját. 1874-ben korengedéllyel lett a Színművészeti Akadémia hallgatója. Elsőévesen, ifjabb A. Dumas Alfonz úr című vígjátékában aratta első sikerét, és diplomája kézhez vétele előtt egy évvel, 1877-ben szerződtette a Nemzeti Színház, ahol haláláig tag volt. Júliaként lépett először színpadra az ország első társulatában, s összesen 17 Shakespeare-hősnőt játszott el, volt Ophelia, Cordelia, Viola, Cressida, Desdemona, Kleopátra és Lady Macbeth. Naivából lett ünnepelt drámai színésznő, egyformán remekelt klasszikus és kortárs drámákban. A kaméliás hölgy címszerepét harminc éven át játszotta.
Ő volt az első Tünde a Csongor és Tündében (később Mirigyet is játszotta), az első Noémi Jókai Aranyemberében és az első Nóra a magyar színpadon. Utóbbi szerepében állítólag annyira zseniális volt, hogy az egyik előadást megtekintő Ibsen - jóllehet a szövegből semmit nem értett -, azt mondta: "mind között a legjobb Nórám". Gautier Margitját a szakértők Sarah Bernhard és Eleonora Duse alakításaival mérték csak össze.

 Az ember tragédiájában Hippia és Éva is volt, s eljátszotta a Bánk bán mindhárom jelentős nőalakját, Izidórát, Melindát és Gertrudist. Nagy riválisával, Jászai Marival stílszerűen a Stuart Máriában voltak együtt a színpadon: a címszerepet Márkus, ellenfelét, Erzsébet királynőt Jászai adta. Csiky Gergely Nagymamájában 1931. március 6-án játszotta először a címszerepet. Ő volt talán a legfiatalosabb nagymama a színpadon. Színpadi unokája, Bajor Gizi csak azért kérte ezt a szerepet, hogy az általa rajongásig szeretett Márkus Emíliával jétszhasson együtt.
Festői termete, erőteljes, de karcsú alakja, mély zengésű, minden érzelmet szenvedélyesen átadó színes hangja, imponáló fellépése, divatteremtő öltözködése európai rangú művésznővé tette. Fénykorában nőként ellenállhatatlan volt, de még túl az ötvenen is azt írta róla Csathó Kálmán: "ebben az időben még nem volt öreg, bár már régóta volt fiatal". Pályája elején erőteljes vasi tájszólása volt, mégis egyik legszebben beszélő színésznőnk vált belőle. Szeretett verseket mondani, legszívesebben Shakespeare szonettjeit és Ady Endre költeményeit szavalta. 1901-ben ő is szerepelt A tánc című első önálló magyar némafilmben, 1914-ben Az aranyhajú szfinx, 1918-ban pedig a Madame X (Névtelen asszony) című mozikban.
Első férje Pulszky Károly, az Országos Képtár művészettörténész igazgatója volt, külföldi utazásaik alkalmával megtanult németül, angolul és franciául. Kisebbik lányuk, Romola a híres balettzseni, Nizsinszkij felesége lett, unokáját, Tamarát Márkus Emília nevelte. Pulszky halála után, 1903-ban, Párdány Oszkárhoz ment feleségül, akivel több mint négy évtizedig élt együtt.

Pályafutása hét évtizeden ívelt át, utolsó bemutatójára 80 évesen került sor: 1940 decemberében Kovách Aladár Téli zsoltárában alakította a Lórántffy Zsuzsanna szerepét. (Igaz, két évvel később Zilahi Lajos Házasságszédelgőjében - amelyben egykor már játszotta a színésznőt - még óvódásnéként egy újabb karakterrel gyarapodik a leltár.) Színpadon utoljára hat évvel később, a Magyar Színházban állt (Locher: Szülők lázadása, Hahn tanácsos özvegyének szerepe). 1921-ben Greguss-díjat kapott, 1928-ban a Nemzeti Színház örökös tagjává választották, egy évvel később a Színiakadémia tiszteletbeli tanára lett. 1930-ban az elsők között kapta meg a Corvin-koszorút, az akkori legnagyobb magyar művészeti elismerést. A lebontott Nemzeti Színház telkén létesülő üzletházak bérleti díjából kapott részesedést, és hivatalosan ő volt az itt épült mozi tulajdonosa is.
Márkus Emília 1949. december 24-én halt meg Budapesten. Temetése december 27-én, nagy gyászpompával történt. A Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, és ezrek kísérték utolsó útjára.