Gyöngyi

Gothár Péter nem ismer kegyelmet

2010.11.22. 09:00

Programkereső

Nyár van. Tücsök koma hegedül. Télen aztán megszívja. A szegény kis tücsköt innentől bárki a hátára dobhatja. Ráadásul a tücsök férfi. Nem is.

"Der Zahn fliegt... und fliegt... und fliegt..."

Roland Schimmelpfennig: Der goldene Drache

Megejtő, szép, érzelmes történet. Lenne. Két ázsiai bevándorló valahol Nyugat-Európában. Testvérek. Puci, a fájós fogú konyhafiú és az ő édeshúga. Soha nem találnak egymásra. Nyár van. Tücsök koma hegedül. Télen aztán megszívja. A nagy élelmiszerraktárakkal rendelkező hangya prostituálja. A szegény kis tücsköt innentől bárki a hátára dobhatja. Ráadásul a tücsök férfi. Nem is. De akkor ki ez a tücsök? Nő, csak férfi játssza. Ahogy a stewardesseket is. Cserébe a férfiak bőrébe női szereplők bújnak.

Reflektált színjátszás zajlik. A színészek színészeket játszanak, akik aztán eljátsszák a különböző figurákat. Kiállnak az elején a színpadra és szúrós tekintettel bemutatkoznak. Az, hogy a férfiak alkalmanként nőt, a nők pedig férfit játszanak, érthető a mai világban. Ráadásul a piros ruha sem piros. És a partiba dobott tücsök sem tücsök. Ő a Golden Dragon nevű thai-kínai-vietnami gyorsétterem konyhafiújának, a fájós fogú Pucinak az édeshúga. És még sok minden nem az, aminek első (vagy második) pillantásra látszik. Alapjában semmi nem igaz.

Golden Dragon (Katona József Színház - fotó: Dömölky Dániel)
Golden Dragon (Katona József Színház - fotó: Dömölky Dániel)

Ez szintén érthető a mai világban. Kialakul egy közös megegyezés színpad és nézőtér között (ez már önmagában is nagy erény), amely arra az ismerős társadalmi közmegegyezésre hajaz, mely szerint soha nem mondjuk ki az igazat. Kódolt nyelven beszélünk. Mondhatnánk egészen finoman. Aki érti, érti, aki nem, lemarad. Sorry. Nagyjából ez a helyzet az előadással is.

Megejtően szép, érzelmes történet. Lenne. Ha nem lenne olyan gyomorforgató. Az étterem konyhájában fájdalmasan üvöltöző, lófogú Pucival, akinek se pénze, se biztosítása fogorvosra, a levesben landoló gennyes foggal, amely csak repül... és repül... és repül... jobbra-balra, a (vigyázat, spoiler!) halálra erőszakolt tücsökkel és az összes többi adekvát trágárságával. Akár napjaink német nyelvű színházkultúrája, amely szívesen teszi próbára a nézőt, mondván, ha ezt kibírja, érdemes a színházlátogatásra. Gothár Péter ezúttal nem ismer kegyelmet. Amit (a mai világot tekintve) művészi szempontból szintén meg lehet érteni. A történet szerkezete (titkos kódja) amúgy hasonlít egyik tavalyi rendezésére. A Kutyakeringő bizarr hátterében, a jórészt koszos, büdös, testi hibás, alkoholista figurák látványa mögött egy édesbús szerelmi történet bújt meg. Megbújt, de (át)érezhetően ott volt. A most bemutatott Golden Dragon esetében csak a vége felé esik le, hogy a külön-külön bár, de csúnya véget érő testvérpár végtelen együttérzésre sarkalló történetét rejtették bele. És akkor már késő. Nekünk, nézőknek is bizonyos fokig, nekik meg pláne.

Golden Dragon (Katona József Színház - fotó: Dömölky Dániel)
Golden Dragon (Katona József Színház - fotó: Dömölky Dániel)

Mit lehet erre mondani? Egy romantikus, érzelmeiben meglehetősen rejtőzködő drámaíró (Roland Schimmelpfennig, aki látványra kevésbé frappánsan ugyan, de maga is megrendezte a saját darabját a bécsi Burgtheaterben) és egy rejtőzködő színházművész találkozásának lehetünk a tanúi. Mindenféle erényeik mellett némileg kioltják egymást. A kortárs német szövegében kár az abszurdot, a groteszkumot erőltetni. Van benne elég. Talán le kéne rángatni a földre. Áttenni reáliákba. Vagy mit tudom én. Több egyértelmű érzelmi fogódzót adni. Az, hogy példának okáért két színész beszélget, a harmadik meg bemondja a szerzői utasításokat, bizonyos fokig vicces, de sokkal inkább elidegeníti az érzelmeinket. A végén meg elcsodálkozunk, hogy nem azt érezzük, amit egy ilyen végtelenül szomorú történet láttán éreznünk kellene. Talán másnap. Na, igen. Van rá esély, hogy másnap visszapereg a történet mögötti történet. És akkor meglátjuk a szépségeit.

Golden Dragon (Katona József Színház - fotó: Dömölky Dániel)
Golden Dragon (Katona József Színház - fotó: Dömölky Dániel)

Furcsa dolog a színház. Ha a közönség az előadás pillanatában nem vesz észre valamit, később már soha senki nem fogja észrevenni. Ergó semmiképp sem szabad nyugton hagyni a nézőt. Bele kell verni azt a valamit. Ha hagyja. Ezúttal - az előadás mélyén sistergő igazsághalmaz mellett - már csak a színészek miatt is érdemes hagyni. Mészáros Béla esendő tücsökje, Tenki Réka áttetsző szépségű, perverz férfialakja, Fullajtár Andrea elvásott szakácsnéja vagy harcos hangyastricije például és a két unott stewardess, Hajduk Károly és Kocsis Gergely... Mondjuk, ez mind minimum stílbravúr.