Emma

Ne a hajszáról szóljon az ünnep

2010.12.07. 16:05

Programkereső

Jó dolog karácsonyra színházjegyet kapni. Egy karácsonyi előadás nekünk ajándék, a színészeknek munka. A színházakban végigdolgozzák az egész ünnepi időszakot. Persze van, aki megkönnyíti a saját helyzetét, és legyen akár próbán, akár előadáson, a lelkét mégiscsak a karácsonyhoz igazítja. Úgy tűnik, Hámori Gabinak ez elég jól megy.

- Van, aki nyűgnek érzi a karácsonyt és van, aki lelkesedik, mert minden dolognak örül, ami ilyenkor előfordul. Te hogy vagy ezzel?

- Ugyanaz a kettősség keveredik bennem, mint az összes városiban: idegesít a dugó és az ünnepekre hajszolva készülő nyüzsgés. Ami ezt feledteti és ami segít elvonatkoztatni, az mind érzéki szinten található. Az illatok, amik ilyenkor megváltoznak, a fűszeres ízek, amiket ilyenkor jobban kívánunk és az összemosódó fények látványa. Ahhoz hogy ezt érzékeljem, békésnek kell lennem. Ez az időszak kicsit túlzsúfolt, minden inkább hangulatfestés, egy mellékes körülmény, ami azért nyugodt pillanatokban rövid időre felerősödhet. Az ünnepre kreatívan készülő emberek és a várakozó gyerekek gyönyörködtetnek. Két éve 25-én Műselyemlány volt, csak én voltam bent a társulatból, magányos érzés volt, úgy, ahogy sok magányosan ünneplő is van. Sok ellentmondás van ebben az ünnepben. Tetszik, hogy Splitben például úgy ünneplik, hogy a városban összegyűlnek az emberek és mindenki viszi, amit főzött. Hatalmas közösségi élmény.

- Gondosan és lassan választasz ajándékot?

- Nem, inkább a hirtelen ötleteknek hiszek és a sugalmakra hallgatok. Pont tegnap, ahogy Für Anikó új lemezéhez forgattunk klipet, azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne egyszer egy filmet forgatni ajándékba. Nem is lenne annyira bonyolult! Vagy valamit, amiben sok körültekintés és munka van. Nem egy testápoló szett zoknival és nyakkendővel...

- Te milyen ajándékot szeretsz kapni?

- Néha azt érzem, pazarlás nekem venni bármit is. Keveset költök a luxusra és nem is igénylem. Szeretem, ha könyvet kapok, vagy ha olyan hatás ér az ajándék által, ami megváltoztat bennem valamit. És az olyan műszaki eszközöknek is örülök, ami elősegíti a zenehallgatást. Hogy a lakásban minél rejtettebb helyeken is kiválóan szóljon a muzsika.

Hámori Gabriella - Jógyerekek képeskönyve (Örkény Színház - fotó: Gordon Eszter)
Hámori Gabriella - Jógyerekek képeskönyve (Örkény Színház - fotó: Gordon Eszter)

- Máshogy állsz a karácsonyhoz, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

- Persze! Pont tíz évvel ezelőtt elfogott a mámor, hogy megkaptam életem első fizetéseit. És örültem, hogy végre megmutathatom, hogy mennyire felnőtt vagyok, és mindenkinek vásároltam. Túlvásároltam magam... Nekem viszont egyre inkább minimalizálódik az igényem, ami néha méltatlankodással is jár. Most épp az ügyben kell fejlődnöm, hogy miként fogadjam, ha más esik túlzásba, mert erről épp próbálom magam leszoktatni. Az emberben mindig van egy harc, hogy ez az ünnep ne erről a hajszáról szóljon. De ahhoz, hogy ez letisztuljon, óriási őszinteség kell a környezeteddel és magaddal is. Már az is kuriózum, ha ilyenkor egy napnál többet lehetek otthon. Általában falat érintek, és már fordulok is vissza... Legjobban talán egy bónusz napnak örülnék.

- Ahogy néztem, idén is tele a naptárad.

- Karácsony körül lesz Kasimir és Karoline, Az üvegcipő, Bohémélet... 26-án nem játszom, de mindenképp eljövök Für Anikó koncertjére, mert a múltkor nem értem rá. És addigra már lesz nőNYUGAT is, amit most próbálunk. Rettenetesen élvezem! Nem gondoltam, hogy ez a téma ennyire fontos lehet és ennyi mindent tud adni! Kiderül belőle, hogy a nők mennyit tettek hozzá ahhoz, amit a férfiak írtak. Hatvany Lajos mondja Csinszkának, hogy "beleszerettél az irodalomba, de keservesen megbűnhődtél érte". Ennek ellenére ezek nem fájdalmas női sorsok. Mohóság és vágy volt bennük, ők arra születtek, hogy megírják őket. És persze ők is írtak. Azért érdemes őket olvasni, mert teljesen objektíven és tárgyilagosan tudnak beszélni a bonyolultságról, a mindenható felé való törekvésről, amit boldogságnak hívunk.

- Más hangulata van az előadásoknak, a színházi munkának ilyenkor? Például attól, ha esik a hó.

- Persze! Épp most forgatunk egy 1957-es történetet. És mivel még nincs hó, műhavat használtunk. És teljesen megváltozott a tudatállapotom, pedig láttam, hogy ott fújták le előttem! Tavaly ilyenkor próbáltuk a Bohéméletet. Többen behozták a gyerekeiket, a nagyobbak foglalkoztak a kicsikkel, égett néhány gyertya... Néztem Ascher Tamást, aki ült és nézte ezt a zsizsegést. Közben persze ugyanúgy, keményen próbáltunk, nem volt mézeskalács szagú a munka. De valami nyugodt összefonódás mégiscsak van ezekben a napokban.