Orsolya

Élcnél maradandóbb

2010.12.25. 10:15

Programkereső

A Tündöklő középszer persze nem pusztán egy sztori, hanem önvizsgálat is, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt.

Pintér Béla több mint tíz éve csinál színházat társaival. Eleinte lazábban, majd egyre inkább társulatszerűen kötődtek hozzá színészek. Produkcióik sosem nélkülözik a mesei jelleget, de mindig a rögvalóság talajából táplálkoznak - írjuk mintegy megihletve attól a kritikustól, aki Pintér Béláék legújabb előadásában futólag fellép, hogy néhány elmarasztaló mondattal leszólja a darabbéli társulatvezető, Pincés Géza legújabb bemutatóját. Mivel a kritikusábrázolás megítélésében különösen illetékesnek érezzük magunkat, ezért még egy rövid bekezdés erejéig leragadnánk a Quitt László által alakított szaktársnő röpke betétszámánál. Felhívnánk a figyelmet arra, hogy van őnéki egy nagyszerű és elvitathatatlan hitelességű megállapítása, miszerint: "Ezeken a kényelmetlen székeken még egy jót jegyzetelni sem lehet".

Ott tartottunk tehát a kitérő előtt, hogy a Pintér Béla-i opuszok mindig is a hétköznapi életből indultak ki. Groteszk humorral és szinte gyermekien működő fantáziával foglalkoztak olyan súlyos kérdésekkel, mint alkoholizmus, erőszak, nyomor vagy előítéletesség. Mostanra bizonyos értelemben törvényszerűen jutott el Pintér Béla a belterjig, ami egy alapvető és nehezen feloldható dilemmát jelez. Hogy tudniillik ha egy társulatnak sikerült megteremtenie a műhelyszerű műhelyt, akkor abban él és dolgozik folyamatosan, és be is zárkózik némiképp. Ennek megvan az a kockázata, hogy könnyen elveszítheti a kapcsolódását, érintkezését az odakinti világgal. És onnantól kezdve esetleg már csak "öntestéből" táplálkozik. Szélsőséges esetben fel is falhatja magát (mint egy forradalom a gyermekeit), aztán végül nem marad más, mint a lerágott csontok. Esetleg még a saját köldök, amit nézni lehet. Érdekes egyébként, hogy a határon túli magyar társulatokon mintha nem fogna ez a veszély. Hogy Pintér Béláékon igen vagy nem, arra majd a következő produkciójuk adhat választ.

A mostanit megelőző bemutatójukban, a Szutyokban volt egy színjátszócsoport szál. A legújabb előadásban elejétől végig egy színházi társulati eseménysort látunk. Siker- és kudarctörténet egyszerre - nem fogjuk itt elmesélni -, sokat lehet nevetni rajta, ahogy azt megszoktuk Pintér Bélánál, aki akár napi aktualitásokra is szellemes poénokkal reagál.

A Tündöklő középszer persze nem pusztán egy sztori, hanem önvizsgálat is, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. (Már magának a címnek is társadalomkritikai felhangja van.) Ha alaposabban megvizsgálnánk magát a cselekményt, és hozzá ismernénk a társulat belső történetét, akkor esetleg be is azonosíthatnánk számos mozzanatot, fordulatot. Ám erre nincs szükség. Elég megsejteni vonalakat, fejleményeket. Például hogy Pintér Béla színháza talán úgy jutott el a maga sajátos zenés mivoltáig, ahogy ebben az előadásban is szükségszerűvé vált a dalra fakadás. Mert hallgattuk-hallgattuk az olykor határozottan kínos rímekbe (pl. Gyula - buta, János - város) szedett szöveget, és egyszer csak úgy tűnt, hogy ezt éneklés formájában jobban tolerálnánk. (Mindazonáltal a "Bulgakovban - úgy, ahogy van" rímpárért lelkesen felajánlunk egy forintot!)

A helyszín és a történet természetesen modellál is. Felmutatja számos jellemző figuráját egy társulatnak és a szélesebben vett közegnek. Az atyai modort a gyógypedagógusival egyesítő vezetőt (Pintér Béla), a közből kihúzódó, hűvös profit (Szalontai Tünde), az örökké sértődöttet (Szamosi Zsófia), az ivós, késős megbízhatatlant (Roszik Hella), az öntelt elvtelent (Thuróczy Szabolcs, héttörpe-sapkában és bocskaiban) és így tovább, a jólelkű, lelkes dilettánsig, aki csodával határos. Utóbbi szerepben Herczenik Anna látható, tökéletesen beilleszkedve a színészcsapatba, akkor okozva csak meglepetést, amikor kell. Az összes szereplő igen helyénvalónak bizonyul, a zongoristával bezárólag, aki pont úgy fest, mint Forrest Gump, amikor már legalább egy éve futott.

A darabbéli színtársulat olyan darabot próbál, amelyben egy kínai kislányt magához akar venni a gyámhatóság, mivel az apa maffiózó - a kínai maffia, az olyasmi lehet, mint az original chinese pizza -, az anya homeless, a nővér prostituált egy masszázsszalonban, és valami menekülés zajlik Ukrajna irányába.

Ez esetleg jó is lehet következő Pintér Béla-opusznak.