Jenő

Benedek Miklós: "A színház a fontos"

2011.02.23. 09:00

Programkereső

A "boldog békeidők" polgári ízlése, halk iróniája jellemzi Benedek Miklóst. Két lábon járó kabarétörténet, mindig értő kézzel és szívvel nyúl a műfaj halott nagyjaihoz. Emellett jó néhány színházi rendezés is fűződik a nevéhez. Jelenleg Szomory Dezső világában kalandozik, a Shure Stúdióban a szerző egyik ritkán játszott darabját, a Takáts Alice-t rendezi. A február 26-i bemutató előtt beszélgettünk.

- A darab találta meg Önt vagy fordítva?

- Volt egy emlékem a Madách Kamarabeli előadásról, amit Puskás Tamás rendezett Nagy-Kálózy Eszterrel. Nagyon tetszett, de aztán elfelejtődött bennem. Van egy gyűjtőszenvedélyem, régi Színházi Életeket, színdarabokat gyűjtök. Az antikváriumban találtam egy eredeti példányt a Takáts Alice-ból, ami nem szerepel a Szomory-kötetben. Amikor felkértek a Budapest Kamaraszínházban rendezésre, Nagy Cilinek kerestem egy jelentős női szerepet. És úgy gondoltam, hogy a Takáts Alice neki való lenne.

- Mi az oka, hogy Szomorynak ez a darabja nincs benne a színházi köztudatban, úgymond a perifériára került?

- Nagyon sok olyan darab van nagy slágerszerzőktől, mint például az Égi és földi szerelem, A vörös malom, a Panoptikum Molnár Ferenctől vagy Szép Ernő egyfelvonásosai, amiket nem játszanak. Szomoryt nagy történelmi tablóképek és vígjátékok szerzőjeként ismerik, mint a II. József császár, a Lajos király, A nagyasszony, a Hermelin, a Györgyike, drága gyermek. A Takáts Alice nem kamaradarab ugyan, mégis el lehet képzelni kis térben, mint a Shure Stúdió. Nota bene a Vígszínházban volt az ősbemutatója 1930-ban, ami elég érdekes történet.

- Milyen szempontból?

- A nagy sikerek után Szomorynak volt egy nagyon válságos korszaka. A nagyasszony reprízére felkérték Márkus Emíliát, ezt eredetileg Szomory fiatalkori szerelme, Jászai Mari játszotta. 1927-ben a Nemzetiben betiltották A nagyasszonyt. Mint ha csak ma lenne, tüntetést szerveztek azon a címen, hogy egy zsidó vircsaft. Botokat osztogattak a színház előtt. Megérkezett Szomory, aki azt hitte, hogy mindenki őt ünnepli. Annyira fütyültek és annyira nem akarták ezt a „szomoryádát", hogy Márkus Emília lemondta az előadásokat. Ezután Szomory depresszióba esett, évekig nem írt semmit. Majd találkozott Mikes Lajos újságíróval, aki élete egyik nagy barátja lett. Ő mondta neki, hogy írjon. Akkor találta meg a Takáts Alice témát. Nem tudni pontosan, hogy létezett-e vagy sem, de létezett egy bizonyos doktor kisasszony, akivel a Szigeten sétálgatott. Mikes Lajos tanácsára elvitte a darabot Jób Dánielnek a Vígszínházba, aki azt kérte tőle, hogy írja át a történetet happy endre. Szomory majdnem a késébe dőlt, végül mégis átírta. Nagy siker volt a Vígszínházban, száznegyven előadás ért meg. Utána megírta a trilógia másik két darabját, amit ő maga nevez a Lear király három lányának: a Takáts Alice mellett a Szegedy Annie-t és a Bodnár Lujzát. 1944-ben játszották újra a Takáts Alice-t a Goldmark teremben, ahol Szomory személyesen „castingolt" és a címszerepre megtalálta Rosti Magdát. A színésznő minden este referált neki az előadásról, Szomory ugyanis akkor már a pozsonyi úti gettóban élt. Legközelebb Mezei Mária játszotta a szerepet 1945-46-ban.

Játék a kastélyban - Benedek Miklós, Tornyi Ildikó (Vígszínház - fotó: SzoFi)
Játék a kastélyban - Benedek Miklós, Tornyi Ildikó (Vígszínház - fotó: SzoFi)

- Schöpflin Aladár csodálatos, modern nőalaknak nevezte Takáts Alice-t, akit lelki függetlenség és testi függőség jellemez.

- Kosztolányi és Karinthy is nagyon jókat írtak a darabról, míg a konzervatívok ellenezték. Karinthy úgy fogalmazott, hogy végre nem egy „opera ária", hanem egy igazi történet.

- Mennyiben szorul a darab modernizálásra?

- Szomory biztos a szívéhez kapna, ha meglátná a húzásokat. Minden „ih, oh, ah"-hoz ragaszkodott, és szívinfarktust kapott, ha Csortos kihagyta őket. Személyesen részt vett minden próbán a monoklijával, mint Molnár. Bizony erősen bele kellett nyúlni, mert a mai fül nem bírja el a hatalmas lírai, szentimentális szenvedélyeket. Mégis, szerintem nagyon mai, a mai magányosságról szól. Azt szokták mondani, hogy a fő vonal ebben a darabban az eutanázia kérdése, holott nem az. Sokkal inkább egy nő hatalmas lelki tusája a központi kérdés. Az, hogy mennyire lehet elviselni, ha egy nőt valaki birtokolni akar. Mennyi szabadságvágya van egy nőnek. Mennyire a lelkiismeret furdalás határozza meg az életét. Merrefelé forduljon: inkább azt szeresse, aki miatta bűnhődik vagy azt, akit ő szeret. Végül is három férfi között őrlődik, és nem tud szabadulni egy bizonyos tehertől. Nevezhetném lélektani drámának, komoly, szenvedélyes szerelmi történetnek. Nem beszélve a szerepekről: Szomory olyan igazi szerepeket írt, amikben pillanatok alatt lehet jellemezni egy kirúgott tanárt, egy kurvát vagy egy apát, aki elnyomja a gyerekét, vagy egy konzervatív professzort. Nagyon sokfelé ágazik ez a női darab. Izgatott, hogy egy ilyen egyáltalán nem poros vagy avítt színdarab érdekli- e az embereket.

- Rendezőként az apróságok, a lelki finomságok foglalkoztatják?

- Az is fontos, de tulajdonképpen a színház a fontos. Nem tudom, hogy mi tetszik ma a nézőnek. Ahol nem unatkozik, nem köhög, nem izeg-mozog, nem szúr a szék, ahol nincsenek ellenségek. Meg tudom néha állapítani a Vígszínházban: a Játék a kastélyban előadása közben arcokat nézek, látok mosolyogni embereket, vagy várnak a portán, hagynak néhány sort, hogy köszönik az estét.

- Régebben könnyebb volt?

- Bátrabbak voltunk talán. Nem volt ennyi félelem, nyomás, egzisztenciális probléma.

Harminchárom változat Haydn koponyára Réti Adrienn, Benedek Miklós (Bárka Színház - fotó: SzoFi)
Harminchárom változat Haydn koponyára Réti Adrienn, Benedek Miklós (Bárka Színház - fotó: SzoFi)

- A vígszínházi Játék a kastélybant, a Ványa bácsit és a Harminchárom változat Haydn- koponyára Bárka-beli előadását leszámítva nem látni színpadon. Amióta szabadúszó, inkább a rendezés, a kabaré összeállítások felé ment a pályája?

- A kabaré műfaját mindig is csináltam. Hajdanán tanárként is elővettem kabarékat a növendékeimmel a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Inkább azt mondanám, hogy egyensúlyozom. Felújítottam Karinthytól az Utazás a koponyám körült, Miskolcon készítettem egy kabaré összeállítást. Nem rohanok egyik rendezésből a másikba.

- Tartás, hozzáállás kérdése, hogy szappanoperákban, sorozatokban, reklámokban nem vállal szereplést?

- Senkit nem ítélek el azért, mert szappanoperában vagy reklámban szerepel. Nézni már nem nézem a sok utcáról behozott embert, aki azt sem tudja, hogy mi a színművészet. Nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, mert nem érezném magam jól benne.

- Manapság kevés szó esik az édesapjáról, Benedek Tiborról, a hazai kabaré műfajának meghatározó személyiségéről. Szakmailag, emberileg miben volt a példaképe?

- Másodikos gimnazista voltam, amikor meghalt. 1963-ban öngyilkos lett. Nem volt alkalmunk színházról beszélgetni. Illatokat, kis foszlányokat őrzök azokból az időkből, amikor vasárnaponként bementem hozzá a Vidám Színpadra. Aztán átment a Petőfi Színházba, ahol Agárdival, Somogyvárival, Peti Sanyi bácsival öltözött együtt. Csak sokkal később, már főiskolás fejjel meg a szakmában jutottak eszembe azok a pillanatok, amikor mondta, hogy milyen nehezen megy be a színházba, ahol napi két-három előadása volt, kétszázszor, háromszázszor ugyanazt játszotta. Emlékszem például arra, ahogy a Negróban issza a kávét, vagy lustaságból nem veszi fel a jelmezét és a saját ruhájában lép a színpadra.

- A polgári kabaré műfajával továbbviszi az apai örökséget. Miként látja manapság a magyar kabaré helyzetét?

- Nem kell messzire menni: a Mikroszkóp lassan bezár. Azok a fajta hatalmas egyéniségek, akik a Vidám Színpad törzsgárdáját alkották vagy az untermannjai voltak, elhunytak. Szerintem maga a műfaj lassan-lassan elkopik.

Budapest Orfeum borító
Budapest Orfeum borító

- Szellemi atyja volt a hosszú évekig futó Budapest Orfeumnak Szacsvay Lászlóval és Császár Angélával. Nem tervezik a folytatást?

- Sokszor kértek, hogy csináljunk valami hasonlót. Annyira erős az a kilenc-tíz év, majd négyszáz előadás, hogy nem mertünk belekezdeni egy újabba. Sok hasonlót csináltam a Budapest Orfeum eszmeiségében, stílusában, akár külön szerzőkre bontva, mint Molnár, Gábor Andor, Heltai, Karinthy, meg vegyes összeállításokat korabeli kuplékkal. Már nem tudok hova, kihez nyúlni. Fent, nagyon illusztris helyen azt mondták, hogy erre a műfajra nincs szükség. Mindig is lenézték a kabarét, mégis ezen nőttek fel generációk a tízes évektől nagyjából a hetvenes évekig, Hofiig bezárólag.

- Milyen újabb színházi feladatok várják?

- Egy négyszereplős színdarabra készülünk Orlai produkcióban A nagy négyes címmel. Operaénekesekről szól, akik szeretetotthonban élnek, és a Rigoletto kvartettre készülnek. Molnár Piroskával, Vári Évával, Szacsvay Lászlóval játsszuk, Gálffi Laci rendezi.