Erzsébet

Bálint és Szervét: Higgins tegnap és ma

2011.02.24. 15:18

Programkereső

Mindketten született sármőrök, szép orgánummal, a színészi játék intelligenciájával. Ideális alkatok az angolság megtestesítéseként a köztudatba vésődött West End-i gentleman szerepére. Bálint András negyvenhét évesen öltötte magára Henry Higgins jelmezét a Radnóti Színház 1990-es Pygmalionjában. Szervét Tibor ötvenhárom évesen alakítja a különc fonetikaprofesszort. A Valló Péter rendezte új Pygmalionban Bálint András - ahogy ő fogalmaz - Pickering ezredesként végszavaz egykori önmagának. A február 27-i bemutató előtt beszélgettünk a két Higgins-szel.

Fidelio: Milyen előképeitek vannak korábbi Pygmalion előadásokról, feldolgozásokról?

Bálint András: Várkonyi Zoltánnal és Mészáros Ágival láttam a Pygmaliont főiskolás koromban. Közel harminc éve én szinkronizáltam a Leslie Howard-féle filmet. Ha létezik filmváltozat egy darabból, a próbafolyamat közben soha nem nézem meg. Így volt ez a Nem félünk a farkastól esetében is.

Szervét Tibor: Én sem nézek meg filmet vagy előadást, mielőtt kialakulna egy saját vázlatom a szerepről.

F: Milyen emlékeket őriztek a korábbi Higgins alakításotokról?

SzT: Rémlik messziről Higgins, egy múltbéli My Fair Lady-ben, Miskolcon, de semmire sem emlékszem belőle. Volt egy fura pillanat, amikor most a Pygmalion első öltözéses próbáján megláttam magamat a plexiben tükröződni. Az kegyetlenül hasonlított egy fényképre, ami megmaradt bennem a miskolci előadásból.

BA: A színészek általában nagyon tanulékonyak és feledékenyek. Húsz évvel ezelőtt játszottam Higgins-et, de ez nem befolyásol. Elfelejtettem. Abban maradtunk Tibivel, hogy nem szólok bele az alakításába. Kollégák vagyunk, barátok, rendeztem is őt, tizenöt éve ismerjük egymást.

F: Mostanra Pickering ezredessé korosodtál. Mi a véleményed arról, hogy ő Higgins idősebb kori mása, csiszoltabb modorral?

BA: Amikor elterveztük Valló Péterrel a Pygmalion bemutatását, nyilvánvaló volt, hogy Tibor lesz Higgins. Én pedig felajánlottam, hogy szívesen játszom Pickeringet. Eleinte megbántam, mert úgy éreztem, hogy vékony rezonőr-szerep, másodhegedűs. Aztán kedvem lett hozzá. Rájöttünk, hogy Pickering fontos szerep, ő is tanár, mint Higgins, csak másképpen az, mert egy egészen más személyiség.

Pygmalion - Szervét Tibor, Bálint András (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)
Pygmalion - Szervét Tibor, Bálint András (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)

F: Ad valami pikantériát Higgins megformálásának, hogy a direktorod alakította ezt a szerepet előtted?

SzT: A néző számára igen, nekem nem. Szűzen kell hozzáállni. Ha huszonötször láttam volna az Andris-féle előadást, akkor sem emlékeznék egyetlen "kockára" sem. A dolgok természetes folyamata, hogy egy másik rendező által jobbára másként átgondolt szerepben és viszonyrendszerben teljesen értelmetlen emlékeket őrizni.

F: András Higginse Babarczy rendezésében mindvégig megőrizte a hidegvérét. Nem alakult ki férfi-nő feszültség Kerekes Éva Elizájával.

BA: A Pygmalion szerelmes darab, csak ez hosszú ideig nem derül ki. Kerekes Éva nagyon jó volt Eliza szerepében. Én nem játszottam eléggé szerelmesen, sokat kínlódtam a próbákon, a későbbi előadásokon, aztán belelendültem. Sikeresek voltunk.

F: Milyen lesz Tibor Higginse, mennyire lesz szerelmes Petrik Andrea Lizájába?

SzT: Ez a legnehezebben megválaszolható kérdés a próbafolyamat mostani szakaszában. Ha voltak is terveim, világos felismeréseim az instrukciókat illetően, hogy milyen alakra lesz szükség, nem igazán tudok mit mondani arról, hogy mi lesz. Remélhetően sikerül igazi mániákus tanárrá formálnom Higginst, akinek igen kevéssé sikerül megfelelni a kötelező társadalmi elvárásoknak. Ami Petrik Andreát illeti, ő egy nagyon szexi nőci. Az általam látott Elizáknak ez nem volt szembeszökő tulajdonsága. Mindenképpen markáns, új színt visz a szerepbe.

Pygmalion - Petrik Andrea, Bálint András (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)
Pygmalion - Petrik Andrea, Bálint András (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)

F: Pickering ezredes hogyan látja Petrik Andrea Elizáját?

BA: Pickering halálosan szerelmes Elizába, el van ájulva tőle. De ő engedékeny, megbocsátó. Az a fajta rendező, tanár vagy apuka típus, aki mindig a jót mondja, aki dicsér. Andreát egyébként tanítottam a főiskolán, és rendeztem is őt egy vizsgaelőadásban. Én szerződtettem a Radnótiba. Vajdasági lány, van egy különös íze a beszédének, ami nagyon jót tesz ennek a szerepnek.

F: Mennyire érzitek magatokat higginsi alkatnak a szó tanáros, angolszász iróniára hajló értelmében?

BA: Tanár is vagyok, még Tibit is tanítottam rövid ideig a Színház-és Filmművészeti Egyetemen. Szerintem ez a szerep való a magunkfajta színészeknek. A darab lényege az átalakítás, illetve az erre vonatkozó kísérlet. Hogy lehet-e átalakítani egy embert, felemelni az egyik társadalmi osztályból a másikba. Vagy el lehet- e felejtetni mindazt, ami élete első húsz évében történt. Erre Bernard Shaw eléggé keserű és negatív választ ad. Az előadás is ezt szándékozza.

SzT: Az a tapasztalatom, hogy ezek a csibész nyugatiak, az angolszászok kivált, ötszáz éves demokratikus kultúrából kinőtt szuverén embereket írtak meg. Nekünk, legalábbis nekem ezt a szuverenitást külön létre kell hozni. Higgins azonfelül igazi felső középosztálybeli úr, ugyanakkor sokszor maga mögé hajigálja azokat a konvenciókat, amik ebben a társadalomban idegesítik. Van benne egy gyerekszerű mánia a saját foglalkozását illetően és egy értetlenség a világ összes többi szegmensét illetően. Valló Péter nagyon szép gondolata, hogy ugyanez a gyerekszerű attitűd van a kislányban, aki azt mondja: "Ideszórtak egy csomó pénzt a kosaramba, most elmegyek és megtanulok másvalakinek lenni, mint ami eddig voltam." Van valami párhuzamosság a két lényben, holott irracionális a távolság közöttük életkorban, társadalmilag, minden létező szempontból.

Pygmalion - Szervét Tibor, Petrik Andrea, Bálint András (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)
Pygmalion - Szervét Tibor, Petrik Andrea, Bálint András (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)

F: A mai korra vonatkoztatva, a média, a közélet azt sugallja, hogy bárkit bármivé át lehet alakítani, változtatni.  Mitől lesz a Pygmalion ütős 2011-ben?

SzT: Alapvetően attól, ha sikerül szeretetre méltóan és mulatságosan elmesélni egy különleges találkozás történetét. Ha Higgins igazi, gyarló, bolond tanár lesz, Eliza pedig minden vággyal felszerelt kis virágáruslány, akkor a közönség vidáman jön majd velünk. Hiszek abban, hogy a nézőkben zajló ráismerés a színház egyik nagy mozgatóereje. Shaw egyébként realista, végül is nem csinál hercegnőt Elizából, csak egy jobb minőségű virágáruslányt egy kevésbé jó minőségű virágáruslányból.

BA: Kívülről, Pickering szemével nézve, Higgins és Liza két nagyon egymásnak való ember. Két nagyon alkalmas, tehetséges, autonóm személyiség, mégsem lesznek egymáséi. A darab végén Higgins röhög, hogy majd Freddy fogja elvenni Elizát. Lemegy a függöny és a közönség tanácstalan.

F: Mi indokolta a darab újrafordítását? Amennyire tudom, a húsz évvel ezelőtti Spiró változatban a kiejtésre tevődött a hangsúly, ezzel szemben Nádasdy Ádám új fordításában a nyelvhelyesség, a szóhasználat került előtérbe.

BA: Húsz- harminc évenként újra kell fordítani egy darabot. Nádasdy Ádám parádés angol fordító, tanár, nyelvész, úgyhogy az Isten is ennek a darabnak a fordítására predesztinálta. Az alapprobléma az, hogy meg lehet-e ítélni valakit társadalmilag, földrajzilag a beszéde alapján. Ez angolul nagyon igaz, magyarul kevésbé.

SzT: Szinte mindig bele voltak kényszerítve az Elizák, hogy magyar tájszólásban beszéljenek. Ádám ezt jobbára elhagyta, és azt találta ki, hogy a megfogalmazás módjában, a szóhasználatban, egy kifejezetten kültelki virtuozitásban jó ez a lány. Az a tapasztalatom, hogy a nézők ezeket a kérdéseket nem teszik fel. A mese sokkal erősebb bennük, mint ahogy mi azt feltételezzük. Nem foglalkoznak azzal, hogy miért beszélnek így vagy úgy. Ha mondjuk Liza kínai vagy ukrán tájszólásban beszélne magyarul, akkor is értené a közönség, hogy van egy tanár és egy virágáruslány, akik összevalók.

Pygmalion - Petrik Andrea, Szervét Tibor (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)
Pygmalion - Petrik Andrea, Szervét Tibor (Radnóti Színház - fotó: SzoFi)

F: Miben látjátok annak az okát, hogy az elmúlt húsz évben más színház nem mutatta be a Pygmaliont?

BA: Nem tudom. Ez egy csodálatos színdarab, romantikus történet, rendkívül szellemes, általában sikeres is szokott lenni. Valamitől a My Fair Lady elhomályosította az eredeti darabot. Fontos megemlíteni, hogy Valló Péter rendezésében majd megjelennek olyan jelenetek, amiket Bernard Shaw a filmhez írt, és a My Fair Lady ezeknek a felhasználásával készült. Ezáltal egy kicsit filmes szerkezete lesz az előadásnak.

SzT: Nekem kissé eltérő a véleményem. Nagyon nehezen játszhatónak tartom a Shaw darabokat. Szükséges, hogy leporolja az a társulat, amelyik előveszi. Shaw tézis drámákat írt, példázatokat az alsóbb és felsőbbrendű osztályok összeférhetetlenségéről- egyfajta decens angol humorral. Ahhoz, hogy ez leporolódjon, kell Valló Péter, a színészek, a sok színházi ötlet, az újítások, amiket mi magunk rakunk bele, hogy vitális legyen. A Pygmalion valójában egy felfelé törekvő lány és egy kihívással szembesülő férfi története. Amelyet aztán sok valódi emóció, dinamika, jókedv, és érzékiség kell, hogy fűszerezzen.

BA: Tibinek igaza van abban, hogy Bernard Shaw nehezen játszható, mert a verbális angol színház műfaját képviseli. Általában a magyar színjátszásnak jobban áll a non verbális játék, a Pygmalion mégis siker szokott lenni. Remélem, nem törjük meg a hagyományt.