Gyöngyi

Udvaros Dorottya: "Mozgással nagyon sok mindent el lehet mesélni"

2011.03.24. 09:00

Programkereső

Ősbemutatót tart a Trafó március 24-én. Vörös Róbert írta színpadra Marguerite Duras Nyáron, este fél tizenegykor című kisregényét. Az előadás színházi formanyelve minden bizonnyal elég egyedi lesz, hiszen Udvaros Dorottya, Makranczi Zalán és Gergye Krisztián mellett színpadra lépnek a KoMa Társulat és a Közép-Európa Táncszínház tagjai. A női főszereplőt, Udvaros Dorottyát kérdeztük a premier előtt tíz nappal.

- Nálunk kevésbé ismert ez a Duras-mű. Miről szól?

- Egy házaspár a gyerekükkel és az asszony barátnőjével nyaralni indulnak Franciaországból Madridba. Egy kisváros közelében viharba keverednek, kénytelenek megállni. Persze ezzel nincsenek egyedül, sok utazó ott reked éjszakára. Amikor megérkeznek, megtudják, hogy aznap egy szerelmi gyilkosság történt a városban: egy helybéli fiú megölte a menyasszonyát, és azt a férfit is, akivel a lány megcsalta. Az egész város a gyilkost keresi a viharban. Közben a családról is kiderül néhány dolog, például az, hogy a feleség alkoholista, a férj és a barátnő pedig épp kezdenek egymásba szeretni. Olyan elementáris vágy van a két ember között, hogy ez nagy valószínűséggel be is fog teljesedni. Az asszony pontosan tudja, látja, és mégsem akarja megakadályozni, talán nem is tudná. Pedig nagyon szoros a férjével a kapcsolata. Talán el is engedi a férfit, hiszen ő már nem tölti be azt a szerepet, amit társként és feleségként be kéne töltenie. És miközben a városban mindenki arról beszél és vitatkozik, hogy vajon miért ölték meg a lányt és a szeretőt, volt-e joga hozzá ennek a Rodrigo nevű embernek, és egyáltalán, lehet-e féltékenységből ölni, el lehet-e követni ennyire szélsőséges dolgokat, aközben kirajzolódik, hogy ez a két történet eléggé fedi egymást. A nő előtt párhuzamosan zajlik a város és a saját élete. És egyszer csak a vihar közepén meglátja a tetőn a gyilkost. És megpróbálja megmenteni, kiviszi a városból, és elrejti egy búzamezőn.

- Miért?

- Valamiféle sorstársat lát a férfiban. És hirtelen úgy érzi, lehetne még egy esélye az életben. Történhetne vele valami. Akár egymásba is szerethetnének. Újrakezdhetnének mindent. Furcsa, lebegtetett vége van a kisregénynek, és szeretnénk, ha a darab is ilyen érzettel érne véget.

Nyáron, este fél tizenegykor - Makranczi Zalán, Udvaros Dorottya (Trafó - fotó: SzoFi)
Nyáron, este fél tizenegykor - Makranczi Zalán, Udvaros Dorottya (Trafó - fotó: SzoFi)

- Egy prózai szöveg, ami ennyi mindenről szól, eléggé sűrített, főleg nyelvileg. Hogyan lehet mindezt színpadon megjeleníteni?

- Amiket Duras leír, azokat olvasás közben el tudom képzelni, látom magam előtt a helyzeteket. De nincs rá szöveg. Duras amúgy is takarékosan bánik a párbeszédekkel. Ezért szerepel az előadásban a Közép-Európa Táncszínház több tagja, és ezért játssza a gyilkost Gergye Krisztián. Mozgással nagyon sok mindent el lehet mesélni az emberi viszonyokról. És reményeink szerint a Trafó tere is alkalmas lesz arra, hogy Menczel Róbert díszlete fölerősítse ezeket az érzeteket. Ebben az egyetlen nagy térben fog megjelenni a szálloda, az erkély, a város főtere, a kocsma, a háztető, a búzamező...

- Sok helyen említetted a kortárs tánchoz való vonzódásodat. Legutóbb a Nemzeti Kvartett című előadásában dolgoztál Gergye Krisztiánnal, abban elég fontos szerepet játszottak a mozgásszínházi elemek. Itt lesz erre lehetőséged?

- Sajnos nekem nem kell táncolnom, pedig arra gondoltam az elején, hogy csodálatos táncbetétjeim lesznek... Egy picike azért lesz a darab végén, de az csak pár mozdulat. Nekem szépen azt kell eljátszanom, ahogy ez az asszony billeg a saját élete fölött. Ez a nő egyfelől masszív alkoholista - de nem az a fajta, aki hülyére issza magát, hanem az, akiben mindig van valamennyi -, másfelől egy értelmes, intelligens, érzékeny lény. Ezen kívül viszont semmi nem derül ki róla, hogy ő kicsoda, mit csinál, mi a foglalkozása... Az sem derül ki, hogy mikor kezdett inni. Talán akkor, amikor észrevette, hogy valami elvékonyodott, eltört, elveszett a házasságában. Mert amikor beleszeretsz valakibe, nem tudod, milyen lesz ez húsz év múlva. Először mindent vonzónak találsz a másikban. És közben minden változik, mi magunk is, és a bennünket körülvevő világ is, és ehhez a világhoz való viszonyunk is.

- Ahogy beszélsz a történetről, a szereplőkről, nekem Lorca jutott eszembe.

- Marguerite Duras megítélése nagyon vegyes. Franciaországban sokáig nem szerették, nem ismerték el. Most meg már egy ideje Becketthez hasonlítják. Értem, hogy miért gondolsz Lorcára. Ez egy spanyolországi, szenvedélyes történet. Duras is egy elég szenvedélyes nő volt, elég csak A szerető című regényére gondolni.

Nyáron, este fél tizenegykor - Udvaros Dorottya, Gergye Krisztián (Trafó - fotó: SzoFi)
Nyáron, este fél tizenegykor - Udvaros Dorottya, Gergye Krisztián (Trafó - fotó: SzoFi)

- Ez a szenvedély a belső ügyed lesz az előadásban?

- Abszolút. Ez a nő nagyon keveset mutat magából kifelé. Mindent elfojt. A férj helyzete is ezért nehéz, mert nem kezd el vele hepciáskodni meg ordítani. Csak csendben kívülről figyeli, ahogy megcsalják. A többit magában intézi el. Ő máshogyan öl, mint Rodrigo, aki első felindulásában azonnal lelőtt két embert. Ez a nő a házasságát öli meg, de nem tehet mást. Nehéz elmondani, hogy mi játszódik le Mariában, mert ő maga sem mondja el pontosan. Saját érzeteket lehet hozzátenni, hozzágondolni. Az ember folyamatosan tétovázik: mit akar, miért épp ezt és miért így.

- A csapatból Gergye Krisztiánnal, Vörös Róberttel és Makranczi Zalánnal dolgoztál már, a KET-tel és a KoMá-val viszont még nem. Rövid a próbaidőszak: könnyen „veszitek" egymást?

- Érdekes, színházban még Zalánnal sem dolgoztam, csak forgattunk együtt a Nyugalom című filmben, azóta ő a fogadott gyerekem - bár most épp a férjemet játssza. Elfogult vagyok vele, a korosztálya egyik legtehetségesebb tagjának gondolom. A KoMá-sok és a KET-esek is nagyon helyesek, bár keveset próbáltunk még együtt. Amikor mindannyian ott vagyunk, akkor mindenki figyeli a másikat, hogy ki merre mozdul, hogyan csinálja a dolgát... Az utolsó tíz nap feladata az lesz, hogy ezek a külön-külön összeszokott, egymást jól ismerő társaságok közösen is jól tudjanak dolgozni.


Március 24., 25., 26. 20:00- Trafó Kortárs Művészetek Háza

Író: Marguerite Duras-Vörös Róbert; rend.: Vörös Róbert, Gergye Krisztián; d.: Menczel Róbert; kor.: Gergye Krisztián; zene: Kamony Ágnes; zenész: Philipp György; szereplők: Udvaros Dorottya, Makranczi Zalán, Gergye Krisztián, Kunert Mandula Lujza, Eller Gusztáv, Fodor Katalin, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Katonka Zoltán, Mádi László, Molnár Zita, Palcsó Nóra, Derzsi Dezső, Fekete Zsolt, Jaskó Bálint, Lass Bea, Mohai Tamás, Polgár Péter, Szabó Vera, Valcz Péter, Széll Attila