Lukács

Dobák Lívia: "A sors adott egy lehetőséget"

2011.07.12. 13:10

Programkereső

Dobák Lívia dramaturggal, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház új művészeti vezetőjével beszélgettünk terveiről.

Dobák Lívia
Dobák Lívia

- Nem teljesen ismeretlenül kerültél Dunaújvárosba, de annyira szoros munkakapcsolatban nem álltál velük. Mit láttál belőlük kívülről?

- Tíz évvel ezelőtt dolgoztam először a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban Valló Péter dramaturgjaként, a Soproni Petőfi Színház és a Bartók közös produkciójában, amely a színház újjáépítésének ünnepi előadása volt. Később, szintén Valló Péterrel, a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal közös előadásban vettem részt. Talán Valló ajánlásának köszönhetően, a Bartók most nyugdíjba vonuló művészeti vezetője, Smuk Imre hívott meg egy munkára, s talán akkor pecsételődött meg a sorsom, hiszen akkor ismerkedtem meg a színház fiatal színészeivel, akikre jó benyomást tehettem, mert folyamatosan elhívtak különböző pesti bemutatóikra. Egy évvel ezelőtt egyikük, Csadi Zoltán, felkért egy lehetetlennek tűnő feladatra. Tolsztoj Anna Karenina című művének négyszereplős változatát készítettük el együtt. A munkakapcsolat akkor vált szorossá, akkor vettem észre magamban a „pedagógust", hogy igenis, generáció ide vagy oda, tudok segíteni a fiataloknak, s egyben tanulok is tőlük. Mint ahogy a bábszínházban is folyamatosan tanultam a fiatal bábosoktól.

- Miért mondtál igent a felkérésre, mi ambicionál a feladatban?

- A művészeti igazgatói pályázatra magam jelentkeztem, felkérés nem volt és nem is lehetett, de Csadi Zoltán folyamatosan ott állt mögöttem és rugdosott, hogy nekik, fiataloknak, szükségük van a kemény munkára, a másféle elvárásokra. Szeretnének színházi műhelyként dolgozni, különböző rendezőket megismerni. Felelősséggel tartozom tehát; mindannyiuknak lehetőséget kell biztosítani a megmérettetésre, s ha könnyűnek találtatnak, őszintén elmondani azt.  Immár harminc éve vagyok dramaturg, 38 éve dolgozom színházban, gyerekkorom óta színházban élek. Ez - lehet - inkább hátrány, mint előny. Azonban mégis úgy gondolom, hogy sokat, sokkal többet tudok a színházról annál, hogy különböző rendezők kiszolgálójaként elvegetáljak dramaturgként. A sors megkegyelmezett, adott egy lehetőséget, amely nagyon érdekel, megmozgatja a fantáziámat, kitölti a napjaimat. Néha eljátszom a gondolattal, hogy szigorú mestereim, Várkonyi, Latinovits, Valló, Meczner, no meg Apám, most mit mondanának egy-egy döntésem kapcsán.

- Mit kell tudnunk a dunaújvárosi közönségről, az ő igényeikről, elvárásaikról?

- A dunaújvárosi közönség speciális helyzetben van. Egyfelől a Budapesthez való földrajzi közelség miatt, másfelől a Bartókban nagyon sok pesti előadást láthat, a legjobbakat. A korábbi művészeti vezetés nagyon jó és híres pesti színházakkal, a Katonával, az Örkénnyel, a Radnótival, a Budapesti Kamaraszínházzal, a Stúdió "K"-val tartott szoros kapcsolatot. Híreim szerint a dunaújvárosi közönség, jó lokálpatriótaként, nagyon szereti a saját társulatát is, bár néha vérfrissítésért kiált. A Bartók szerkezeti felépítése is igen speciális - annak ellenére, hogy gazdasági szempontból meg sem közelíti egyik vidéki színház költségvetését sem -, a Bartók Kamaraszínház és a Bartók Táncszínház társulata egy jövendő korszerű színházi forma lehetőségét jelenti.

- A következő évad mennyire képviseli már a te ízlésedet, és mi várható? Ismert a kortárs magyar dráma és a gyerekszínház/bábszínház iránti elhivatottságod. Ezek milyen súllyal szerepelnek a műsorterv összeállításánál akár jövőre, akár a későbbiekben?

- A következő évad átmeneti évad lesz. Hivatalosan- a pályázati kiírás szerint- a most belépő művészeti igazgató a 2012/2013-as évadtól tervezi a színház munkáját, mégis, néhány bemutató már az én ízlésemet tükrözi.  Áprilisban nevezték ki az intézmény új igazgatóját, dr. Borsós Beáta jogászt, aki már régóta ott dolgozott programszervezőként. Úgy érzem, nagyon jól megértjük egymást, hiszen az elmúlt hónapokban sokat beszélgettünk, így volt időnk felmérni egymás szándékait, közösen gondolkoztunk a színház jövendő művészeti arculatán. Az ősszel kezdődő évad bemutatói közül kettő kötődik szorosan az én ízlésemhez: Maros András Hulladék című színműve Lendvai Zoltán rendezésében, míg Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című művének színpadi változatát Csadi Zoltán rendezi. Bár nem én választottam, de nagyon szimpatikus, hogy a Bartók Táncszínház néhány prózai művésszel közösen bemutatja Zalán Tibor Kabule kincse mesejátékát, amelyet Énekes István rendez. A következő évadot már most elkezdtem tervezni. Nem tudok megváltozni, a kortárs magyar dráma és a gyerekszínház központi szerepet kap terveimben. A műsorterv összeállításakor elsődleges szempont a dunaújvárosi közönség igénye, az, hogy új közönséget hozzak be a színházba, valamint az, hogy a színház jelen legyen a város életében.

- A Budapest Bábszínháztól most egy időre elköszönsz, vagy ott továbbra is dolgozol dramaturgként?

- A következő színházi szezonban még nem köszönök el a Budapest Bábszínháztól. Egyfelől azért, mert elkezdett, vagy éppen munkában lévő produkciókban dolgozom. Másfelől Meczner János hosszú éveken keresztül volt az igazgatóm, sem vele, sem a rendezőkkel nem tehetem meg, hogy ily gyorsan elhagyjam őket.