Előd

Gáspárik Attila: "Nem vagyok az egyenlősdi híve"

2011.07.16. 10:15

Programkereső

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház frissen kinevezett igazgatóját terveiről kérdeztük.

- Az igazgatói pályázatodról szóló hírek, a kinevezésed előttiek és utániak is, eléggé hangsúlyosan emelték ki, hogy ötvenoldalas a pályázat. Ez a mennyiség miért meglepő vagy hírértékű?

- A sajtó szereti a számokat, úgy érzi ha számokat mond, az akkor objektív. Amúgy meg Romániában inkább az a gyakorlat, hogy az embereket kinevezik valamilyen nagyobb funkcióba. Mivel nem volt életem vágya a színházigazgatás ezért, kendőzetlenül leírtam mindent, kozmetikázás nélkül.

Gáspárik Attila
Gáspárik Attila

- Egy interjúban elmondtad, hogy az a praktikus ok is motivált, hogy a Vásárhelyen végzett fiatal színészek számára nincs munka, nem elég organikus a kapcsolat a színház és az egyetem között. Ezen kívül még mi ösztönzött, és melyek a pályázatod a kulcsgondolatai?

- Úgy érzem, egyedül a színházhoz értek. A Színház egésze érdekel, a bejárattól a kelléktárig. Ha most nem, akkor mikor tudom gyakorlatba ültetni a tudásomat és a tapasztalatomat. Egy nyitott műhelyre gondolok, egy olyan modellre amilyet még máshol nem láttam...

- Arról is beszéltél, alapos kutatásokba kell fogni a közönségigényeit és a társulat állapotát illetően. Még mielőtt ez elkezdődne, empirikusan mit lehet elmondani a vásárhelyiekről?

- Voltak művészileg jobb periódusai, voltak sokkal többen a nézőtéren... Nem érzem azt, hogy a széles közösségigény jelenlegi elvárásait kellene kiszolgálnom. Párbeszéddel, felmérésekkel meg kell állapítanunk a szinteket és a társulat potenciálját számításba véve kell beállítanunk a programot. A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeinek igen jelentős hányada Marosvásárhelyen végzett. Ők nemrég tértek vissza Koreából ahol romániai társulatként magyarul játszottak. Nem ismeretlenek Angliában sem, Európa nagy részét bejárták már. Ebben szívesen utánozom őket.

- Elég erős jelzőket használtál a jelenlegi állapotokra: csernobili zárvány, a produkciók egy része köpedelem, a nincs művészeti színvonal, a társulatból sokan megélhetési színészek. Hogyan fogadtak azok, akikről ezeket mondtad?

- Félig nyert ügyem lenne, ha egyesek magukra ismertek volna. Nálunk (?) az a divat, hogy mindig a másik a középszerű, a tehetségtelen. Magyarán senki nem kérte ki magának, mert az önértékelés, hát finoman szólva nem a művészek alapvető tartozéka.

- Menedzserigazgatóként akarsz működni. Ez a gyakorlatban milyen jogosítványokat jelent, és milyen feladatokat delegálsz a művészeti vezetőknek? Megvan-e már, hogy ők kik lesznek a magyar és a román tagozaton, és kik azok a rendezők, akikkel a jövőben dolgozni szeretnél?

- Mindenkivel dolgozni akarok, akik egyetértenek a programommal, és rá tudnak csatlakozni. Ami újdonság lenne, az a fiatalok bekapcsolása az alkotómunkába. Jelenleg van művészeti vezetője a két tagozatnak. Megpróbálok velük egyességre jutni. Amúgy (azt hiszem), hogy a színház művészi arcélét én szabom meg.

- A színház költségvetése hogyan áll össze? A magyar és a román tagozat milyen arányban részesült eddig, és ez változik-e?

- A két tagozatot eddig mindenki egynek számította. Senki nem végezte el azokat a számításokat, hogy mennyi pénz jutott egyikre, másikra. Az idén a román társulat kb. 4500 nézőt csábított be, a magyar tagozat 12 ezret. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan oszlottak a költségek. Amúgy nem vagyok az egyenlősdi híve. Teljesítményorientált finanszírozás közel áll hozzám.

- A Mannások nacionalista konfliktusokat illető kérdésére adott válaszodból kiderül, szerinted ezeket nem lehet megoldani, mint ahogyan a megosztott (magyar) színházi és közéleti vagy-vagy-ot sem lehet és-re változtatni. Ilyen (szellemi) ellenszélben milyen színházat kell/lehet csinálni?

- Ez is az, ami provokálja az embert. Lehet, személyem egységes hangulatot hoz létre a román társulatban, és ott akkor könnyebb lesz dolgozni. Habár művészileg az legalább olyan egyenetlen, mint a magyar társulat.

- A következő évad műsortervébe mennyire nyúlsz bele, és fogsz-e játszani?

- Habár már két hónapja egyértelmű, hogy én leszek az igazgató, egyik művészi vezető sem tartotta fontosnak, hogy egyeztessen velem. Ez is elárul valamit a bent uralkodó állapotokról. Nos, nem ismerem a jövő évi műsortervet, nincs a színház silány honlapján sem. Természetesen, beleszólok, ha úgy hozza a helyzet. Játszani nem szándékozom a színházban. Sajnos olyan életkorú vagyok, amilyen nincs a színházban..., ezért lehet, hogy játszanom is kell, de ez nem prioritás. Játszani szeretnék az Akadémiai Műhelyben, persze ha kiosztanak.

- Mi az, ami egy év igazgatásod után látványosan érzékelhető lesz a vásárhelyi színház életében, és milyennek szeretnéd látni a színházat a mandátumod végén?

- Egy év múlva szeretnék egy jópofa társasággal, egy sikeres évadzáró bulit tartani, ahol kiröhögnénk azokat a feszültségeket, amik egy éve bennünk voltak. A mandátum végén? Például örömmel visszaemlékezni arra, hogy Alföldi Robi milyen jó Ember tragédiáját rendezett a román tagozaton és nézegetni azt az albumot, amelyik az egy hónapos budapesti vendégszereplés után készült, a reptéren várni a londoni charterjáratokat, amelyek "színháznézni" jönnek Marosvásárhelyre, és a Tompa Miklós Társulat egy színház lenne a többi között, és ne kelljen rábiggyeszteni, hogy határon túli vagy ilyen, esztétikai értéket nem hordozó címkét...