Jolán

Koltay Gábor baráti levele Nemcsák Károlyhoz

2011.08.18. 17:05

Programkereső

"Kénytelen vagyok néhány olyan - talán nem kellően átgondolt -, kijelentésedre reagálni, amelyek a nyilvánosság előtt elhangzottak."

Nemcsák Károllyal augusztus 14-én jelent meg egy interjú a Népszava online-on. Erre reagált Koltay Gábor, a József Attila Színház nyár elején menesztett megbízott igazgatója. Levelét változtatás nélkül tesszük közzé.

Tisztelt Nemcsák Úr, Kedves Karcsi!

Természetesen a József Attila Színházzal kapcsolatban írok Neked. A Főiskoláig visszanyúló régi ismeretségünk okán talán mindkettőnk számára jobb lett volna az elmúlt hetekben egy baráti beszélgetés, de hátez most már így alakult. Bár Te megnyilatkozásaidban következetesen "Koltay úrnak" szólítasz, én végül is a baráti tegezés mellett döntöttem.

Mostani sorsunk alakulása közismert. Én sohasem gondolkodtam a József Attila Színházban, Tarlós István főpolgármester úr kérésére vállaltam el idén tavasszal, hogy az eddig bevált hagyományos módon, azaz "társulatos formában" vezetem ki a Színházat nehéz helyzetéből, és dolgozok ki egy olyan perspektivikus tervet, amely néhány év alatt a budapesti színházak élvonalába emelheti a teátrumot.

Júniusi felmentésem után a Fővárosi Önkormányzat Benned látta a biztosítékát, hogy a Színház tovább fog működni. Augusztus 1-jén elfoglaltad a székedet, és hozzákezdtél a társulat általam kötött szerződéseinek felbontásához.

Koltay Gábor
Koltay Gábor

Minden bizonnyal egészen másként képzelünk el egy színházat a XXI. század Magyarországán, a szívünkhöz oly közel álló Budapesten. Én egy összetartó, folyamatosan együttgondolkodó társulat erejében hiszek, Te pedig darabra szerződtetett, befogadó jellegű színházban. Azt gondolom, mindkettőnek van létjogosultsága, de a Színház 55 éves múltja, annak általam jól ismert kiemelkedő időszakai másra predesztinálják az intézményt.

Ugyanakkor kénytelen vagyok néhány olyan - talán nem kellően átgondolt -, kijelentésedre reagálni, amelyek a nyilvánosság előtt elhangzottak.
Talán tudod - hiszen a nyilvánosság előtt is sokszor elhangzott, felelős fővárosi döntéshozók nyilatkozták, újságcikkek, kép- és hangfelvételek bizonyítják -, hogy tavasszal a társulatos formában történő továbbműködésre kaptam megbízást. Hozzáteszem, a társulat leépítését soha nem vállaltam volna el, ez esetben a megbízást sem fogadtam volna el. A Színház az elmúlt évek szervezeti, pénzügyi anomáliái ellenére is képes volt társulatos formában működni, ennek fenntartását a fentebb említett okok miatt a jövőben is így képzeltem, bár a pályázati kiírásban szereplő számadatok előre vetítették, hogy nem lesz könnyű kivezetni a teátrumot nehéz helyzetéből.

Ehhez az általam felkért új gazdasági vezetéssel együtt terveket készítettem, kapcsolatokat kezdtünk kiépíteni, amelyek már az első hetekben is azzal a jogos reménnyel töltöttek el minket, hogy a Színház megújításának koncepciója sokak tetszésével találkozik majd. Ennek következtében 220 millió szponzori támogatást szereztem a Színháznak, amely személyemhez és az általam készített új műsortervhez kapcsolódott volna.

Természetesen lehet, hogy időközben valamilyen oknál fogva a Fenntartó megváltoztatta eredeti álláspontját. Ezt azonban sem velem, sem a társulattal, sem a nyilvánossággal nem közölték. Te a szerződések felbontása kapcsán a pályázati kiírás feltételeinek "visszaállításáról" beszélsz, de ebben a kiírásban egyetlen szó sincs arról, hogy "üres" színházépületet kapna a pályázat nyertese.

Ténykedésem alatt nemhogy az interjúkban itt-ott felbukkanó 100 millióval, de egyetlen forinttal sem nőtt az adósságállomány. A színházi dolgozók, a színészek általam kötött szerződéseit ne tekintsd felesleges adósságszaporításnak: ez a közvélemény teljes félretájékoztatása lenne.

Április közepén - mint színházi ember nyilván tudod -, már illik meghirdetni a bérleteket. Új műsortervünk tetszést aratott, jövő évi bérleteink szépen fogytak, ez is folyamatos bevételt jelentett a Színháznak. Ennek leállítása valóban jelentős anyagi károkat okozott, hiszen a közönség által megvásárolt bérletek árát vissza kell fizetni.

Sohasem vitattam, hogy a Fenntartónak joga van úgy dönteni a hozzá tartozó intézmény vezetőjének személyéről, ahogyan azt a legjobbnak látja. Ez a József Attila Színház esetében is így van. A kérdés azonban akkor is kérdés marad, nevezetesen, hogy a Fenntartó tavaszi döntése a Színház jövőbeni kívánatos működése tekintetében mikor és miért változott alapjaiban meg. Ennek tudatában meglehetősen félrevezető csúsztatásnak is minősíthető az a kitétel, hogy "boldog-boldogtalannal" szerződést kötve, pénzügyileg vállalhatatlan helyzetet teremtettem. A nehéz helyzet az elmúlt tíz év anomáliái alapján keletkezett, amelyről egyébként egyetlen szót sem szoktál ejteni nyilatkozataidban.

Sajnálom, hogy az általam elképzelt színházi víziót végül is nem valósíthattam meg, de törekvéseimet legalább annyira tartsd tiszteletben, mint ahogyan én megbecsülöm a Színház 55 éves múltját, az abban hosszú idő óta oroszlánrészt vállaló színészek, műszakiak, adminisztratív dolgozók munkáját.

Mindezekkel együtt kívánok Neked sikeres munkálkodást. Csupán annyit kérek, hogy árnyaltabban és tényszerűen nyilatkozzál az engem, illetve döntéseimet érintő kérdésekről.

Budapest, 2011. augusztus 17.

Üdvözlettel

Koltay Gábor