Katalin

Színikritikusok Díja - a legjobb új magyar dráma, előadás és rendezés

2011.08.24. 08:00

Programkereső

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta a 2010/2011-es évad legjobbjainak névsorát. A díjátadóra szeptember 25-én kerül sor a Magyar Színházban. A gála műsorvezetői Csákányi Eszter és Pál András, rendezője Pelsőczy Réka. Sorozatunkban végignézzük a 15 kategóriát, és arra kérjük Önöket, latolgassák velünk az esélyeket!

A Színházi Kritikusok Céhe idén 31. alkalommal nyújtja át az előző színházi évad legkiemelkedőbb teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A kritikusok legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolnak a legjobbakra. A tizenöt kategória mindegyikében három-három (vagy szavazategyenlőség esetén több) jelölt verseng, s hogy közülük ki kapja a díjat, az csak 2011. szeptember 25-én este a Magyar Színházban rendezett ünnepélyes díjátadón derül ki. A nagyközönség számára nyitott gálaműsort Pelsőczy Réka rendezi, az est műsorvezetői Csákányi Eszter és Pál András. A teljes jelöltlistát ide kattintva olvashatják.

A legjobb új magyar dráma kategóriában három darab szerzői izgulhatnak.

Háy János darabját 2010. október 22-én mutatták be a Bárkán. A Nehéz főhőse Háy János mindenkori főhőse: a vidékről tizenévesen Budapestre kerülő fiatalember, aki szülei egyetértésével, sőt támogatásával megszakítja a végtelennek tűnő családi láncot, kiszakad az otthoni fészekből, "különb" lesz, mint ősei, megváltja a nemzetséget stb. Aztán az illúziók kicsorbulnak, ahogy kell. Régi otthonát elveszíti, újat a nagyvárosban nem lel, noha minden próbálkozása arról szól, hogy megteremtse "saját életét". S ez a saját élet a törvény és véletlen által meghatározottan kétségbeejtően kiszámítható... Háy sajátos nyelve, humorát még őrző, egyre szikárabb és szigorúbb fogalmazása a komédia színeit felcsillantó sötét magyar tragédiát ígér.

Kovács Márton, Mohácsi István és Mohácsi János darabja, az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe Mong Attila: János vitéz a Gulágon című könyvében leírt történelmi események alapul vételével készült.. "1946-ban vagyunk, egy magyarországi falu színköre a János vitézt készül előadni a református pap betanításában, orosz katonákkal kerülnek konfliktusba, és többségüket a Gulágra hurcolják: ezt a valóban megtörtént eseményt vették alapul az alkotók, ám - Mohácsi János előadásait ismerve egyáltalán nem meglepően - nem dokumentarista színház lett a végeredmény. (...) Az alkotók a történelem és a mesevilág összeszövésére vállalkoztak, hogy az első felvonás orosz katonái anyanyelvi szinten beszélnak magyarul, és nem is akárhogy tanultak meg: a Vereckei-szoroson átkelve egy szempillantás alatt. Mohácsi István a János vitéz említett, tragédiába forduló színkörös előadását nem pusztán mint adatolható történelmi tényt vette műve alapjául, hanem annak szerkezete és meseisége vált az előadás ihletőjévé és legfontosabb szervező anyagává. Lassan, fokozatosan épül szétválaszthatatlanul egybe a legsötétebb valóság és a legvarázslatosabb mese" - írtuk róla a 2011. február 25-i bemutató után.

Térey János misztériumjátéka, a Jeremiás avagy Isten hidege a debreceni metróban játszódik. A Nemzeti idei "magyar évadának" keretében a 2010. október 2-án a Gobbi Hilda Színpadon első alkalommal műsorra tűzött darabból 2008-ban az Új Színház készített felolvasó-színházi keresztmetszetet, majd 2009-ben könyv formájában is megjelent. Mint Térey János elmondta, az ősbemutatón is egy némileg rövidebb változat kerül a színpadra: "Úgy látszik, arra fektetek nagyobb hangsúlyt, hogy a könyv összes lehetősége valósuljon meg. A rendező, a dramaturg érthető módon arra vágyik, hogy a közönség ne unatkozzon, illetve, hogy az előadás ne legyen hosszabb két óránál. Én ezt maximálisan respektálom ebben az esetben is." A Jeremiás...-ban minduntalan felbukkannak a szerző szülővárosa, Debrecen helyszínei, társadalma. "Olyan darabot szerettem volna írni, amely nem csak Magyarországon, nem csak magyarul játszható el. Egyszerűen csak egy vízfejű főváros és egy másik, vidéki város viszonyára gondoltam. Meg egyáltalán arra, hogy egy Magyarországhoz méltó országban mennyire létezhet az élet a perifériákon, és mi számít perifériának. Debrecen például nem, sőt, dinamikusan fejlődő város" - jegyezte meg az író, aki emellett hangsúlyozta, olyan települést festett, amilyen a valóságban nem létezik: Debrecenben nincs még női polgármester, ahogy metró sem.

A legjobb előadás díjára szintén három produkció aspirál.

A Mohácsi János rendezte Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe. Az előadás jelenidejűségét kritikusunk imígyen hangsúlyozta: "Mohácsiék előadása nem kevesebbet állít, mint hogy a lezáratlan múlt az ő halottaival együtt itt van köztünk. És ha egyéb mára és holnapra is érvényes tanulságot is találunk még, az se a véletlen műve."  És azt is kiemelte: "Mint Mohácsi János előadásaiban mindig, itt is folyamatosan sok szereplő van a színpadon, tablókat látunk, épp ezért igazságtalan is kiemelni egyes szereplőket: az össztársulati munka a fontos - jól jelzi ezt, hogy az előadás végi tapsrendben a színészek mindannyiszor csakis együtt hajolnak meg."

Két nagyhatalom csatározik egymással: Anglia és Franciaország. A shakespeare-i királydráma Dürrenmatt gunyoros átiratában a hatalmi játszmák mai dramaturgiáját tárja elénk. Hősei nem évszázados távlatokban gondolkodó történelmi uralkodók, hanem a pillanatnyi állva maradásért taktikázó politikusok. A dramatizált krónikából komédia lesz. Ami a lázas csaták, királyházasságok, ígéretek, törvények, uralkodói tárgyalások és kézfogások után marad: a még reménytelenebb jövő. Erről szól a János király, amelyet 2011. március 12-én mutattak be Bagossy László rendezésében: "Az Örkény Színház produkciója e kétségbeesett szöveg kétségbeesett mai lenyomata vadul megröhögtetve mindannyiunkat, akik konkrét szenvedőalanyként ámultan figyeljük a politikai masinéria sátáni trükkjeit. És nevetünk rajta. Tehetjük, hisz a mi bőrünkre megy." 

A Katona József Színházban 23 évvel a legendás előadás után vették elő Moliére darabját. A mizantróp bemutatója 2011. január 28-án volt. (Mint emlékezhetnek: fűtetlen színházban.) "A mizantróp arról szól, hogy miért akarunk meghalni. És arról, hogy miért maradunk mégis életben. Legalábbis egy darabig. Mert a világ alkalmasint buzdít a halálvágyra. Ahogy az élet iránti rajongásra is. Utóbbi sarkallja az embert arra, hogy lopjon (eszmét, gondolatot, egyebet), csaljon (szerelmet, barátot, hű hívet) és hazudjon (bármit). De kellenek az Alceste-ek, akik életunt becsületességükben a létezést szétfeszítő dühvel és romboló őszinteséggel mutatják meg a többieknek, hogy eme árnyékvilágban miért nem lehet hosszasan létezni, ergó, miért érzik majd egyszer csak úgy, hogy örökre el kell hagyniuk. Azok, akik föltérképezik a világ mocskát, és úgy, ahogy van az arcunkba vágják. Nehéz nekik."

A legjobb rendezés kategóriában szintén hárman várják a szeptember 25-i díjátadót.

A János királyból "Bagossy László nagyon is kézzel fogható előadást rendezett. Kézzel foghatóan mait és röhejesen pimaszt. Görgey Gábor fordítása oly mértékig alkalmas erre, mintha egyenesen magyarul íródott volna a hochdeutschot használó svájci szövege."

Mefistofele, Arrigo Boito operája volt Magyar Állami Operaház előző évadának első premierje, amelyet 2010. szeptember 14-én tartottak. Ifjú bloggerünket igencsak megérintette az előadás: "Lehetetlen felsorolni azt a rengeteg kreatív ötletet, amit Kovalik Balázs megjelenített a színpadon, így csak kedvenceimet ragadom ki. Már megszokott a fiatal rendezőtől, hogy minden színnek külön jelentősége van, ez a mostani előadásra is igaz volt. Természetesen még ő sem tudta kikerülni a piros szín kliséjét, de ez nem is baj, mert így a hallgatóság minden tagjának, nem csak a hozzáértőknek volt világos a szimbolika. Margherita börtönjelenetében a színpad közepén álló hatalmas vértócsával jelenítette meg a nő gyilkosságát, ami elég merész ötletnek számít. Igaz, a jelenet a vége felé már kezdett kissé hasonlítani egy Tarantino-filmrészlethez, de azért hatásos volt." Kritikusunk pedig így fogalmazott Kovalik Balázs rendezéséről: " S miközben minden mozog, forog, változik, mégis minden mozdulatlan, mert a kovaliki színen egy tapodtat sem moccanva is pontosan tudjuk, honnan, hová érkezünk a darab végére. A Rész-molekula ugyanis magában hordozza az Egész teljes szerkezetét, a vétek magát a törvényt, a pillanat az egész életet, s a kiinduló tétovaság a végső felismerést."

A mizantróppal/-ban "Zsámbéki Gábor kortárs Molière-t rendezett. Megtalálta a szövegben mindazt, amivel korunkhoz szólhat. Finoman árnyalt egyszerűséggel, magától értetődő, bölcs szenvedéllyel irányítja a történetet. Nem a személyes művészsors 'Alceste én magam vagyok' csábító attitűdjét választja, a figurák igazságát keresi. A hazudósakét is. Ettől lesz olyan fájdalmasan és gyönyörtelien életszerű az, ami a színpadon történik. Minden mozzanatát a bőrünkön érezzük, hiába a verses beszély (magyarul: Petri György és kicsit Várady Szabolcs is). Mintha egy kortárs dráma szólalna meg versbe szedve, áttetsző iróniával vonva be az egyre komolyabbra forduló eseményeket. Az előadás rendezője újabb darab örökléttel ajándékozza meg Molière-t. De magajándékozza a színészeit is."

A Színikritikusok Díjának átadó gálájához kapcsolódó játékainkat ide kattintva érhetik el.

Az Erste Bank által is kiemelten kezelt gálára jegyek a Magyar Színház előcsarnokában (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4., tel.: 322-0014) hétfőtől péntekig 10-18 óra között, a Budapesti Kamaraszínház Szervezési Irodájában (1075 Budapest, Károly körút 21.) hétfőtől péntekig 10-18 óra között, továbbá az ismert jegyirodákban válthatók.