Olivér

Rózsahegyi Kálmán színművész 50 éve halt meg

2011.08.27. 08:00

Programkereső

Ötven éve, 1961. augusztus 27-én halt meg Budapesten Rózsahegyi Kálmán színész, pedagógus, kiváló művész.

A Békés megyei Endrődön született 1873. október 6-án. Nevelőapja, Rózsahegyi Ödön színész és daltársulati igazgató volt, a család a vándortársulattal állandóan költözött. A kis Kámánnak így csodás gyermekkor adatott: az iskolába be sem íratták, írni-olvasni anyjától tanult meg. A színpadon tehetségesnek bizonyult, már egész kicsi korában fellépett, s ahogy cseperedett, egyre nagyobb feladatokat kapott. Útját egészen a Színiakadémiára való beiratkozásáig egyengették, diplomáját 1892-ben kapta meg.

Pályáját Debrecenben kezdte, innen Kolozsvárra szerződött, 1898-ban a Beöthy László vezette Magyar Színházhoz került, amikor a direktort a Nemzeti Színház élére nevezték ki, magával vitte Rózsahegyit is. 1900-tól 1935-ös nyugdíjazásáig tartozott az ország első társulatához, az örökös tag címet 1923-ban kapta meg.

Jelenléte új stílust vitt a Nemzeti színpadára. Népszínművek, parasztdrámák, vidéki környezetben játszódó vígjátékok szerepeit alakította a leghitelesebben (A falu rossza, Piros bugyelláris, Te csak pipálj, Ladányi), de emlékezeteset tudott nyújtani klasszikus drámai szerepekben is, mint Tiborc (Katona: Bánk bán), sírásó (Shakespeare: Hamlet), a Bolond (Shakespeare: Lear király), Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom). Pedig nem szerette a klasszikusokat, mert nehezen tanulta a veretes mondatokat. Híres volt arról, hogy nemigen vette szentírásnak a szöveget, ha úgy érezte, hogy saját szavaival megfelelőbben ki tudná fejezni érzéseit, a végsőkig küzdött, veszekedett igazáért. Ma már színháztörténeti epizód, amikor a pályakezdő Rózsahegyi Gárdonyi A bor című darabjában elsőként köpött igazi nyállal a Nemzeti Színház színpadára. A tajtékzó rendezőnek azt válaszolta: "Bocsánat, rendező úr, ez nem színpad. Ez most Baracs gazda portája!" Minden műfajban otthon volt, szépen énekelt és kitűnően táncolt is.

Kamera elé 1914-ben állt először, s azután évtizedeken át számos filmsiker részese volt: Süt a nap, A cigány, A tanítónő, Állami Áruház, Liliomfi, Mese a 12 találatról, Micsoda éjszaka. Feleségével, Hevesi Angélával 1909-ben alapított magán-színiiskolát, ahol öt évtizeden keresztül számos kitűnő színészt nevelt.

A második világháború idején nem léphetett színpadra, az egyik legnagyobb magyar "parasztszínész" ugyanis zsidó anyától született, és nevelőapja is ehhez a felekezethez tartozott. 1945-ben pedig Major Tamás akadályozta meg a Nemzetibe való visszatérését. A páratlanul népszerű színészt a színjátszás peremére igyekeztek szorítani, csak néhány alkalommal léphetett színpadra a Vígszínházban, az Operettszínházban és a Kamara Varietében, utolsó szerepe a Rokonok Berci bácsija volt a Madách Színházban.

A kedélyes, mindenki által kedvelt, jó humorú Rózsahegyi szenvedélyesen vadászott, de csak fácánra és nyulakra lőtt. 1901-ben Farkas-Ratkó-díjat, 1926-ban polgári érdemkeresztet kapott, 1960-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. Szülővárosa, a mai Gyomaendrőd ápolja az emlékét: a róla elnevezett iskola előtt 2000-ben avatták fel bronzból készült szobrát.