Gyöngyi

Mephisto nyugdíjba megy

2011.09.22. 11:00

Programkereső

"Isten Önnel, KMB" - így búcsúztak a bécsi Max Reinhardt Szeminárium tanárai és növendékei az őszi félév kezdetén, október elsejével hivatalosan nyugdíjba vonuló 68 éves színész-tanártól, Klaus Maria Brandauertől.
Klaus Maria Brandauer
Klaus Maria Brandauer

A "nagy varázsló" - aposztrofálta mesterét Birgit Minichmayr, de úgy vélte, ha a szorosan vett tanári munkától megszabadul, de fönntartja kapcsolatát a szemináriummal, és talán többet lesz színpadon például a Burgtheaterben, amelynek tiszteletbeli tagja. A búcsúztató összejövetelre videoüzenetet küldött Szabó István filmrendező. Brandauer nemzetközi pályáján a nagy áttörést és az Oscar-díjat a Mephisto című film hozta meg 1981-ben.

Klaus Maria Brandauer 1944. június 22-én született az osztrák Reichsgauban (ma Bad Aussee a település neve, és a színész itt is él) Klaus Georg Steng néven. Kezdetben ebben a faluban lakott nagyszüleinél, majd a Baden-Württemberg tartományban levő, Bázel közelében található Grenzachba követte szüleit. 1962-ben leérettségizett és a stuttgarti színművészeti főiskolára felvételizett. Sikerrel. Tanulmányait azonban két szemeszter után felfüggesztette, mert az előadótermek és könyvtárak világában nem érezte jól magát. Útja a tübingeni színházba vezetett, ahol 1963-ban a Szeget szeggel Claudiójaként debütált. Egy évvel később Salzburgba szerződött, majd pedig a bécsi Theater in der Josefstadt színpada következett. Nevét 1970-ben ismerte meg a szélesebb szakma, az Emilia Galotti 1970-es előadása után, ami Fritz Kortner utolsó rendezése volt. Brandauer 1972-ben lett a bécsi Burgtheater tagja, és ebben az évben indult el filmes karrierje.

Oidipusz Kolónoszban
Oidipusz Kolónoszban

Lee H. Katzin és Otto Preminger Münchenben látta meg a színészt, a filmrendező és producer azonnal tudta, nekik Brandauer kell a Salzburgi kapcsolat című filmhez, amit Altausseetől mindössze négy kilométerre forgattak. A limuzin és a személyesen neki kirendelt sofőr nem jelentett neki semmit, a hírnév sem izgatta, sokkal inkább zavarta az, hogy a forgatás közben rengeteg üresjárat volt, közben pedig unatkozott. Moliére és Schiller drámaszövegei után a forgatókönyv nem jelentett neki kihívást, így inkább a forgatás után a színházi karrierre összpontosított. Amikor azonban Szabó István felajánlotta neki Hendrik Höfgen szerepét a Mephistóban, nem habozott. "Ez az a téma, ami engem mindig is borzasztóan érdekelt: megvezetni, elvarázsolni, manipulálni, más emberek felett uralkodni, főnöknek lenni, királynak, császárnak, vezetőnek, Führernek" - nyilatkozta egy alkalommal. A legjobb külföldi filmnek járó Oscar megnyitotta a Hollywood felé az utat: Soha ne mondd, hogy soha, Távol Afrikától. (Meg persze a Redl ezredes és a Hanussen Szabóval.) A mozisikerek és a folyamatosan forgatott tévéfilmek ellenére Brandauer nem hagyott fel a színházzal, és dacára annak, hogy nincs színészdiplomája, a bécsi Max Reinhardt Seminar tanára lehetett.