Vendel

Balázs Samu 30 éve nincs velünk

2011.09.25. 09:10

Programkereső

Harminc éve, 1981. szeptember 25-én halt meg Balázs Samu Kossuth-díjas színész, érdemes művész.

Balázs Samu 1906. május 18-án született Bánffyhunyadon. A Színművészeti Akadémián 1928-ban végzett, ezt követően a kolozsvári Magyar Színház szerződtette. Harmincéves korára már olyan nagy szerepeket tudhatott maga mögött, mint Shakespeare Hamletje, Katona Bánk bánja és Madách Az ember tragédiájának Ádámja. Egy Erdélyben töltött évtized után lett a budapesti Nemzeti Színház tagja, ahol 1970-ben történt nyugdíjazásáig meghatározó egyéniség maradt.

Kiváló jellemábrázoló készségével, karikírozó képességével klasszikus és modern témájú vígjátékokban, drámákban, intrikus szerepkörben is meghódította a fővárosi színházbarátok táborát. Stílusát sajátos, groteszk hanghordozás, egyfajta szatirikus gúny jellemezte. Azon kivételes színészegyéniségek közé tartozott, akik akár néhány mondatban, néhány percbe sűrítetten is a teljes embert érzékeltették. Hagyományos játékstílusa ellenére mindvégig modern tudott lenni, az általa alakított figurák ma is elevenek.

A Nemzeti Színháznál számos nagy sikerű Shakespeare-bemutató részese volt. Játszotta többek közt Hastingset a III. Richárdban, Glostert a Lear királyban, Malvoliót a Vízkeresztben, Poloniust a Hamletben, volt a Gombkötő Ibsen Peer Gyntjében, Pickering ezredes Shaw Pygmalionjában. 1970-ben nyugdíjba ment, de a színpadtól nem vált meg. Szerepekre szerződött a Madách Színházhoz, ahol aztán parádés alakításokkal örvendeztette meg a közönséget: Blakely kapitány (Wouk: Zendülés a Caine hadihajón), Kormányzó (Gogol: Holt lelkek), Al (Neil Simon: A Napsugár fiúk). Vendégként nagy sikere volt a vén gavallér, Csermlényi Viktor szerepében (Örkény: Macskajáték) a Pesti Színházban. Utoljára Talavera érsekét játszotta Illés Endre Spanyol Izabella című drámájában.

Filmezni a negyvenes években kezdett, művészetét mintegy ötven játék- és tévéfilm őrzi. Láthattuk a Különös házasságban (1951), a Rokonokban (1954), az Utazás a koponyám körül-ben (1970). Legemlékezetesebb filmszerepe kétségkívül Szilvay professzor volt a Makk Károly által rendezett Liliomfiban. Minden lélegzetvétele, mozdulata ellenállhatatlanul mulatságos volt, és noha egész lénye a tiltást és a tagadást személyesítette meg, bebizonyította, hogy ripacskodni is fenségesen és méltóságteljesen tud.

Azt mondták róla, ő a legangolabb magyar színész, és még az ördögtől is tartja a három lépés távolságot. A magánéletben a szemérmességig zárkózott volt, interjút nem szívesen adott, ha nagy ritkán mégis kötélnek állt, kizárólag a hivatástudatról beszélt. Egy ilyen alkalommal mondta: "A színésznek át kell lényegülnie, de teljes átlényegülés nem létezik. Az egyéniség - amely egy jellemet átél - adja a színpadi feszültséget".

Balázs Samu művészi munkájának elismeréseként 1951-ben Kossuth-díjat kapott, 1963-ban érdemes művész címmel tüntették ki. Hosszan tartó, súlyos betegség után 1981. szeptember 25-én halt meg Budapesten.