Vilhelmina

Kováts Adél: "Blanche én vagyok"

2011.10.06. 08:49

Programkereső

A Radnóti Színházban az évad első bemutatója Tennessee Williams Vágyvillamos című darabja, Zsótér Sándor rendezésében. A főszerepet játszó Kováts Adél mesélt arról, hogyan készül az előadásra.

Kováts Adél
Kováts Adél

- Blanche szerepe nagy kihívás lehet. 

- Lényeges, hogy az ember a lelki, fizikai alkatához, az évei számához, a mesterségbeli tudásához, a személyiségéhez képest 2-3 évente találkozzon egy olyan szereppel, ami önmagába is beljebb juttatja.  Bár én általában nem cipelem haza a szerepeimet, ez most nagyon kattog a fejemben. A családom nagyon ott van mögöttem, hogy össze tudjam rakosgatni. Talán a legbonyolultabb, a legrétegzettebb szerep, amivel valaha találkoztam.

- Eszedbe jutott valaha is, hogy eljátszanád?

- Nem. De nem is gondolok szerepekre, színdarabokra ilyen értelemben. Ebben valahogy egy kicsit babonás vagyok. Ugyanakkor már hiányzott egy ilyen nagy formátumú szerep.  Ha nagy volumenű szereppel találkozol, annak megfelelően van lehetőséged megmutatni, hogy mit gondolsz a világról. Azok a mérföldkövek egy színész életében, amikor valami ilyesmit talál meg. Számomra rettentő fontos, hogy a partner, a rendező minden érzékszervemre hasson. Én is mindig ezt szeretném átadni a partneremnek, a rendezőnek, magának a szerepnek is, és ezt szeretném elérni a közönségnél is. Ezért mindenféle mazochizmusra hajlandó vagyok.  Aztán ez vagy sikerül, vagy nem, valamikor a legjobb szándék sem elég. 

- Zsótér Sándorral dolgoztál már korábban is?

- Igen, utoljára a Rettegés és ínséget csináltuk együtt. Ennek már tizenhárom éve, nagyon vártam a találkozást.

- És nagy különbség van a két munka között?

- Csak emlékképeim vannak arról, hogy hogyan váltunk el Sanyival, nyilván újra kell tanulnunk egymást. Arra emlékszem, hogy mindig jó volt vele dolgozni, hogy úgy éreztem, sokat ad nekem. Engem inspirál, ahogyan ő működik. Iszonyú szenvedéllyel ad instrukciót és minden érzékszervére hat az embernek. Gyors, szenvedélyes, impulzív, pregnáns. Mutat is, de elvárja, hogy megtaláld a figurában, a helyzetben a személyes hangodat.

- Jóban vagy Blanche-sal?

- Blanche én vagyok, muszáj vele jóban lennem.  Már az olvasópróbán elég jóban lettünk. Az első darab, amiben a Radnótiban játszottam, a Rosmersholm volt, akkor Valló Péter azt mondta, az a baj velem, hogy az erkölcsiségem tiltakozik a szerep igazsága ellen. Most már emberszeretetben, elfogadásban beljebb vagyok. Mostanra én is elég sok mindenen keresztülmentem, ahogy Blanche is, szóval van mit mondani. Van mit mondani.