Jenő

A Craiovai Nemzeti Színház Budapesten

2011.10.17. 16:07

Programkereső

Három nap, két színház, három előadás, köztük a Bocsárdi László által rendezett Caligula - október 19-től 21-ig vendégeskedik Budapesten a craiovai Martin Sorescu Nemzeti Színház társulata.

Október 19-én a Nemzeti Színházban Albert Camus Caligula című drámája látható a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat igazgató Bocsárdi László rendezésében, Bartha József díszleteiben, Dobre-Kóthay Judit jelmezeiben. Az előadás az október 29. és november 6. között megrendezendő Román Színházi Fesztiválra is meghívást kapott.

Bocsárdi László Caligula rendezése Albert Camus darabjának esszenciális olvasatát nyújtja. A tükrökkel elárasztott játéktérben a fehér ruhás szereplők egy látszólag ártatlan közegben vannak, pedig ez a tér a szabadságvesztés szorongató atmoszféráját és az egyeduralkodó megvetését megsokszorozva sugallja. Caius Caligula a rá jellemző erőszakossággal maga vezényli le ezt a kísérletet, egyszerre az őrült zsarnok, az ápoló és az ápolt, akinek elege van az őt körülvevő emberek szemforgatásától. Csupán néhány szereplő, Helicon, a szertartásmester és a melankólikus és tehetetlen szolgája Scipio, Caesonia a szerető-ügynök és Cherea költő-filozófus képviselnek egyfajta normalitást, az utóbbi az, aki ellenáll az elhatalmaskodó császári őrület karneváljának és végül a bukáshoz vezető összeesküvés kezdeményezője.

Caligula őrülete ebben a darabban teljesen logikus, sőt vonzó módon kerül bemutatásra és ez adja az előadás kulcsát és tétjét. A szeretett nő és húg, Drusilla elvesztése Caligulát átdobja az emberi lélek árnyoldalára, egy olyan dosztojevszkiji alakká válik, aki számára a transzcendencia hiánya a végtelen lehetőségek tárházát nyitja meg. Az orgiák és az alárendeltek nyers kegyetlensége, akik vakon követik az elborult elme megnyilvánulását, és tetteit, aki számára már csak a gyilkosság és a művészet az egyetlen érdemleges tevékenység - az egész egy végsőkig kifeszített határon történő sarabande, amelyet a tirannus akaratának alávetett kamarilla játszik.

A határok, a kirobbanó hübrisz eme darabjában valakinek fizetni kell. Caligula a végsőkig és teljes mértékben felvállalja életét és halálát, az őrület az egyik legcinikusabb elgondolás mentén igazolást nyer.

Október 20-án és 21-én két előadás tekinthető meg a Katona József Színház nagyszínpadán. 20-án Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című művét mutatják be, egy nappal később pedig Ion Luca Caragiale Leonida naccsás úr és a reakció című darabja vendégszerepel a Katonában.

A Komámasszony, hol a stukker? Mircea Cornişteanu rendezésében egyszerre a fenyegetettség és a tehetetlenség drámája - nevezetesen a céltalan erőszak kényszerpályából való kitörés lehetetlenségét ábrázolja. Az erő letéteményesei ösztöneik hatása alatt cselekednek, a valódi hatalom birtokosai meg a háttérben húzódnak meg. A mai Románia számára a darab jelzésértékű. Az elmúlt húsz évben a korrupció sokkal több árnyoldalát mutatta meg, mint '89 előtt bármikor. Sokan hittek azokban az emberekben akik a hatalomra jutáskor teljesen más arcukat mutatták be és ennek fényében a darabot is alaposabban megérthetjük. Az a tény, hogy a mindenkori Hatalom a lehető legváltozatosabb módon mintegy kézről kézre jár, felhívja a figyelmet az Erő birtoklásának veszélyeire, valamint a megjelenési formáira, legyenek azok a hatalom képviselőinek vagy a nyers erőszak áldozatoknak az avatárjai. Az Egyén és a Hatalom eme parabolája már önmagában egy meglehetősen keserű pirula. Görgey Gábor darabja az édesítő humor segítségével mindezt lenyelhetőbbé teszi. Ez az örökösen aktuális téma, az öt színész kiváló és különleges játékával egy igazi nyugtalanító darab az abszolút hatalom paranoid megnyilvánulásáról.

A fiatal rendezőnő, Diana Dragoş előadása elsősorban eredetiségével lepi meg a közönséget. A rendezés, a díszletek, a zene és a két szereplő kifinomult játéka egy emlékezetes előadást eredményez. A jól ismert Caragiale-figurák, Leonida nagyságos úr és Effi asszonyság, már-már felismerhetetlenek, az öregedéssel járó szenilitás hangsúlyozásával sokkal inkább Ionesco alakjaira (pl. Székek) emlékeztetnek. Mindezek ellenére, ez annyira nem egy váratlan rendezői elképzelés, ám a minden részletre kiterjedő partitúra és a két színész, Mirela Cioabă és Dan Cornescu, szereplőmegformálása az elmúlt évek színházi életének egyik nagy revelációja. A klasszikus darab abszolút újítása egy nyugtalanító elem beemelése, a népet - amely itt nemcsak "hallható", hanem látható - fiatal, death-metalra és kamaszos-gótikus vámpírnak öltözött fiatalok alkotják (a jelmezeket Adriana Dinulescu készítette). Az őrjöngésig fokozódó táncuk (Laurenţiu Nicu koreográfiája) és a közönség füleit is próbára tevő rockzene sikeresen megteremti azt a félelemteli szorongásos hangulatot, amely szereplőinkben is kialakul. A harsány komédia ellenére a Walpurgis-éj, felemészti hőseinket.