Jolán

"Ad neked kenyeret az a Mozart?"

2011.10.30. 12:07

Programkereső

Állapotfelmérés: a hazai kulturális ágazat helyzete című szakmai nyílt napon intézményvezetők számoltak be területükről és fogalmazták meg észrevételeiket illetve bírálataikat a kulturális kormányzat tevékenységével kapcsolatban az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága ülésén.

L. Simon László, a bizottság elnöke az ülést megnyitó beszédében Kornis Gyulát, a Horthy-korszak kulturális államtitkárát idézve kijelentette: "a kultúrát a hatalom szolgálni köteles". E mottó jegyében biztosította a szektor megjelent képviselőit arról, hogy a kormányzat nem hagyja magára a kulturális intézményeket, és a feszített törvényalkotási folyamatban az előadóművészeti törvény módosításával, illetve a hamarosan megszülető új szerzői jogi törvénnyel tiszta helyzetet teremtenek a kulturális ágazatban. Ugyanakkor figyelmeztett, hogy a kultúra "nem várhat örökké az atyáskodó politikára", hatékonyabb önképviseletre szólította fel a szakmai szervezeteket, és jelezte, hogy a kormányzat a kulturális szektortól olyan médiaképes üzeneteket és produkciókat vár, amelyek túljutnak a szűk szakmai közönség körein.

Kulturális és sajtóbizottság nyílt nap a Parlamentben
Kulturális és sajtóbizottság nyílt nap a Parlamentben

Gulyás Dénes operaénekes, parlamenti képviselő, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója az operajátszás múltjáról és jövőjéről tartott előadásában Márai Sándor Füves könyvére hivatkozva kijelentette, hogy a ma Magyarországon kultúrára fordított kiadások nem volnának szűkösek, ha azokon nem kellene a Magyar Állami Operaházban is képviselt magas művészeteknek a sok "vacak és talmi, pusztító és romboló" kommersz produkcióval osztozniuk. Kérdésként fogalmazta meg, vajon a kormányzat felvállal-e akár szavazatvesztéssel járó döntéseket, adott esetben intézmények bezárását is? Mint hangsúlyozta, a kultúra támogatása nem merülhet ki nagyszabású új épületek felhúzásában, az intézmények szempontjából a valódi támogatás a produkciókra és a fenntartására fordítható pénz. Az operaházi viszonyokra utalva sérelmezte, hogy sokan szerződés nélkül játszanak, a kifizetések késnek, és azokat is társulati tagkét tüntetik fel a műsorlapokon, akik csak évi néhány előadásban énekelnek. A vidéki operajátszás helyzetét áttekintve azt javasolta, hogy az öt vidéki háromtagozatú nemzeti színházat (Miskolc, Győr, Szeged, Pécs, Debrecen) az egyes intézményekben csak menedzsmentet meghagyva vonják össze, mert az összehangolt előadásrend, a közös díszletek és más előnyök révén az előadásszám és a bevételek megduplázása érhető el.

A színházi folyamatokról a hatályban lévő előadóművészeti törvény tükrében Vidnyánszky Attila beszélt volna, ám betegsége miatt nem tudott részt venni az ülésen. Helyette Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója lépett a pulpitusra, aki rögtönzött beszédében legfontosabb feladatuknak a színházi szakmában tapasztalható ellentétek elsimítását nevezte. Az előadóművészeti törvény módosításához fűzött várakozásaik mellett kétoldalú, a törvény iránymutatása alapján, de a helyi igények figyelembevételével megkötött közszolgáltatási szerződések szükségességét hangsúlyozta. Jelezte továbbá, hogy a színházak várják a közmédia ígért megkereséseit az előadások rögzítésével kapcsolatban. Beszédében végezetül a jelenleginél sokszínűbb, nyitottabb, a nemzeti értékekből erőteljesebben táplálkozó színészképzés, valamint a pillanatnyilag OKJ-s tanfolyamokon oktatott színházi kiszolgálószemélyzet felsőfokú képzésének szükségessége mellett érvelt.

Mihályi Gábor
Mihályi Gábor

„A magyar táncművészet mozgáskorlátozott állapotban van" - jelentette ki Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, s rámutatott, a kőszínházi igényekre szabott előadóművészeti törvény nem kezeli hatékonyan a balett, népi és kortárs ágakra széttagolt táncos szakma széttartó igényeit. Mint jelezte, a szabályozást nehezítik a társulatok sokszínű működési formái, eltérő önnállósági fokuk, s a pályázati rendszer és a befogadószínházakkal fennálló viszonyok is zavarosak. Ugyanakkor üdvözölte, hogy a szakmai végzettséggel kapcsolatban a táncosok haladékot kaptak. Nem rejtette véka alá, hogy a táncos szakmát sokkolta a korengedményes nyugdíj eltörlésére vonatkozó törvénytervezet, mely az országos szinten jelentéktelen táncművészeti ágazatot dugába döntené, hiszen kiöregedett táncosokat vélhetően senki nem akarna látni a színpadokon. Beszédében egyúttal reményét fejezte ki, hogy a szerzői jogi törvényből mindeddig kimaradt koreográfusok helyzete az esedékes módosítás során rendeződik.

Kelemen László, a szervezetileg a Magyar Állami Népi Együttest is magában foglaló Hagyományok Háza igazgatója előadásában sérelmezte, hogy magyar népművészet címén a hagyományos paraszti kultúrát ápoló alkotók és művészek helyett a „kommersz ír sztepp és a Mága Zoltán nevével fémjelzett gagyi" kap teret a közmédiában, de még a Prima Primissima díjazottak sorában is. Aggodalmának adott hangot, hogy Magyarország letért a Kodály, Bartók és Lajtha által kijelölt útról, ám örömét fejezte ki, hogy ennek ellenére az idén félszáz éves MÁNE és a táncházmozgalom szellemi örökségét intézményesült formában továbbvivő, fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Hagyományok Háza vezetésével a tudományos alapokra épülő közművelődés: a gyűjtés, az élő áthagyományozás és az archiválás-digitalizálás terén is jelentős eredményeket ért el. Kelemen László örömmel nyugtázta azt is, hogy a Zeneakadémia népzenei tanszéke elindulhatott, s hogy Szombathelyen a felsőfokú népi kézműves képzés is megvalósult. A folklór-szektor költségvetési súlyát érzékeltetve ugyanakkor szarkasztikusan célzott rá, hogy a BKV adósságállományából - melynek állami konszolidációja időről időre komolyan szóba jön - a Hagyományok Háza és a berkein belül működő Magyar Állami Nép Együttes nem kevesebb, mint 1500 évig tudna működni.

Kelemen László
Kelemen László

A magyar fotográfia helyzetéről értekező Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója rámutatott, bár a XX. század nagy magyar fotósai külföldön igen népszerűek, fotóművészeti gyűjtemények alapításával, illetve a fotóművészeti kiállítások nagy múzeumokban való megjelenésével 50-100 év lemaradásban vagyunk. A trend megfordulását jelzik az elmúlt években a Ludwig Múzeumban - és az EU-elnökség révén többek között Londonban is - bemutatott, szép számú látogatót vonzó fotókiállítások, és az utóbbi néhány évben országszerte három helyen is beindult felsőfokú fotóművész-képzésre tapasztalt tízszeres túljelentkezés. Baki Péter a jövőt a széttagolt magyarországi fotógyűjtemények (1,2 millió felvétel van a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában; 3 millió, kizárólag saját készítésű, és nem okvetlenül művészi igényű, és csak negatív formában tárolt fotót őriz az MTI; és mintegy félmilliós a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye) egyesítésével Közép-Kelet Európában egyedülálló gyűjtemény létrehozásában látja, mely - a megfelelő épület kialakításán kívül - mindössze egyetlen nagyjátékfilm elkészítésével megegyező mértékű befeketetést igényel.

Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója az országos közgyűjtemények helyzetéről szólva szintén közép-európai múzeumi centrumként pozicionálná Budapestet. A fővárosban koncentrált közgyűjtemények helyzetét szerkezetileg és méretében is Ausztria múzeumhálózatához hasonlította, és megállapította, hogy a háború előtti Magyarországra méretezett múzeumi hálozat kétségkívül aránytalanul túlzó, de éppen ez a vonzereje és az értéke. A szakember problémásnak ítélte, hogy a 14 intézményt öt tárca felügyeli, egységes szervezeti felépítés és ellenőrzés nélkül. A helyzet orvoslására új törvényi szabályozást sürgetett, mely a múzeumokat, könyvtárakat és levéltárakat külön kezeli, és a „fojtogatóan hiányos, ugyanakkor ésszerűtlenül pazarló" normatív finanszírozási rendszert feladatalapú támogatással váltaná fel. Takács a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum egyesítésével kapcsolatos kormányzati terveket élesen bírálta, az államtitkár által hivatkozott szocialista modell valótlanságát az európai nemzeti galériák alapításának körülményeit ismertetve tételesen cáfolta, és a Nemzeti Galéria alapítását a magyar közgyűjtemények bővülésének és szakosodásának 130 éves története keretében, 1956 vívmányaként értelmezte.

Baán László
Baán László

A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a nemrégiben az új múzeumi negyed előkészítésére kormánybiztosi megbízást kapott Baán László rövid beszédének elején köszönetet mondott az előtte szóló Takácsnak (akivel szakmai viszonyuk korábban nem volt felhőtlennek nevezhető), hogy a múzeumösszevonás kényes kérdésében véleményt formált. A Szépművészeti közelmúltjának tapasztalataiból kiindulva a nagy múzeumok legfontosabb külkapcsolati feladataként a létező legjobb európai gyakorlatok megtalálását és adaptálását jelölte meg, melyeket saját legjobb tradícióinkkal ötvözve kimagasló látogatottságú kiállítások megrendezése válik lehetségessé. Véleménye szerint a legnehezebb feladat a közgyűjtemények számára ugyanakkor, hogy saját működési gyakorlataikat időről időre képesek legyenek újragondolni és megújítani.

Gulyás Gábor, a Műcsarnok egy évvel ezelőtt kinevezett igazgatója a közelmúlt kortárs művészeti botrányaira is utaló kritikus hangú beszédében éppen erre tett kísérletet. Felszólított, hogy a posztkádári politikai ideológiát váltsa fel az értékelvű esztétika, készüljenek újszerű, a nemzetközi kontextusra és tudományos diskurzusra reflektáló monográfiák, és induljon meg a felsőfokú kritikus- és kurátorképzés. A Műcsarnok középtávú tervei között felvázolta a fővárost a nemzetközi kortárs művészeti szcénába bevezető Budapest Biennálé tervét, mely egyben városarculati és turisztikai projektként újrapozicionálná a kortárs magyar képzőművészetet. Ugyanakkor sérelmezte, hogy - a a háborús éveket is beleszámítva az elmúlt 100 évben példátlan módon - az állami támogatás a Műcsarnok fenntartásához szükséges összeget sem fedezi. Gulyás Gábor szerint a nemzeti kormány a nemzeti kultúrára is kell költsön, s a felszólító mód nem a pénzügyi válság, hanem az országban eluralkodott erkölcsi és kulturális válság miatt szükséges. Még akkor is, ha - a címben idézett, Győzike által egy beszélgetős műsorban Sebeők Jánosnak odasúgott megjegyzés értelmében - Mozart nem ad kenyeret, azaz közvetlenül nem váltható aprópénzre a magas művészet.

Kulturális és sajtóbizottság nyílt nap a Parlamentben
Kulturális és sajtóbizottság nyílt nap a Parlamentben

Részben erre a kérdésre adott választ Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke, aki a - szoftverfejlesztést is magában foglaló - kulturális-kreatív ágazat nemzeti jövedelemképző és önnfentartó képességét hangsúlyozta és rámutatott, hogy a szektor GDP-arányosan a mezőgazdasággal és az egészségüggyel összevethető méretű. A kilenc nagy jogvédő szervezet évi mintegy 64 milliárd forintnyi elosztható bevételt kezel, melyek nagy része reklámokból származik (igaz, ennek harmadát saját működési költségeikre költik). A megújítás előtt álló szerzői jogi törvényről szólva kijelentette, a szerzői jog „tápláló közeg, nem tüskés védőburok", és Paul Valéryt idézve azt hangoztatta, hogy „az intellektuális tőke akkor fogy el, ha nem fogyasztják".

A szerzői jog szempontjából is kitüntetett helyzetbe került a magyar kultúrkincs digitális megőrzésére - éppen L. Simon László kezdeményezésére - alapított MaNDA, azaz Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet, melynek vezetője, Lovas Lajos a mögöttük álló hónapok eredményeiről és az előttük álló tervekről számolt be. A mintegy 27 közgyűjteményt tömörítő klaszter további bővítésével 2013-tól egyházi és magánygyűjtemények anyagainak katalogizálására és digitalizálására is sor kerül. Az intézet munkájának első látványos eredményeként 2011 decemberében indul a MaNDA lakossági portálja, melynek célja, hogy egyetlen nyilvános felületen elérhető legyen a teljes magyar kultúrkincs. Az oldalon a fiatalokat célzó, a Honfoglalóhoz hasonlítható történelmi játék is elérhető lesz, és már novembertől elérhető lesz az a Magyar Turizmus Zrt.-vel közösen elindított, GPS-sel kombinált okostelefonos alkalmazás, mely egyfajta kulturális bédekkerként kalauzol majd a magyar kultúrában, illetőleg a Kárpát-medencében. Lovas Lajos terveik között említette az ózdi iparvidék rehabilitációjának szerves részét képező Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ létrehozását, mely egyfajta génbankként őrizné a méltatlan raktárakban tárolt, illetve a már digitalizált magyar kultúrkincset.

Kulturális és sajtóbizottság nyílt nap a Parlamentben
Kulturális és sajtóbizottság nyílt nap a Parlamentben

Az egész napos - szerény képviselői jelenlét mellett megtartott - ülésszakon felszólalt továbbá a múzeumi szakma részéről Tamási Judit, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke és Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. A filmes és telvíziós szakma képviseletében Vitézy László és Antal Zsolt, a könyves ágazat nevében Szentmártoni János és Osztovits Ágnes előadása hangzott el, továbbá felszólalt Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója, a könyvtárak és levéltárak helyzetéről szólva Szabó Csaba és Romház Bária, valamint a vidéki fesztiválok illetve közművelődési intézmények részéről Mészáros Zoltán és Juhász Mária. A felszólalók többsége üdvözölte a Nemzeti Kulturális Alap - új vezetője, az ülést bizottsági elnökként levezető, az NKA élére október végén kinevezett L. Simon László által bejelentett - átstrukturálását, melynek keretében a korábbi években működő 17 állandó és 2 ideiglenes kollégium helyett 9 állandó bizottság marad.

Mint az bizonyára olvasóinknak is feltűnt: az október 28-i szakmai nap témái és előadói sorából hiányoztak a hangszeres zenészek. Míg a felszólalók rendre éltek egymás területére is vonatkozó észrevételekkel, a klasszikus ill. kortárs zenére és előadókra mindössze Gulyás Dénes és Kelemen László tettek - pozitívként aligha értelmezhető - utalást, Gulyás Gábor címben is idézett megjegyzése mellett. Az operaénekes-képviselő a nagyvállalatok által fenntartott zenei együttesek létét nehezményezte, a Hagyományok Háza igazgatója pedig azzal illusztrálta az általa vezetett intézmények pótolhatatlanságát, hogy ha egy katasztrófa folytán az összes magyar szimfonikus zenekar megszűnne, a magyar komolyzenei hagyományt a kották, más hangszerösszeállítások, illetőleg külföldi együttesek akkor is tovább éltetnék. Hogy a zeneművészeti szakma (képviseletének) széttagoltsága, a kulturális kormányzat számára kevésbé fontos volta vagy épp a Liszt Év miatti túlreprezentáltsága, netán a terület problémamentessége-e a távolmaradás oka, arra talán választ ad az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának december elején esedékes, Haza és haladás címmel tartandó következő nyílt napja.