Kelemen, Klementina

Egy nő

2011.11.06. 22:28

Programkereső

Ofelia Popii számára készült Lia Bugnar darabja. A monodrámát, amelyet a szerző rendezett, a Román Színházi Fesztivál Színész a reflektorfényben szekciójában játszották.

Ofelia Popii egy pici, törékeny, tejfehér bőrű, hirtelenszőke nagyszebeni színésznő. Az Andrei Serban rendezte Sirály Másája, a Lulu címszerepe, a Karnebál Mitája, de mindenekelőtt a Silviu Purcarete készítette Faust Mefisztójának monumentális bohócériája elég volt ahhoz, hogy megjegyezzem a nevét. (Színlapok tanúsága szerint a Berlin Alexanderplatzban is láttam, ezen, bevallom, igen meglepődtem: abból a 2010-es előadásból, mindössze két jelenetet tudok felidézni, és egyikben sem szerepelt.) Az általa játszott karakterek valahogy egyszerre kemények, végletesen önzőek és megközelíthetetlenek, ugyanakkor szeretetre vágyóak és önfeláldozásra képesek, bonyolultan titokzatosak és roppant egyszerűen megfejthetők. Ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a Felii, a magyarul Szeletek című monodráma.

Szeletek - Román Színházi Fesztivál
Szeletek - Román Színházi Fesztivál

A középpontban egy férfi van, egy halott politikus, és az ő feleségének, szeretőjének, anyjának, pedikűrösének, 15 éves lányának, a lány orvosának és afrikai levelezőbarátnőjének történeteit ismerjük meg. A nők legyenek tehetős alkoholisták, egyszerű háztartási alkalmazottak - azaz korunk cselédlányai -, megkopott vagy soha nem volt hatalmú, státuszukkal megbékélt nagyasszonyok, szeretethiányos lázadók, karrierista ifjú családanyák vagy a nigériai semmi közepén élők, mindannyian magányosak, és mint a fuldoklók, úgy kapdosnának a valakihez tartozást jelentő kapcsolatmentőöv iránt.

Lia Bugnar dramaturgiája tulajdonképp végtelenül egyszerű: monológok követik egymást, így áll össze számunkra a puzzle-kból a szétesőfélben levő család tablója, így ismerjük meg az egymás életét véletlenszerűen keresztező nőket, akik sűrített krízispillanatokban lépnek elénk. Ahogyan vissza-visszatérnek, folyamatosan rakjuk össze a képet, fejtjük meg a nők egymáshoz fűződő viszonyait, és rajzolódik ki a szerelmi háromszög, illetve az anya/anyós-meny/feleség-unoka/lány kapcsolat, amelyekre fölöslegesen rakódik rá az elhunyt pedikűrösnője, a lányt kezelő orvosnő és a levelezőpartner karaktere. (Az afrikai lányka esetében ráadásul sikerül a helyzetet illető lehető legbutább színpadi sztereotípiák egyikét, a meztelen színésznő leegyszerűsített törzsi táncot járó árnyát bevetni.)

A díszlet egyetlen fal, rajta egy, az apának írt levél tapétaszerűen felragasztva, töredékesen és mállón, a falon ajtók, amik a feydeau-i bohózatok precizitásával csapódnak és lengenek. Komoly koncentrációt és színésztechnikai felkészültséget igényel, hogy Ofelia Popii a darab karaktereibe ki-be lépkedjen. Bár segítségére van néhány kellék, többnyire ruhadarabok - fekete napszemüveg, kabát, kalap az özvegynek, kék kardigán és kendő a szeretőnek, szemüveg, bot, barna kalap és kabát az anyának, fekete póló, dzseki és bakancs a tininek, kékeszöld svájcisapka, egy számmal nagyobb kabát a kuncsaft halálával munkáját vesztő pedikűrösnek, rózsaszín blézer az orvosnőnek -, a pontosan eltalált hanghordozás és testtartás - lábán alig álló, zavart alkoholista, kissé hajlott hátú, csipogó idős asszony, gyors beszédtempójú, hirtelen mozdulatokat tevő lány, magát kicsire összehúzó, lassan artikuláló pedikűrös - a színpadra lépés első pillanatától megkülönbözteti a figurákat. A darab utolsó monológja az addig látottakból-hallottakból áll össze. Mondatok és mondattöredékek, amelyek kiragadottságukban mégis integráns szöveget képeznek, akár ha egy őrült nő naplójának részlete lenne.

Az Ofelia Popii számára készült darab címében a színésznő keresztnevének becéző alakját nem túl nehéz felismerni. Lia Bugnar szerzőként és rendezőként is háttérben maradt, és segítette abban, hogy sokarcúságát, kaméleonszerűségét, szakmai tapasztalatát, személyiségének szeleteit megmutathassa. Sok nőt az egyben. Egyet a sokban.


Román Színházi Fesztivál - 2011. október 28.-november 6., Bukarest

Szeletek - Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben

Író, rendező: Lia Bugnar

Előadó: Ofelia Popii