Katalin

Laborfalvi Róza 125 éve halt meg

2011.11.20. 10:27

Programkereső

Százhuszonöt éve, 1886. november 20-án halt meg Laborfalvi Róza, a realista magyar színjátszás úttörője, Jókai Mór felesége.

Laborfalvi Benke Judit néven született 1817. április 8-án Miskolcon. Apja székely származású teológus volt, aki nem találta helyét az egyházi szolgálatban, végül aztán színésznek állt. A család nyakába ezzel komoly anyagi nehézségek szakadtak, ráadásul lányával is egyre durvábban bánt, végül tizenhat évesen színésznek adta. Judit első fellépéseit nem kísérte lelkesedés, de ő keményen dolgozott a sikerért. Visszatért szülővárosába, ahol Kántorné, a nagy tragika vette szárnyai alá, patrónájának éneklős stílusa sokáig kísérte. Apja nem sok megértést mutatott iránta, hiába énekelt el lánya egész operákat hallás után, a színfalak mögött korbáccsal várta, ha elhibázott valamit. A zsarnokságot megelégelve minden kapcsolatot megszakított családjával, ekkor vette fel a Laborfalvi Róza nevet. Az új név új életet is jelentett, 1837-ben a frissen létrejött Nemzeti Színház tagja lett. Az elismerten legnagyobb tragika, Kántorné szerződése félreértések és sértődések sorozata után kútba esett, az ő helyét foglalta el a "világszép Róza", aki aztán 32 éven át maradt az ország első társulatának vezető tragikája. Igéző tekintete, nyúlánk termete, határozott alt hangja és mélyen átélt monológjai a tragikai szerepkörre predesztinálták. Királynői megjelenését tovább erősítették a maga varrta színpadi jelmezek, s szinte "kizárólagos joga" volt a Bánk bán Gertrudisára. Vörösmarty neki írta és ajánlotta az Árvízi hajós című versét, amelyet Róza szavalt először, immár levetkőzve éneklős stílusát. Vehemens természetének minden kínjával és örömével egész életén át küzdött, több házasságon kívül született gyermeke is volt.

Laborfalvy Róza
Laborfalvy Róza

Élete révbe érését az 1848-as forradalomnak köszönhette. A legenda szerint március 15-én a Bánk bán díszelőadásán, a felfokozott hangulatban kokárdát tűzött a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mór kabátjára, s a találkozásból perzselő szerelem lett. Döntésük, hogy még abban az évben összeházasodnak, óriási vihart kavart rokonaik és ismerőseik körében, Petőfi a "borzalom" miatt még a barátság megszakítását is kilátásba helyezte. Rózának ugyanis nem a legjobb volt a híre, Lendvay Mártontól, a kor ünnepelt színészétől született tizenhárom éves lányát éppen a találkozás után adta gyorsan intézetbe. A házasságot mégis megkötötték, s az a viharok ellenére halálig tartott. Jókai mélységesen szerette feleségét, aki a színpadhoz hasonlóan magánéletében is az uralkodó szerepet játszotta. Az erélyes asszony mentette meg férje életét a szabadságharc leverése után: előbb egy kis bükki faluban bujtatta, majd menlevelet szerzett számára a Komáromot védő Klapka generálistól. 1857. szeptember 3-án Laborfalvi Róza vendégjátékával és Jókai Mór beszédével nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház, Laborfalvi Róza két évvel később vonult vissza a színjátszástól. A Nemzeti Színház az utána keletkező űrt Jászai Mari megjelenéséig nem volt képes betölteni. A köztudatba Jókai hitveseként vonult be (az író több regényének hősnőjét mintázta róla), de drámai színésznőkként is nevet szerzett magának a magyar irodalomtörténetben.