Hortenzia, Gergő

Harsányi Zsolt: "A Platonov fontos kérdéseket vet fel"

2012.02.16. 09:03

Programkereső

Február 19-én láthatja a budapesti közönség a Nemzeti Színházban a Csehov-klasszikust a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadásában. A rendezővel beszélgettünk a darabválasztás okáról, Csehov humoráról és a közönségreakciókról, s az interjúból az is kiderül, miért írt levelet neki egy néző.

- Milyen jó és rossz Csehov-élményeid vannak - akár iskolaiak, akár színháziak?

- Mindenekelőtt Mihalkov Etűdök gépzongorára című filmjét említeném, mivel talán ennek a világa áll a legközelebb saját Csehov-olvasatomhoz és Ascher Tamás Csehov-rendezéseit, a Három nővért, a Platonovot, amelyeket sajnos csak felvételről láthattam, de szintén meghatározóak. Élő színházi élményeim között tnbbnyire csak felejthető Csehov-előadásokhoz volt szerencsém, kivéve Andrei Serban Ványa bácsiját. A felejthető előadásokból leginkább azt a sokat emlegetett humort hiányolom, amiről Csehov Sztanyiszlavszkijnak írt, de valahogy többnyire punnyadó szenvelgésben merült ki a legtöbb próbálkozás. A Platonovban határozottan arra törekedtünk, hogy megtaláljuk azt a komikumot, amiről Csehov beszélt, és ami igenis ott van Csehov darabjaiban. Az a komikum, ami ironikusan furakszik be a tragikus pillanatokba és szívszorító-nevettető groteszk tragkomikumával élesen világít rá létezésünkre.

Harsányi Zsolt
Harsányi Zsolt

- Miért pont a Platonov? A személyes okaid is érdekelnek, meg a társulatot érintő szakmaiak is. Hogy mondjuk miért nem az Ivanov, ha már férfidráma.

- Miért nem az Ivanov? Egyszer majd az Ivanov is remélem. Miért pont a Platonov? Egyszerűen azért, mert rég foglalkoztat, mert számomra fontos kérdéseket vet fel, és hiszem, hogy nem csak számomra. Mennyiben vétkes, felelős az egyes ember élete, álmai félresiklásában? Miért halogatjuk problémáink kezelését, megoldását? Miért nem tudjuk alkalmazni az élet szabályait? Miért is vagyunk ennyire esendőek? A Platonovról mondják, hogy egy társulat életében csapat-összekovácsoló, társulatépítő erővel hathat. Ennek a kohéziós folyamatnak tanúja lehettem. Ami a társulatot illeti, évek óta hiszem, hogy ez a társulat igen nagy kiaknázatlan potenciállal bír, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennek felszínre hozásában, kiaknázásában részt vehetek.

- Hogyan fogadták-fogadják otthon a közönség rétegei: a fiatalok, akik most kezdenek szokni hozzátok, illetve azok a törzsnézők, akik évek óta járnak, de nyilván másféle, jóval konzervatívabb véleményük vagy elvárásuk van a színházról? Egyáltalán: mennyire konzervatív ez az előadás?

- Konzervatívnak semmi esetre sem konzervatív. Inkább prokatív, konzervatívokat provokáló. Például nem sokkal a bemutató után egy buta, indulatokban és helyesírási hibákban bővelkedő levelet kaptam egy felháborodott nézőtől, aki az "idősebb generáció" nevében vetette szememre, hogy nem értem a csehovi darabok rejtett, burkolt mondanivalóját. Felért egy fesztiválelismeréssel. Azt tapasztaltam, hogy a fiatalok szeretik, van jó néhány rajongónk, aki eddig szinte mindegyik előadást látta, de sok általam eddig konzervatívnak gyanított ismerősöm is igen elismerően reagált.

- Oroszországban vagyunk vagy Vásárhelyen ebben az előadásban? Van-e annak jelentése, jelentősége, hogy a Platonov címet cirill betűkkel írtátok, vagy ez csak egyszerű dizájnelem?

- Dizájnelem. Talán szerencsésebb lett volna csupán cirill betűket imitáló latin betűket használni, mert így valahogy gondolattársítási kényszert vált ki az emberből, holott egyszerűen csak oroszul írtuk a címet. Ennyi. Az előadásban nem vagyunk sem Oroszországban, sem Marosvásárhelyen és ugyanakkor mindenütt. Vagy inkább itt és most. Az előadás tárgyi világának valamiféle eklektikus elegyével szerettük volna az időtlenség érzetet kelteni, hajazva múltra, jelenre, oroszra és nem oroszra.

- És hogy fogadja a válogatott fesztiválközönség Kisvárdától Bukarestig?

- Soha rosszabbul! Szerencsés esetben a válogatott fesztiválközönség válogatott, színházat szerető, igénylő és értő, ezért talán érzékenyebb közeget alkot.

- Miért fontosak a magyarországi, ezen belül is a budapesti vendégjátékok?

- Az alkotóknak, egy társulatnak, egy színháznak szüksége van visszajelzésre, többféle visszajelzésre, a színházszerető közönség és szakma részéről egyaránt, hiszen fel kell tudnia mérni, hol tart éppen.

- Mire készülsz épp?

- Néhány napja kezdtem el Lessing Bölcs Náthánjának próbáit. A bemutatóra március végén kerül sor.